Vagyis itten' az új bejegyzés, 'gyühettek enni. Már az a két személy, aki kajálja a posztjaimat:)
A hangyahangosbeszélő
A hangyáknak elegük lett. Az csapta be náluk végérvényesen a kaput, hogy valaki belelépett a bolyukba. Úgy gondolták, hogy a sok felgyülemlett feszültséget, a sok sérelmet ki kell beszélniük magukból. Mert ha nem teszik, az káros lehet az egészségükre.
Igen ám, de fennállt az a probléma, hogy az emberekkel (mert velük volt a legtöbb baj) nem tudtak ők beszélni. No nem azért, mert nem értették egymás nyelvét, hanem azért, mert a hangyahang túl halk volt ahhoz, hogy az emberi fül felfogja azt.
Ezért hát néhány hangyatudós összeült, s megalkotott egy hangyahangosbeszélő készüléket (kb olyasmit, amivel a túsztárgyalók kiabálnak be a bankba, ha éppen eksön' van - csak piciben).
De újabb problémát jelentett az, hogy ki lesz az a bátor valaki, aki beolvas vele az embereknek.
Beitattak hát egy hangyát hangyaborral, kezébe nyomták a készüléket, és mikor a megfigyelők jelentették, hogy jön valaki, kilökdösték őt a járdára, "Olvass be neki keményen!, ne kíméljed ám!" szintű jó tanácsokkal ellátottan. A többi hangya meg ott lapult a fűben, hogy első sorból szemlélje a műsort.
- ÖÖÖÖÖÖÖÖÖ.... - szólt bele kissé megilletődötten a részeg hangya a hanghangosítóba. - ÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖ... - folytatta tovább az előbb megkezdett mondandóját.
Az ember megállt. Felfigyelt a kis hangyára.
Ez némi önbizalommal töltötte el a beszélőke birtokosát. Megköszörülte a torkát, s "munkához" látott:
- FIGYEJJÉ' ÖREG! - kezdte az ordítozást (bár ő nem ordított, ezt a hangorkánt csak a hangosbeszélő készülék produkálta. Persze az embernek így is nagyon kellett figyelni, hogy megértse az "apró" halk szavakat) - FIGYEJJÉ! MIÉRT LÉPTÉL BELE A BOLYUNKBA EMBER? ... HÖÖ? .. MIÉRT LÉPTÉL BELE? .. EGY CSOMÓ IDEIG DÓGOZTUNK, HOGY ÚJRA ÖSSZERAKJUK ÁM, ÖREG!!..
Az ember forgatta a fejét..vajon honnan jöhet ez a vékonyka hang?
- RÁM NÉZZÉ ÖREG, RÁM NÉZZÉ! - mondta kedvet kapva a kiosztáshoz a picinyke állat - NE A FEJED TEKERGESD, ENGEM NÉZZÉ! HÁT ÚGY NÉZEK ÉN KI, MINT EGY TRÓGER? HÖÖ? HÁT ÚGY? MERT EGÉSZ NAP TRÓGEROLTAM A TÖBBIEKKEL, HOGY ÚJRA ÖSSZERAKJUK A BOLYT, ÖREG!
"Ezt jól megmondtad neki, ez az!" jött kintről a fű alól a bíztatás a többi hangyától. "1 - 0 neked, testvér!" - tört ki üdvrivalgásban a "nézőközönség".
A részeg hangya csak vigyorgott. Menőnek érezte magát. Hősnek (meg a hangyabor is dolgozott benne rendesen).
Az ember viszont megpróbált odébbállni.
A kis hangosbeszélős ezt észlelve elészaladt, és útját állta.
- NEM MÉSZ TE SEHOVA ÖREG! MARADSZ! JÓ KUTYA! ÜL!
...MEG ...ÖÖÖ... EGYÉBKÉNT IS KERESETT A FERI! .. HOGY MILYEN FERI? HÁT AKI A F***T A SZÁDBA VERI! HÁHÁ! - puffogtatta az ősrégi poént a hangya, de ez mit sem vont le érdemeiből, hisz társai a fűben éljenezték és tapsolták őt.
"Ez az! Mond meg neki niggá' !" jött a bíztatás kintről (előszeretettel hívták egymást "niggá"-nak a hangyák, hisz feketék voltak)
"Én meg a múltkoriért az üzenem neki, hogy: Máddöfákk!" - szólt valaki.
- JA IGEN ÖREG, A MÚLTKOR MIKOR LEH*GYOZTAD A BOLYUNKAT, AZT HOGY KÉPZELTED? FÁKK, ÖREG, FÁKK!!
MÁDDÖFÁKK!!
Hatalmas éljenzésben törtek ki a hangyák. Ezt nagyon megcsinálták. Büszkék voltak magukra, és a kissé részeg, ámde nagyon bátorrá lett társukra.
Az ember előtt a hangya nem bírt magával. Kissé fejébe szállt a dicsőség (és persze a hangyabor is). Megpördült, s úgy csinált, mint Michael Jackson: háttal megindult az ember felé. Úgy ment, hogy közben jött.
A hangszóróból közben egyre csak visszhangzott a "FÁKK FÁKK, MÁDDÖFÁKK!!" - a siker és az éljenzés óriási volt, "Nagy vagy tesó!" - jöttek a bekiabálások.
Épp fordult volna meg a hangya, hogy visszafelé is megismételje táncát, ám ekkor az ember - ki megelégelte a műsort - talpával rákente a kis hőst a betonjárdára, s odébbállt.
A többiek döbbenten néztek, majd felocsúdva kirohantak, s megrökönyödve állták körbe egykori társuk maradványait, mik a hangosbeszélő darabjaival együtt kábé 10 centiméter hosszan voltak szétszóródva.
Hagosan 'fákkingolva, öklüket rázva néztek a hatalmas, egyre távolodó ember után.
Aki ezt a sok "Fákkot" és "Máddöfákkot" persze már nem hallhatta, hisz csak egy hangyahangosbeszélőt készítettek a hangyatudósok.