A féreggémer általában oduban érzi jól magát, kezében kedvenc fegyverével: a sörétes puskával. Bár jobban örülne egy olyan puskának ami 180 fokban terít, de mint tudjuk, olyan nincsen, így hát meg kell elégednie egy hagyományossal (nem is beszélve a körkörös hatósugarú, 360 fokban halált osztó shotgunról, bár ez már féreggémer mivoltát veszélyeztetné). A féreggémert lehetetlen hátba támadni. Hisz éppen ezért féreggémer. Betolat az odvába, ami hátulról védett, s amit az ellen csak szemből közelíthet, belerohanva a kitartott fegyverbe, ahogy spártai gyermek dárdájába a világító szemű óriásfarkas hűvös téli éjszakákon.
A féreggémer egy futóbajnok. Ha kell szalad, mint a nyúl, kinek hátába éppen most pattintottak bele egy friss duracellt. Mert pontosan tudja, hová kell futni, hol van a Resident Evil 5 piacterén a biztonságot jelentő odu, mi jól védhető, s mi csak egy irányból közelíthető. Ide szalad be a féreggémer, s kezében feltuningolt shotgunjával itt vár türelmesen.
Mert a féreggémer türelmes. Ez egyik legfőbb erénye. Nem engedi, hogy odvából kicsalja őt az ellen, mindenféle gaz fondorlattal. Bevárja ő a rosszakat, jönnek azok úgy is, nem kell elébük menni.
A féreggémer alapos. Ütközet előtt felderíti a helyszínt, pontosan tudja, hogy hol van a Killzone végjátékában az az egy rés hová féregtestét bepréselve nem érheti őt lövés. S csak néha néha néz elő, s türelmes, apró támadásaival őrli fel az ellenség állásait.
Mert nem szeret feltűnősködni. Nem úgy, mint korunk sztahanovista sztájlisztjai, kik mindenféle bohócruhákba, térdig érő csatokba, vagy egyéb funkció nélküli rongyokba öltöztetik 'nagyjainkat', csakhogy mások által még jobban kifejeztethessék önmagukat. Ó nem. A féreggémer mindenféle sallangoktól mentesen, szolgai módom, szinte kötelességszerűen végzi teendőit.
Nem rohangál összevissza, mint félőrült majom, nem feltűnősködik, mint az a valaki, aki extremitásában már nem elégszik meg a kölyökleopárd utcán való sétáltatásával - hisz már mindenki leopárdot tart otthon, s visz parkba sétáltatni, és mint ilyen, ez már snassz -, hanem inkább pórázra kötött cápát húz maga után az utcán (mi víz hiányában már alig bír menni), s fogadja az állatvédők szúrós tekintetét, s beszólásait: "Kerekes akváriumról még nem hallottál?? Paraszt!"
És a féregémer nem utolsó sorban kényelmes is. Mint az elkövetkezendő jövőben a fiatalság, kik már nem lázadnak, hisz megteszik ezt helyettük az általuk otthonról irányított lázadógépek, mik helyettük tüntetnek, s gyújtanak fel kukát, s miknek világító lámpácskáit mások által irányított géprendőrök lövik ki.
Hogy megfelelően kifejezhessem nemtetszésemet a féreggémer jelenséggel kapcsolatban, ahhoz előbb le kell nyúlnom.
Semmi.
Mélyebbre kell nyúlnom.
Semmi. Úgy látszik ma nem reggeliztem.
Még mélyebbre kell nyúlnom (meg ha már itt vagyok, megvakarom a valagamat, úgyis viszket egy kicsit). Egy kis taccs kijön.
Ennyi elég is lesz. Ugyanis én sem nagyon ugrálhatok, hisz én is féreggémer vagyok. Nekem is kedvencem a lesben lapulás és az onnan való gyilkolás. Én is kedvelem a mesterlövész puskát, s én is rendre felpuhítom a reám váró ellenállást jó előre, amikor csak mód van rá. Nem vagyok egy Rambó típus, na.
Féreggémer mivoltomról egyébként Radec tábornok szoktatott le valamennyire, kivel küzdhettem volna lesből is, oduban lapulva. De Radec nagy harcos, megérdemli a tisztességes küzdelmet. Kiszaladtam hát a nyílt térre, s ott csaptak össze a pengék.
Való igaz azonban, hogy eme küzdelem alatt úgy megtanultam hátrafelé futni, amit bármely hátvédposzton játszó futballista megirigyelhetne..