25 év 25 játéka egy videojátékos életéből. Gears of War 1-2 /24. év 2009/

Mielőtt belekezdenétek a blog olvasásába, direkt előre leírom, hogy a

mostani blog tele lesz helyesLAGírási hibákkal. Így lesztek szívesek,

és nem nyaggattok azzal, hogy baz... windu, ezt nem így kell írni, hanem másképpen. Ezt most direkt így írom PONT. Különben is LAGreklamáció Darth Sidious-nál a Coruscant-on. Egyébként én is reklamáltam nála, aztán

jött az a meszes képű suttyó Anakin Skywalker, de az már más történet,

meg különben is olvas tovább, ha már benéztél.

Na hol is kezdjem? ÁllítóLAG az elején kéne, mint minden történetet,

már ha egyáltalán lehet azt annak nevezni, ami velem történt. Én is

megszülettem valamikor, és Márkusz néven szólított apa meg anya is,

így idővel hozzászoktam a névhez, és nem okozott gondot, hogy

megLAGjegyezem. De most inkább ugorjunk egy nagyot az időben,

hogy a történetem elejére érjek. Szóval voltam sitten, de már nem vagyok

ott, mert jött a haverom a Dum, azt kimentünk. Mivel egy másik bolygón

vagyunk, így idővel belefutottunk a helyi lakosokba is, akik Lókusztok vagy

mi a fene a nevük. Mivel nem fogadtak minket szeretettel, ezért gyakorlatiLAG összetűztünk, méghozzá nem is kicsit. Szóval a Dum haverral meg még valakivel, és valami kopasszal, aki irányított minket, pszichológiaiLAG kezdtük megrendszabályozni a Lókusztokat. Csak

közbe jött egy nagy benga azt kinyírta a kopaszt, én meg mondtam egy

hoppát érte, mint búcsú beszéd. Aztán meg bementünk egy épületbe,

ahol a Cármájnom belefutott valamibe, amitől LAGlétre szenderült.

Néhány pillanattal később pedig felkiáltottam, hogy süssünk valamit, és

kinyírtam a fiúkkal egy nagy vak valamit, amiért Hofika jóvoltából, hirtelen hivataliLAG én lettem a csapat szárdzsentje, amire büszkén

kihúztam magamat, mint az óvodások, ha megdicsérik őket.

Kicsit később még jártunk erre is meg arra is, közben még kocsikáztunk

is, mert volt nekünk ám az is. Ja meg megmentettünk néhány haver életét

is, elvégre EtikaiLAG ez így helyes, ha már katonák vagyunk, azt

közben megosztottuk a Lókusztokkal a lövedék gyűjteményünket is.

Ugyanis baromi sok volt belőle, meg amúgy is kurva nagy volt a súlya,

szóval inkább osztogattam, mint cipeltem. Aztán lementünk a föld alá is,

ahol kurvára hideg és sötét volt, de mivel feladatunk volt, hát mentünk.

Menet közben kinyírtunk valami pókszerű izét, mert zavart minket a tovább menetben, aztán meg összetűztünk néhány jobban felszerelt Lókusztal is,

akik gyaníthatóLAG vártak ránk, de ráfáztak. Miután felmentünk,

gondoltuk henyélünk egyet, meg végre eszünk is valami meleget, de jött a

hívás Hofikától, hogy kaja majd később lesz, mert van még némi dolgunk,

amíg kihozzák az ebédet. Szóval ismét látogatóba mentünk méghozzá hívatLAGlanul, amit elégé nehezményeztek a Lókusztok. De a sok lőszernek, amit magunkkal vittünk, nem tudtak ellenállni, de a végén nekünk

kellett mégis futni. A pelenka csere után, ami gyáriLAG tartozott a felszerelésünkhöz, végre tudtuk, hogy hol a csodafegyver, így gyorsan odamentünk nehogy lekésünk róla, mint az üvegvisszaváltós a borraLAGvalóról. A vonaton, amin persze blicceltünk, akárcsak a

BKV-n, összefutottunk a nagy bengával is, aki nagyon nem örült nekünk.

De ez minket, cseppet sem LAGzavart, mert nem vitázni jöttünk

hozzá, hanem kinyírni. Miután vízszintesbe tettük jobban nézet ki, mint

Hófehérke a koporsójában, de nem volt itt a királyfi, hogy ezt esetleg megerősítse. A végén persze kaptunk elismerésként vállveregetést, meg

egy tál meleg kaját is, és végre egy kicsit pihenhetünk is.

Persze nem örülhetünk sokáig a LAGpihenőnek, mert valamivel

később szóltak, hogy bővül a csapatom, és ki kéne képezni az újoncot.

Éppen kezdtem volna vakaródzni Dum haverommal, de jött is a csákó, és

azt mondja, hogy az ö neve is Cármájn, mint a testvéréé, akit nemrég láttam meghalni. Ismertem az apádat, magasabb volt az anyádnál, mondtam neki üdvözlésképpen, hogy csökkentsem a feszültségét, ugyanis a gyerek szanaszét dobálta a fegyverét tisztelgés közben. Szóval egy rövid

kiképzéssel szériaiLAG is hozzánk fog tartozni a gyerek, és csak reménykedem, hogy tovább húzza majd, mint a tesója. A gyorstalpaló

után mentünk is szóLAGálni a közt meg minden, de rövid időn belül

tele lett a puttonyom. A csata után azt hittem, hogy pihenhetek végre, aha persze LAGfaszt. Helyette jött az a nagy kukac és lenyelt minket, de

nem estem kétségbe csak az a Cármájn közlegény, mert éppen a halálán

volt, amit majdnem oszkár díjasan adott elő. Persze ha levette volna a

sisakját talán meg is kapja, csak hát ő is szégyenLAGos volt mint a

tesója, és juszt se vette le. Miután megsirattuk - a harmadik tesót nem

akarom megismerni, de erre is ráLAGbasztam, de az viszont a jövő,

tehát nem most kéne róla mesélnem -; gyorsan felidéztem magamban,

hogy mit is tanultam korábban az érsebészeti gyorstalpalón, és

elsősegélyt adtam a kukacnak a lánszeremmel.

Ennek persze nem örült, de nem tehetek róla, hogy néhány LAGóráról hiányoztam, elvégre a sitten is voltam egy rövid ideig, és ott nem volt továbbképzés, meg különben is így járt. Szóval szegényke megdöglött,

amit persze mi nem sajnáltunk, de ahelyett, hogy kihúztak volna ezek után központiLAG a szarból, még jól bele is nyomtak minket. De legalább

Hofika ledobott nekünk egy Di Naje Autót, hogy azért még se érezzük azt,

hogy jól kiLAGbasztak velünk, pedig az történt. Ezzel viszont végre mehettünk tereprallyzni, és osztani az igét az autón található fegyverrel,

mint a Blájen életében. Egyszóval megint, mint a krisnások osztottuk a jót,

azaz a lőszert a Lókusztoknak, persze megint nem örültek nekünk, de gyakorlatiLAG ehhez már kezdtünk hozzászokni. Aztán meg rossz szokásunkhoz híven, megint mentünk hívatlanul látogatóba, mert már

nagyon tele volt a LAGbakancsunk velük. Menet közben többször is, valami csajszi áhítatosan szólt az útban lévő Lókusztoknak, hogy hívatlan látogatok vagyunk, akik ennek örömére nagy csoportokban vártak minket,

mintha valami ünnepség lenne készülőben. Miután pszichológiaiLAG rendbe raktuk őket, futóLAG ismertettük a jogaikat a lanszerekkel

aminek, persze valamiért megint nem örültek, de az meg minket nem

érdekelt. Ráadásul menet közben megLAGtaláltuk Dum haverom

nőjét is, akiért valójában jöttünk, csak éppen a forgatókönyvíró

gonoszságának köszönhetően, épp most szenderült jobblétre.

Ettől persze nagyon bepöccentünk, és kicsit megnöveltük az agresszív véleménycserénket, aminek a LAGörömére láthattuk végre a csajszit

is, aki áhítatosan szólt a Lókuszt éterben, ráadásul kiderült róla, hogy

királynő is egyben. Majd jött az én szövegemmel, hogy állítóLAG

ismerte az apámat, aki magasabb volt az anyámnál, majd ránk uszította a csicskását, és mint aki jól végezte a dolgát, szépen angolosan és

csendben elszelelt. Miután elszelelt ráugrottunk egy repkedő izére, ami

nagyon fasza volt. Tisztára úgy éreztem magamat, mint Tom Gruz a Misön Impásziből filmben, aki kurvára jól képzet ember volt, de ő egy másik univerzumban él, szóval hagyjuk a fenébe. Csata közben bemutatunk egymásnak néhány LAGtechnikát, mintha csak egy jégtánc, vagy

egy szertornadöntőben volnánk, csak éppen a pontozó bírók hiányoztak

az eseményről. Persze ezt is hidegre tettük, elvégre a hűtött hús tovább

is eláll, de jött néhány gond, és kezdet a lánszerem olaj tartálya is lassan

kiürülni. Aztán Hofika végre nem csak parancsolgatott, hanem fegyvert is ragadott, hogy bizonyítsa tökös legény ő is, ami etikaiLAG szép

gesztus volt a részéről. Gondoltam ennek örömére elkísérem, nehogy túl

hamar jobblétre szenderüljön, mert akkor lőttek a karrieremnek, mert még

mindig csak egy szárdzsent voltam, amit már kezdtem kicsit unni. A

végére, annyira begőzöltem, hogy kikapcsolódásképpen

brumLAGoltunk egyet a fiúkkal, elvégre ilyet még nem csináltunk.

Ezt persze a központiLAGosoknak is elmeséltük, akik rendre elLAGcsodálkoztak, hogy milyen tökös legények is vagyunk

valójában. Viszont végre összefutottunk a nagy bossal is, akit gyorsan kifektettünk, mert nem akartuk, hogy kihűljön a meleg vacsoránk. Majd a

végén odaszólt az egyik haver, hogy jössz-e Multizni, ami csuda jó, csak vigyázni kell közben a LAG-gal.

Mi az a LAG és mi az a multi? Ezt persze még nem tudtam, de

mondták a srácok, hogy állitóLAG ez egy nagyon jó játék, ami grafilaiLAG a legjobb most a piacon. Meg mondták azt is, hogy matematikaiLAG egy a kettőhöz az esély, hogy a csapatunk lesz a

hoszt. A játékba belekezdve fútóLAG ismertették velem az alapszabályokat. Például, ha feléd szálL A Gránát, akkor gyanithatóLAG ki akarnak nyírni, tehát fuss. Ez a tanács persze

jól jött, mert gyáriLAG elég kevés volt a gyilkolásra alkalmas

eszköztáram. Persze gyakorlatiLAG nem voltam védtelen, de ha

kinyírtak volna, akkor ez utóLAG már senkit sem érdekelt volna. A

játékba belekezdve öten voltunk, mint a Power Rédzserszes fiúk, ami pszichológiaiLAG jót tett az egonknak, no meg persze a nagy

hangunknak is. Annak viszont jobban örültünk volna, ha az ellen nem öt

főből áll, hanem csak háromból, de ez etikaiLAG nem lett volna

helyes. Így el kellett fogadnunk azt az egyszerű szabályt, amit az a

meszes képű suttyó Klifi fiú mondott ki, hogy hatóságiLAG egyenlő esélyekkel kell harcolnunk. Talán még emlékeztek a Vágó Pityunak a Játék

a tetűkkel műsorára. Hát a multi is valami hasonló, csak éppen a tetűk

helyet a LAGgal játszunk. Az első részben még lehettem

LAGos is, vagy Lókuszt is ha akartam, de a második részben már

nem így van, és bizony ennek a Klifi fiúnak hála, néha kibasz velem a gép,

és akkor is Lókuszt leszek, ha nem LAGakarok lenni. Miután végre megismertem a multis jogaimat, ideje volt végre sokszor meghalnom a

LAG miatt. Ez az elején persze könnyen ment, sőt még ma sem

nehéz nekem ez a feladat, elvégre még mindig a LAG az úr, a multis meccseken. De azért néhány LAGpillanatot megosztanék veletek,

ha még nem unjátok.

A Liderem szól az elején, hogy kísérjem már el a sütőig, mert fél egyedül,

és kurvára fel akarja azt venni. Miután megkaptam a taktikaiLAGos utasítást, hogy ne legyek annyira LAGtalicska el is indultunk. Igen

ám, de a Lókusztok is ezt gondolták, csak ők nem ketten, hanem hárman

voltak, ezáltal hamar a földre kerültünk, azaz a LAG velünk volt.

Sebaj legalább duettet adtunk elő a **kontaktlencse te drága, kontaktlencse

merre vagy**, nevezetű örökzöldből. A szpektator mennyországba

felkerülve pedig legalább tudtunk végre egymással fogadni, hogy

30mp-nél tovább fognak-e élni, a csapat életben maradt tagjai, avagy sem. Persze nem sikerült nekik, mert 20 mp alatt meghaltak a LAG miatt. Következő meccs, következő LAG. Látom, hogy jön a Lókuszt.

Gondoltam ideje megmutatnom neki a shotim torkolattűzét, hogy milyen

szép is valójában, és hátha megtetszik neki. Szerencsére

piszkosuLAG kíváncsi volt rá, mert rábukott és közelebb is hajolt,

és ha már így alakult, akkor gondoltam megmutatom neki a puska tusát is.

Erre ő kihúzta magát, mintha mi sem történt volna, és lőtt egyet, aminek köszönLAGhetően több darabra oszlottam, mint a "Sztár Trek"

univerzum, ami köztudottan nagyon sok részből áll. Hiába a játék csak

egy kicsit egyenLAGtalan, de sebaj, mert kezdek végre

hozzászokni, hogy hamarabb végem van, mint a "Tvin Piksz-nek".

Egyszer talán a LAG értem lesz, ha már az erő elhagyott a "Sztár

Worsz" harmadik részében.

A LAG persze se engemet, se a Lideremet nem izgatja és játszunk

tovább a többiekkel. Vagyunk, a mit tudom én milyen pályán, ahol megint

jönnek a Lókusztok, hogy kellemetlenkedjenek nekünk. Az egyik felvette a

nagy benga LAGjelmezét, de nem féltem tőle, mert láttam már ilyet,

hanem megmutattam neki a puska tusát és lőttem. Jé ő is kontaktlencsét

hord, kiáltok fel, hiszen ő is bőszen kereset valamit a földön

LAGtérdelve, majd megtöröltem a bakancsom talpát benne, mert

csupa vér lett minden. A következő sarkon is jött egy boldogtalan Lókuszt,

én meg taktikát váltva előbb megmutattam neki a shotim puskatusát és

csak utána lőttem. Szegényke szépen elrepült, mint a győzelmi zászló,

mintha csak egy LAGfilm kaszkadőr jelenetét vettük volna fel, és ő is

több részre oszlott, mint a Stár Trek univerzum. A meccs további részén LAGtívan tapasztaltuk, hogy végre a LAG nem velünk, hanem

a Lókusztokkal van. A meccs végén kicsit hümmögtünk egy kicsit, no meg persze pihentünk, és feltettük egymásnak a 20 forintos kérdést, mint a

Rózsa Gyuri műsorában, a Kapcsoltamban, hogy játszunk még egy

meccset. Naná, hogy játszunk, hiszen multiLAGolni kurva jó.

• Baz...; windu. Ez a blogod is már megint több mint három oldal lett.

Mondja a Liderem. - ÉS!? Akit ez zavar, vagy nehéz elolvasnia, az úgyis

tovább LAGtint. Mondtam rezignáltan. - Meg különben is, érdekel ez egyáltalán valakit? - Akkor sütünk valamit? Kérdi a Liderem - Hát persze,

hogy sütünk! - Elvégre multiLAGozni jöttünk, és nem azért, hogy megváltsuk a világot.

Maradok annak, aki vagyok, a játékosnak, aki szeret játszani.

Arcade Game's Forever