Szal itt a Shattered Dimensions.
Szal itt a Shattered Dimensions, amit annyira várt és dicsért mindenki előre. Rövid leszek: Nekem óriási csalódás eddig. Persze ez is egy olyan dolog, amiben eddig sem osztoztam a többség véleményével, nekem a Pókember esszenciája sose az volt, hogy nagyot üt, vagy fel tud emelni 75 tonnát. A Pókember arról szól, hogy helyből felugrik egy ház tetejére, majd tovalibben 2 felhőkarcoló között, szabadon, mint a madár.
Ezért szerettem volna gyerekként Pókember lenni, nem másért.
Ilyen jellegű játékokat pedig 2 dolog miatt játszom, az első és lényegesebb, én lehetek Pókember. A második pedig a történet. Na, Pókember ebben nem lehetek, lehettem viszont az eddigi lesajnált free-roaming játékokban, ahol ha olyan kedvem volt, elhintázgattam New-Yorkban, míg meg nem untam. Ebben pedig mehetek minden pályán eddig (4) egy csőben kergetve valami unalomig ismert ellenséget.
És itt a második dolog, eddig ennyi a történet. Ott van nála, ami neked kell, kövesd a csőben, verd el, vedd el tőle (és ráadásul mindnél ugyanaz van). A Web of Shadows sose nem volt ilyen lapos egy pillanatra sem. Van viszont egy rakat challenge, amiket ha szeretnél megcsinálni, nem játszhatsz úgy, ahogy jól esik, hanem muszáj bizonyos ellenfeleket bizonyos módon kinyírni. És nem árt, ha megcsinálod, hiszen attól fejlődik Póki. Szal tartsd fejben az adott pályán kiből mennyit és hogyan kell elverni.
A dimenziókról hasonlóan nincs jó véleményem, de ez már végképp borzalmasan szubjektív. A képregényekben is szeretem az Amazing (és társai, spectacular, Peter Parker, stb), valamint az ultimate univerzumot. A Noirból olvastam párat, nem rossz, de kevésbé érdekel,a 2099-ből is olvastam párat, az teljesen hidegen hagy. Kb így vagyok a játékban is, a 2099-es pályát alig vártam, h véget érjen. Nem mintha a többi akkora izgalom lett volna, de legalább azokhoz tudtam kötődni.
A Noir még talán a legjobb, csak 2 gondom van vele. Egyrészt Batman: AA utánérzés teljesen, szinte úgy érzem, csak azért kaparták elő a Noir univerzumot, hogy tudjanak csinálni egy kis árnyékban bújkálós játékmenetet is, Batman módra.
Másrészt nem értem abban a logikát, hogy ha valakit megtámadok az árnyékból, akkor 1 ütéssel ártalmatlanítom lazán, ám ha elé ugrok és fegyver van nála, akkor kvázi sebezhetetlen, csépelhetem ahogy akarom, csak ellök, aztán én purcanok ki előbb-utóbb. Ha nincs nála fegyver, akkor ugyanúgy el lehet verni, mint bárkit a többi univerzumban (ha van náluk fegyver ott, ha nincs).
Tudom, nem játszottam végig, sőt csak 20%-nál tartok kb, de nekem nagyon erőltetettnek tűnik, már az alaptörténet is, s csak bízom benne, hogy majd alakul, de az tuti, hosszú távon maradok a régi free-roaming játékoknál.