25 év 25 játéka egy videojátékos életéből. Chase H. Q. /6. év 1991/

Azt hiszem nyugodt szívvel jelenthetem ki ismét, hogy a mostani játékban, szintén olyan eredménnyel rendelkezem, amit itthon senki sem tudott megdönteni, de még Szlovákiában és Ausztriában sem láttam jobb

eredményeket a Chase H. Q. játékban. Ha játszottam a játékkal, akkor

mindenki más, már csak mögém, írhatta be a nevét a listába. A 80-as évek végére, a legtöbb hazai játékteremben, már nagyon sok különféle autós és egyéb versenyzős játék volt megtalálható. Ezek természetesen harsány kabinjukkal, csillogó villogó grafikájukkal, és maximumra állított hangerejükkel hívták fel a legtöbb játékos figyelmét, hogy gyere és játssz velem. Ezek természetesen rám is hatottak, elvégre a 16-17 éves fejemmel, még én is gyereknek számítottam akkoriban, és bizony az iskola utáni munkával megkeresett pénzemet, bőségesen adagoltam, a különféle autós és egyéb játékokba.

A Chase H. Q. 1988-ban adta ki a Taito, és ahogyan az akkoriban szokás

volt, egymás ötleteit vették ”kölcsön” folyamatosan a különféle kiadók,

csakhogy megalkossák legújabb pénzkereső automatájukat. A 80-as

években a SEGA, a Taito és a Konami között, egy elég éles küzdelem folyt, szinte minden játékplatformon, amiből az autós játékok sem voltak kivételek. Mindhárom gyártónak megvoltak a maga kis büszkeségei, ami a nevüket öregbítette, és ez alól a Taito sem volt kivétel, elvégre a nevük még ma is

létezik, és ez talán nem véletlenül van. A Chase H. Q. anyukája valószínűleg

a SEGA Outrun-ja lehetet, a maga kis száguldozásaival, és a forgalomban a mazsolák kerülgetésével. Az apukája viszont a David Hasselhoff által

fémjelezett Knight Rider volt, a maga kis törhetetlen fekete színű autójával,

akit a filmben K.I.T.T-nek hívtak. Ezt a kettő dolgot összegyúrva, és kicsit

érlelve jött létre a Chase H. Q. névre keresztelt játék, ami tartalmazta

mindazt a lehetőséget, amit mindenki szeretett volna virtuálisan átélni, amit

a filmekben már számtalan alkalommal láthatott. Elvégre kinek ne lett volna

kedve a volán mögé pattanni, hogy a rossz fiúkat üldözze, és

folyamatosan lökdösse őket, ahogyan azt jó néhány filmben már láthatta.

A játék természetesen sikeres volt a játéktermekben, hiszen mind a

játékmenet, mind a játszhatóság ott volt a szeren, és a hangok ezt a

frenetikus hangulatot csak fokozták. A játékos kedvű embereknek, éppen

emiatt, sokszor sorba kellett állniuk, ha játszani akartak vele. Az automata kabinjára ránézve, az jön le az embernek első látásra, mintha csak egy

Outrun gépet látna. Ami igaz is, hiszen 99%-ban megegyezett a SEGA üdvöskéjével, és csak a játékot kipróbálva jött le az, hogy itt egészen

másról van szó. /Az 1%-i különbség tulajdonképpen a váltókaron

elhelyezett turbó gomb volt./ Elvégre a játék nem csak a féktelen

száguldozásról szólt, hanem valami másról is, amit a neve is fémjelez, az üldözésről. A játék sikeréből adódóan, és a kor követelményeinek

megfelelően, megjelent számos számítógépre és konzolra is. Viszont az

átiratok igencsak felemásra sikeredtek, és sok mindenben eltértek

egymástól. A legtöbbjüknek alig volt köze az eredeti játékhoz, és még a

jobb átiratok is több sebből véreztek. Azt hogy a C-64, és a Master System változatok gyengék voltak, betudtam a hardware korlátainak, de az Amigás

és az Ataris játékoknál is olyan silány volt a grafika, hogy nem tudok rájuk

jobb szót, mint a pocsék. Ezt még az ember lenyelné, elvégre az Amiga

nem egyenlő egy Arcade gépel, de a játszhatóság teljes hiányára, már

nem tudtam akkoriban sem mentséget. Egyszerűen totál élvezhetetlen, és játszhatatlan volt a játék átirata, miközben már számos kiváló autós játék

volt elérhető az Amigán.

Mint már fentebb írtam, a játék a száguldozásról és az üldözésről szólt, és mindezt olyan formában tette, amit még egyetlen játéktól sem láthattunk. A grafika bődületesen szép volt, és az 1986-os Sega zászlós játékán, az Outrun-on jóval túlmutatott. Az eltelt két év alatt, hatalmas fejlődés ment

végbe a játéktermekben. A pályák melletti tereptárgyak, de még az autók kinézete is csúcskategóriásak voltak, és simán megállnák a helyüket még

a mai korban is, egy XBLA vagy DS játékként. De ugyanez elmondható volt

a játszhatóságról is, mert itt nem fordult elő az a helyzet, mint a legtöbb

akkori autós játéknál, hogy a kanyarodás közben, menthetetlenül belementél valakibe. Itt bárkit bármikor simán kikerülhettél, anélkül, hogy beleütköztél

volna. A hangok terén volt a legnagyobb a fejlődés, a korábbi autós

játékokhoz képest. Szinte hihetetlen, hogy mennyi digitalizált hangot tudtak belevinni a játékba. Üldözés közben folyamatosan beszélnek hozzánk,

szinte minden egyes ütközésre van valami szövege a gépnek, még akkor

is, ha a „mazsolákat” söpörtük le a pályáról.

Ha a játékot elindítjuk, akkor rádión rögtön bejelentkezik Nancy, hogy

ismertesse kit, és miért kell elkapnunk. Elsőként természetesen be is kéne

érnünk a delikvenst, aki tőlünk eléggé távol van. Erre 60 másodpercünk

lesz, ami szerencsére bőven elegendő erre a feladatra. Menet közben

lesz majd egy elágazás is, ahol a gép megmutatja nekünk a helyes utat,

hogy merre menjünk. Az út ugyan rövid időn belül újra összeér, de ha a

másik irányban megyünk, akkor könnyen lejárhat az időnk, ami egyenlő a

GAME OVER-el. Mielőtt a delikvenst végre utolérnénk, Nancy ismét be fog jelentkezni, hogy újabb információkkal lásson el minket. Ha végre beértük

a delikvenst, akkor az anyósülésről az útitársunk, egy laza mozdulattal

kiteszi a villogót, hogy minden mazsola tudja ”Rendőrök” vagyunk, és

mintha csak a San Francisco utcáiban lennének, végre megkezdődhet az üldözés, amire 60 másodpercünk lesz.

Az ÜLDÖZÉS /csupa nagybetűvel/ végtelenül élvezetes volt a játékban,

talán ezért is vált igazán legendássá a játék. Szépen nekimész a

delikvensnek, akit egy nagy nyíl is mutat ”criminals here” felirattal, hogy

még véletlenül se téveszd szem elöl. Majd nyomsz egy turbót, a gép pedig euforikus hangon felkiált, és te szépen nekimész a delikvensnek vagy 3-4 alkalommal, amit a gép további hangos ovációkkal kommentál. Ráadásul

mindezt addig kellett fojtatnod, amíg a delikvensünk meg nem állt végleg.

Az üldözöttünk autójának az állapotát a baloldalon, egy oszlopban fogja

mutatni a gép. Az elején még zöld színnel, ami később átvált majd sárgára,

és a végére már piros színnel fog jelezni. Ha az oszlop betelt, akkor lesz

vége az üldözésnek, és megkezdhetjük a letartoztatást. Miután mindezzel megvoltunk ismét jelentkezik Nancy, hogy ismertese velünk a következő célpontunkat.

Fentebb már írtam a ”mazsolákról”, akiknek a kerülgetéséért játék közben, folyamatosan bonusz pontokat kapunk. Az elsőért 200 pont jár, és minden további kerülésért plusz 200 ponttal jutalmaz minket a gép. Ez a pont

mennyiség egészen 8000 pontig megy el, ezután már minden kerülésért

ennyi pontot fogunk kapni. Viszont ha ütközünk bárkivel is, akkor a bonusz

pont ismételten 200-ról fog indulni. A további bonuszokat az üldözésekkor

kapjuk a delikvensekkel való ütközésért. Ez az első pályán 10.000 pont lesz ütközésenként, a másodikon 20.000, és így tovább egészen a játék végéig,

az ötödik pályáig, ahol már 50.000 pont lesz a jutalmunk minden egyes ütközésért. Összességében tehát öt pályán keresztül fogjuk a rossz fiúkat üldözni, hogy érvényt szerezünk a törvénynek. Amennyiben mind az öt

pályán túl vagyunk, akkor láthatjuk a játék megnyerését is, ami rendkívül hangulatosra sikerült. Én csak emiatt több száz alkalommal játszottam,

hogy láthassam a megnyerést.

Egy kis storyzás a játékkal kapcsolatban levezetésképpen.

Story 1:

Anno a 3. pálya autójával elégé meggyűlt a bajunk. Egyszerűen nem tudtuk elkapni, és vagy fél éven keresztül szívatott mindenkit. Itt ugyanis a

turbózáskor csak 2 ütközés jött össze, a szokásos 3-4 helyett. Egyszer

viszont a 2. pályán turbózás közben véletlenül felváltottam, és mire

ráeszméltem a ”hibámra” - gyorsan visszaváltottam -, már túl voltam öt ütközésen. Ez a dolog nagyon meglepet, ezért kicsit tesztelgetni kezdtem

az 1-2. pályán, hogy csak egy véletlen áldozata lettem, vagy van valami

más is áll a háttérben. A szerencse rám mosolygott, ugyanis a turbót

ellőve és felváltva, az láthatóan jobban és hosszabban felpörgőt. Ezt

pedig azonnal kipróbáltam a 3. pálya delikvensénél is, és csodák csodájára elkaptam, sőt a végére még maradt 5mp is. A többi ”kibic” játékos pedig

nem győzött csodálkozni, hogy sikerült nekem mindez, hiszen eddig

mindenki a 3. pályával küszködött, én meg végigvittem a játékot. De sajnos

egy hónappal később lebuktam. Ugyanis ennyi idő kellett a többieknek,

hogy megfejtsék végre a végigjátszás titkomat. :-)

Erről a videoról csak annyit, hogy very easy fokozaton játszik az illető.

Normal vagy hard fokozaton sokkal nehezebb lenne végigvinni.

Story 2:

Egy idő után már annyira könnyű volt végigvinnem a játékot, hogy

kitaláltam, én direkt elmegyek a másik irányba, pusztán a poén kedvéért. Szerettem volna végre egy kis plusz kihívást a játékban, és ez meg is

történt, mert ahhoz, hogy beérjem az üldözendő autót, el kellett

használnom egy turbót. Ezáltal 2 db turbóm maradt csak az üldözésre. Az

elején sokszor rám szóltak a ”kibicek”, hogy rossz irányba mész ACE, de

idővel rájöttek, hogy én ezt is direkt csinálom. Ugyanis azon felül, hogy

megnőtt a játékidő kb. 10mp-el pályánként, volt még egy másik előnye is

ennek. Ez pedig nem volt más, mint az elért pontok, amit a plusz játékidő

alatt gyűjtöttem össze. Így hamarabb lett meg az a 8000 pont, amit a

mazsolák kerülgetéséért kaptam. Természetesen jó játéktermes szokás

szerint, ezeket a szokásaimat is mint ötletet, szépen átvett mindenki.

Ha valaki esetleg kedvet érez egy komolyabb kihívásnak, annak leírnám,

hogy a rekordom 14.212.000 pont felett volt, amit 1992-ben értem el. :-)

Maradok annak, aki vagyok, a játékosnak, aki szeret játszani.

Arcade Game's Forever