Támad a koreai popzene!

Alapvetően kétfajta embertípust különböztethetünk meg: azokat, akik bebetonozták zenei ízlésüket - nincs ezzel semmi baj, persze. És azokat, akik nyitottak olyan zenékre is, amelyek totálisan más kultúrákból jönnek - legyen szó dél-afrikai törzsi dalokról, amerikai countryról vagy épp japán/koreai popzenéről. A lényeg, hogy én aztán abszolút mindenevő vagyok, a japán zenéket két év alatt beszippantottam, probléma nélkül - ezzel valószínűleg a magyar anime/manga kultúrát elnézve nem vagyok egyedül. A koreai zenétől azonban köszönöm, de távol tartottam magam. A Youtube-nak köszönhetően azonban sikerült megtörni a lelkem (köszi, NeoGaf K-pop topic).

Tessék meghallgatni ezeket a zenéket. Közös ismertetőjelük, hogy mindegyik elsőre iszonyatosan furcsa lehet, percekkel később azonban könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy már dúdoljuk is - onnantól pedig elvesztünk :D Az SNSD (Girls's Generation) éppen támadja japánt az arra a nyelvre is lefordított slágereivel, a kilenc csajból álló banda különlegessége a korai dalok infantilissága, az eszméletlenül komplex tánc-koreográfia és persze a dögös ruhák (K-Pop alapigazság: arrafelé a lábaikat könnyedén mutogatják bárkinek, a mellek azonban nem igazán fognak felbukkanni még csak utalás szintjén sem : ).

Tehát, SNSD. Tőlük három dalt nézhetünk meg, az első minden idők leginfantilisebb örömzenéje, ami után nem tudunk haragudni semmire és senkire. A második hasonló - a harmadik friss, a dögös kategóriára váltott csapat (korábban a tini stílust erőltették, de volt egy hirtelen váltos) Bondból "merít".

Aztán itt a Brown Eyed Girls, akik jóval visszafogottabban nyomják, hisz nincsenek kilencen - zenéjük is picit más stílusú. Tőlük most Narsha az, aki igazán király dolgokat képes mutatni - sokan Lady Gagát kiáltanak, de azért nem ő találta fel az extrém ruhákat.

Kemény, mi? : D