25 év 25 játéka egy videojátékos életéből. Cadillacs and Dinosaurs /14. év 1999/

A Cadillacs and Dinosaurs játék 1993-ban jelent meg a Capcom

gondozásában, a játéktermekben, és mind a mai napig megmaradt Arcade exclusiv játéknak. Éppen emiatt, ha nincs az otthonodban egy Arcade

példány ebből a játékból, akkor csak egy módon játszhatsz vele, ami a

különféle emulátorok használatát vonja magával. Ilyenkor persze felmerül

a kérdés, hogyha a játék nem megvásárolható valamilyen platformon,

akkor az azzal való játszást, minek is kellene tekinteni. Nos legyen bármi is

az a vélemény, úgy vélem, hogy ilyen esetben az emulátor használata bocsánatos bűn.

Még 1993-ban az 576 kbyte áprilisi számában, a hírek rovatban volt egy

cikk, hogy a külföldi játéktermekben már a Street Fighter 3, és mellé volt

téve egy kis kép is, ennek bizonyítékaként, és hogy hamarosan jönnek az átiratok. A PECSA, és a többi akkori ”warez áruházakba” persze egyből

jöttek, az olvasni és értelmezni nem tudó emberkék, kortól és nemtől

függetlenül, hogy van e már valamelyik gépre a játék. Persze a képnek

köze sem volt a Street Fighter III játékhoz, hiszen elég volt ránézni a képre,

és egy kicsit jobban megnézni, és máris kiderült a turpisság, hogy valami

más játéknak a képét látjuk. A kép az akkor megjelent játéktermi Cadillac

and Dinosaur játékból származott, de ez az ”apró tény” az 576 gárdáját egyáltalán nem zavarta. Elvégre már akkor is ”kis istennek” képzelték

magukat, hiszen ekkora már számos ”576” bolt volt az országban, és ennek köszönhetően számos alkalommal, szó szerint hülyítették is az olvasókat.

A magyarországi játéktermekben a 80-as évek elejére kialakult egy

”számomra” nagyon csúnya szokás, ami az akkoriban dúló szociban még természetesnek számított. A játékok 99%-a ugyanis, sosem az eredeti kabinjában volt elérhető - az 1%-nyi kivételek a különleges irányítóval

rendelkező ”autós, fénypisztolyos” játékok voltak - hanem egy itthon

”házilag” összerakott tákolmányba volt behelyezve. A célnak persze ezek

is tökéletesen megfeleltek, csak hát az eredeti kabinok sokkal jobban

mutattak, mint a hazai barkácsolt példányok. Ez persze érthető is volt,

hiszen a játékot tartalmazó alaplapnak alig volt súlya, ráadásul elfért egy

kis táskában is, míg a teljes gép, akár 150kg is lehetett. Egy ilyen nagy

súlyú gépet külföldről behozatni, igencsak drága mulatság volt akkoriban,

hogy a kismilliónyi engedélyről, ami hozzá kellett, már meg se említsem.

Ezért a gépekhez sokszor itthon lett összeállítva a kabin, viszont ennek következtében, jó néhány játék nem tudott teljes funkciójában működni.

Sajnos ez a csúnya szokás, a 90-es években sem változott meg, sőt még manapság is bevett szokás a játéktermekben. Elég csak benézni a Duna

Plazaba vagy a Westendbe, hogy lássátok miről is beszélek.

Mindezt azért írtam le, mert ez a játék sem volt elérhető az itthoni

játéktermekben az ”eredeti” formájában. Az itthoni gépeken csak két

játékos lehetőség volt, míg az eredeti kabinos formában, akár hárman is

lehetett egyszerre játszani. A Cadillacs and Dinosaurs a mászkálós

verekedős játékok családjába tartozik. Anyja akár a Double Dragon is

lehetne, amit a Tecmo jelentetett meg még 1985-ben, apja pedig a Final

Fight, ami 1989-ben jelent meg szintén a Capcom gondozásában. Eme

”szülök” igencsak büszkék lehetnek gyermekükre, mert nemcsak szép és

jó volt a játékuk, hanem mind a mai napig, a stílus koronázatlan királyának

tekinti a játékos társadalom. Ezt az elismerést pedig annak köszönheti,

hogy a játéknak egy nagyon egyedi képi világot alkottak, és ezt megfejelték

egy hihetetlenül profin összerakott játszhatósággal. A story a lehetséges jövőben játszódik, ahol a 65 millió éve kipusztult dinoszauruszok is jelen

vannak, sőt harmóniában élnek az emberekkel. A történet eredetileg képregények formájában látta meg a napvilágot a 80-as évek közepén,

de kis hazánkba eme történet sosem vált igazán közismerté, aminek talán

az volt az egyik oka, hogy hiányzott a megfelelő háttér, mint például a képregények, a rajzfilmek, vagy a videojátékok. PC-re és MAGE CD-re

ugyan kijött egy játék ezen a néven, de az nem egyezett a játéktermi

változattal. Viszont érdekes módon akárhányszor felmerül egy lehetséges ”titkos” Capcom bejelentés, mindig eszébe jut valakinek a Cadillacs and Dinosaurs Arcade cím. Vajon miért?

Mint a legtöbb Arcade játékot, úgy ezt is többedmagunkkal a

legérdemesebb, és a legélvezetesebb játszani. Elvégre az ilyen játékokat pontosan azért alkották meg, hogy több embert is elszórakoztasson

egyszerre. Ugyanakkor azért is érdemes Co-opban játszani, mert van egy támadás, amit csak többjátékos módban lehet előhozni. Ez a támadás

pedig nemcsak látványos, hanem extrém módon sebzi is az ellenfeleket.

A legtöbb hasonló verekedős játéknak a kezelése nincs túlbonyolítva,

ahogyan itt sem. Azonban a két gomb kezelésén kívül - ütés, rúgás - számos egyéb speciális támadási lehetőségeink is vannak.

Minden karakterünknek több speciális támadása van, ami még az akkori

kor nagy bunyós játékain is túltett. Sőt nem csak az általunk irányított karaktereknek gazdag a mozgása, hanem az ellenfeleké is. Sokszor bizony leeset az állam, hogy mi mindenre képesek. Ráadásul embereink támadásai

nem csak jól néznek ki, hanem nagyon jól használhatóak, ha sokan vesznek minket körül. A személyes kedvenceim azok, amikor a játékfelület egyik

végéről a másikra lehet eljutni egyetlen pillanat alatt, miközben mindenkit megsebzünk, aki az utunkba áll. A youtubeon találtam egy olyan videót,

ahol életvesztés nélkül vitte valaki végig a játékot, ami az ilyen stílusú

játékoknál elég ritka, de ez is igazolja azt a tényt, hogy a játéknak milyen

jó a játszhatósága. Emellett a játék során, a pályákon hihetetlen mennyiségű felvehető cucc található, amivel még tovább lehet sebezni az ellenfeleket.

Ezen a téren a The Punisher volt a legjobb, de azt szintén a Capcom adta ki, ráadásul azt is 1993-ban :-)

A játék hangjai és zenéi, szintén messze kiemelkednek a többi hasonszőrű játékok garmadájából, és csak lelkendezni tudok róluk. Elvégre ezeket is maximális elkötelezettséggel alkotta meg a Capcom eme játékban. Az

otthoni játszás egyik nagy előnye az emulátorral, hogy mindezeket

mindenféle zavaró tényező nélkül lehet élvezni, ami egy játékteremben

szinte lehetetlen volna. Minden támadásnak és minden mozgásnak megvan

a maga hangja, ami nem csak a karaktereinkre igaz, hanem az ellenfelekre

is. Kevés olyan játékra emlékszem, aminek a zenéje a stíluson belül

megfogott volna. Most csak a Final Fight játék jut az eszembe, ahol a MEGA

CD-s változatban a Metro állomás, és a 4. pálya Boss harc zenéje örökre megmaradt bennem. Viszont a Cadillacs and Dinosaurs játék zenéje minden tekintetben zseniális. Már a legelső pálya elején hallható szám is magával ragadó, de ahogy végigmegyünk a játékon, újra és újra, olyan dallamok csendülnek fel, amik önmagukban is kiválóak. Egyszerűen nem tudok olyat,

ami ne tetszett volna benne valamiért, és ehhez foghatót eddig csak a

Street Fighter II játékban tapasztaltam, ami szintén Capcom termék. Ha

valahol elérhető lenne a játék zenéje - akár valami torrenten is - az

számomra egy nagy elégtétel volna, hiszen sokan tudják rólam, hogy a videojáték zenék nagy rajongója vagyok. De sajnos számomra mind a mai

napig ennek a játéknak a zenéje elérhetetlen.

A játék grafikája az, ami szó szerint messze felülmúl mindent, ami a

stíluson belül eddig látható volt, ráadásul még így 18 év távlatából is simán megállná a helyét a mai játékok között, akár HD felbontás nélkül is.

Egyszerűen elképesztő, hogy mit tudtak kihozni a Capcom-nál a CPS1 rendszerükből. Soha egyetlen játékban sem láttam még ennyire jól

megrajzolt karaktereket, pályákat és háttereket, mint ebben a játékban.

Persze a karakter típustervezésben, a már jól kitaposott ösvényről ugyan

nem léptek le, de ez egy cseppet sem zavaró, sőt itt értek igazán a

csúcsra ezen a téren. De példának okáért említhetném azt is, amikor a

különféle fegyvereket használjuk, sőt még jó néhány támadásnál is, a képregényekre jellemző effektekkel fogunk találkozni, amik rendkívül

látványosak, és nagyon feldobják a játék hangulatát. A játék nyolc pályán keresztül fog minket elkísérni, amiknek a látványvilága elképesztően

változatosra sikeredet. A legelső pályáról szerintem mindenkinek a Final

Fight jut majd az eszébe, a sikátorokra emlékeztető városi utcájával, de a második pálya erdeje és mocsara is rendkívül szépre sikeredet.

A harmadik pálya az egyetlen, ahol a játék nevéül szolgáló Cadillac is

irányítható, amire érdemes is lesz vigyázni, mert nagyon hasznos eszköz

a rossz fiúk irtásában. Az elkövetkező pályákon láthatjuk majd Jack

garázsát, és egy gyönyörű sziklás területet is, aminek a végén egy

lángoló falu is van. Ez a pálya egyébként a mai napig a személyes

kedvencem. De a további pályák is megérik a maguk pénzét, mert egy szépséges bánya, és egy esti dzsungel látványa fog elénk tárulni, azt

pedig egy városi pálya, és az alatta elterülő földalatti állomás fogja követni.

De az igazi látványorgiát, az igazi pálmát, a legutolsó pálya viszi el. Itt

mutatják, meg igazán a programozok, hogy mit is kell érteni pályatervezés címszó alatt. Aki eddig nem ismerte a játékot, annak biztosan tátva fog

maradni a szája. Itt aztán van minden, amit ugyan más játékokban is

láthatunk már, csak éppen itt kategóriákkal szebben néz ki minden. Van itt kísérleti labor, csatornarendszer, barlangok, ami a legvégén egy gyönyörű

és epikus harcban teljesedik ki.

A Cadillacs and Dinosaurs egy csiszolt gyémánt, egy igazi kultikussá vált verekedős játék volt. Mert mind a témáját tekintve, mind a játszhatóságával,

de még a grafikájával is, messze kiemelkedett a stílus társai közül. A játék

egy olyan élménnyel gazdagította meg a játékosokat, amit nem lehet nem elfelejteni, de sajnos a játék, a mai napig csak a játéktermekben elérhető.

Talán egyszer eljön az a pillanat, hogy valamilyen formában megjelentetik

ezt a játékot valamelyik gépre, és akkor sok más játékostársammal együtt,

elégedetten dőlhetek hátra, hogy egy álomból végre valóság lett.

Maradok annak, aki vagyok, a játékosnak, aki szeret játszani

Arcade Game's Forever