2011.augusztus 3. (ven áj vóz ö csájld.........)

Évtizedek távlatából tekintek vissza arra a kisgyerekre aki valaha voltam. A szívem elszorul egy pillanatra, újra élem szinte minden percét a gyerekkoromnak. Látom magam az óvodában a barátaimmal (hol vannak már) otthon anyám reggelit készít vagy évekkel később iskolába menet egy "Jó legyél kisfiam" -al utamra bocsát.

Látom az éveket amint homokszemekként peregnek le s hullanak alá, az emlékek pedig a múlt homályába vesznek.

Megöregedtem ez az igazság. A mellettem játszó kisgyerekre nézek és magamat látom benne. Fogalmam sem volt mindarról ami rám vár. Ha tudtam volna bizonyára jobban ordítok a születésem pillanatában.

Meredten nézem a billentyűzetet, fejemben ezer meg ezer gondolat kavarog szüntelen, lassan felőröl mindaz amivel szembe kerülök nap mint nap.

20. századi mókuskerék?

Az embergyűlölet egyre csak hatalmasodik rajtam, persze nem pszichopata módra inkább csak amolyan lájtos antiszociális szinten. Utálom a nálam gazdagabbakat, utálom a hazug politikusokat, a zsebemben turkáló és rajtam példát statuáló kormányt, utálom a drága kocsival járó fiatalokat meg azokat akik engem utálnak.

Nyaralni voltam múltkor. nem egy nagy durranás, csupán az éves kb két hét a Velencei tónál. Szerencsére jó időnk volt, sokat hevertünk a strandon vagy vedeltünk az árnyékban (ez utóbbi csak szófordulat, valójában alig ittam valamit ez idő alatt). Haverom két napra lejött hozzánk, együtt figyeltük a "csajokat" a parton. Az idézőjel nem véletlen. A gyerek miatt az ún családi strandra mentünk ahol csak elvétve láttunk jó nőt, leginkább az elhízás határát elérő vagy azt messze túlszárnyaló hölgyeményekbe botlottunk mindenütt. Akadt azért kivétel de nem sok. Egyik nap egy szőke, hullámos hajú, jó sok szilikonnal feszesre kezeltet láttam közeledni, a hasára tetovált ábra messze bekúszott a bikini alsó alá. (nem fájt bazzeg?) áhhhh ezt is unja már valaki ............... apám de meleg van baszod kéne még egy sör ......... de sok itt a vonat ............ azt nézd hú de jó ......... - megfordult- ........... áhhh nem is .....igyunk egy kávét ............ gyújtsunk rá .............. jössz úszni? .............. a tó feléénél is csak derékig ér a víz ............

Úgy úsztam én mint anno szegény Eric Moussambani alias Eric az angolna csak nekem nem kommentálta senki sem a produkciómat.

(Knézy Jenő nagy voltál Isten nyugosztaljon, te legalább azt is tudtad egy focimeccsen, hogy melyik játékosnak mi a neve. Ma már csak alig páran vannak hozzád foghatók.......)

Aztán hazajöttünk itthon meg ugyanaz a szar fogad amit már éppen elfelejtettem volna. Hogyan kapcsolódik mindez a videojátékokhoz? Sehogy. Csak volt az előbb egy pillanatom és muszáj volt leírnom.

Utáltam a koleszt. Egy fos volt az egész, egy csomó gyökér között. Hú ... jól esett kimondani. Másodévben már jobb volt, jött a M:A:G:U:S: én meg hetente pár órára az lehettem ami akartam lenni mindig is. Szabad.........

Néha irigylem azokat kiknek se kutyájuk se macskájuk csak beülnek a kocsiba aztán előttük a világ, a következményekkel meg nem kell törődniük mert senki iránt nem éreznek felelősséget. (hogy rohadnának meg mind)

Aztán rájövök, hogy ez kevés. Az utazás, az olcsó lotyók, a vedelés meg balhé naphosszat csak ideig - óráig segítene kikapcsolni. Mert utána aztán ott van a nagy semmi és maximum annyi energiája marad az embernek, hogy forduljon egyet a betonon fekve és az arca ne érjen már bele a hányásába.

Gyakran olvasok szépirodalmat, Jókai az egyik kedvencem. Ezt csak úgy megemlítettem, gondoltam az ismerkedéshez hozzá tartozik, hogy megtudjunk egymásról ezt azt.

"Hány gyereket akarsz?" - kérdeztem anno egy csajtól persze csak a következő tréfa kedvéért. "Kettőt" - felelte én meg rögtön erre "És mikor kezdjük?"

A körülöttem állók mind jót röhögtek, azt hittem én vagyok a király pedig mind a 16 évemmel én voltam az egyik gyökér a 24-ból akikkel egy osztályba jártam.

Ha újra kezdhetném .................... tudom szlogen szagú de ma nem érdekel. Akkor tuti elkapnám a Timikét az öltözőben vagy nem hagynám ki a Szandrát és utána jóval több (éppen egy) tapasztalattal gazdagabban próbálkozhatnék be Szilvinél. Fiatalság bolondság én meg már egy levegővel nem is tudom mind a két cipőmet bekötni. Egy hete a dokinál egy nyugdíjas ismerősömmel a bajainkról társalogtunk. ÁÁÁÁÁhhhhhhhhhhhhhhhhhhhbbbbaaaazzzzmmmmeeegggg!!!

Egyszer kaptam anyámtól egy Manhattan kazettát (nem tegnap volt). Olyan frizurát akartam mint az egyiknek volt a négy faszi közül. Nem lett mert ilyen fejem volt.

De már leszarom. Ha nem tetszik ne nézzék. Erikának tetszett. Nem lett belőle semmi mondjuk, nagyon magam alatt voltam miatta. Egyik nap rákerestem iwiw-en. Hú bazmeg de jó nekem, hogy így alakult.

Volt pár srác a suliban akiknek legszívesebben kiverném pár fogát. Csak úgy beállítanék hozzájuk, ajtót nyitnak én meg bammm... Aztán helló. Le vannak szarva az az igazság. Akit kellett azt meg már elvertem régen.

Jó ez az oldal, tetszik. Pláne a blogolós része. Így az olyan megroggyant elmék is kapnak némi teret idegbajuk tágabb közönséghez való eljuttatásában akikkel nem foglalkozik a média. Mert nincs két fejem, három mellem vagy nem gázolok bepiálva öregeket,hogy aztán ők legyenek végül a hibásak mert hát a faszér éppen arra jártak. Nem repülök ki Dubai-ba strichelni és nem akarok énekelni sem a tévében annak ellenére, hogy nem is tudok. De tudok csak most nem akarok.

Elnézést kérek mindazoktól akikben maradandó kárt okozott a fenti "eszme"futtatás, vagyis inkább ámokfutás. Ha jól tudom a tb állja az orvosi kezelés költségeit. A szád széléről a nyálat meg majd néha letörölgetik az ápolók.

Néha Kárpátiát hallgatva elkap a hév, hogy egy szál szuronnyal foglaljam vissza az elcsatolt országrészeket és erővel toroljak meg minden sérelmet az elmúlt 90 évből aztán lejjebb megy a cukrom és elmúlik. Akár a világ dicsősége.

Hiányzik egy acsi a Modern Warfare-ból. Pénzért megcsinálná valaki nekem? Múltkor volt itt egy jelentkező, hogy a répájába harapnának a nyulak a mezőn. Vidéki gyerek vagyok na.

Megvan a 12300 g vazze. Attól félek belerondítok az örömtől a gatyámba.

Akkor most zárom soraimat amolyan szappanoperás felhang kíséretében. Szerető fiad.

Apád