2011.augusztus 24 .(tabu)

Rohadt meleg van az a helyzet. Télen meg majd a hideg miatt nyavalygunk. Az ember örökké elégedetlen, belénk van kódolva a telhetetlenség.

Ennyit az időjárásról.

Tegnap éjszaka megnéztem a Rosszbarátok című filmet. Hát nem is tudom. Fogjuk rá, hogy tetszett. Nem egy világ megváltó alkotás de az egynek elmegy kategórián belül elég jelentős helyezést ért el. Nálam. A sztori blama, a karakterek tűrhetőek, de nekem sokkal inkább a film legvégén megjelenő tájkép volt ami bejött. Aki látta az tudja mire gondolok. Már már az Alan Wake némely helyszíne ugrott be róla. Volt egy jelenet ami viszont nagyon tetszett. Melyiket választod? Ettől még Andy Wachowski is dobhatott egy hátast amikor meglátta.

A végén még a tanulságot is levonhatja az egyszeri néző. Ne bűnözz mert rábaszol...

Kellene már kicsit ikszbokszozni, szegény gépem régóta csak a port fogja, meg néha a kölköm nídforszpídezik rajta. Kissé elhanyagoltam a dobozt amióta megvan a szifon, főként azzal játszok. Néhány program igen csak magával ragadott. Azt pl soha nem gondoltam, hogy "nyúlkálós" mobilon autós játék akár jó is lehet. Pedig van ilyen.

Boxon várom az idei nagyágyúkat.

Szinte már érzem a lábaim alatt Konstantinápoly poros utcáit, vagy Skyrim hófödte hegyvidékét, már álmaimban is érzem a lőporszagot és Locustok kiontott beleiben gázolok. Jó év lesz ez nekünk játékosoknak, csak legyen aki finanszírozza.

Minap a kezembe került a munkahelyemen egy régi nyulas (csöcsös) magazin amiben a szilikontól duzzadó cickókon kívül sok érdekes dolog nem volt, kivéve Bakács Tibor settenkedő szalámifan írása a mai magyar prosti helyzetről, meg némi kitekintés a világ más tájaira is eme csodás szakma mentén. Nem szeretnék állást foglalni a témával kapcsolatban de annyit azért megemlítek, hogy a fent nevezett úriember aki elég rendesen megosztja a közvéleményt, hihetetlen jól ír és a polgárpukkasztáson túllépve meglepően sok érdekes és értékes információt is szolgáltat egy ilyen - mondjuk úgy - tabu témával kapcsolatban. Mindenkinek van véleménye erről azt hiszem, valamilyen szinten mindenkit foglalkoztat a dolog. A magán véleményben az a jó, hogy nem kell megosztani a nagyközönséggel hanem meg lehet tartani magunknak ezzel is elkerülve a konfrontálódást a többi emberrel. De ha valamiről senki nem beszél attól az még ott lesz, attól a téma még az utcán hever és az ájtatosnak mutatkozó és többnyire álszent emberek legbetegebb igényeinek kielégítése végett ott is marad ellenőrizetlenül és megoldás nélkül.

Múltkor ígértem, hogy valami komolyabb témáról is írok, valamikor ezt már megtettem a hajléktalanokkal kapcsolatban (akit érdekel az lapozzon vissza jó sokat, meg fogja találni) mert vannak témák amik nem jönnek elő a hétköznapokban. Nem mondom, hogy erről kell beszélni az iskolában első osztályos gyerekeknek, de nem is szabad elsiklanunk felette.

Nekem sem megy könnyen erről írni, egyrészt mert nem igen rendelkezek a témáról tapasztalattal másrészt meg legtöbbször csak negatív kicsengésű hozzászólással találkoztam. Félre ne értsen senki, nem a kurvák gyámolítójának esetleg védő ügyvédjének szerepében akarok itt tetszelegni, csupán megemlítem, hogy ez az egész téma mennyire nincsen napirenden manapság. Mert ez egy hatalmas probléma, amivel a társadalmunk mára szembe került, a legkeményebb bűnözésnek a táptalaja hiszen fogalmunk sincsen hányan vannak akik ezt a "foglalkozást" űzik és ebből mennyi az akit kényszerítenek rá.

Rémtörténeteket mindenki hallott már de most inkább vizsgáljuk kicsit meg az emberi oldalát a dolognak. A legtöbben ha megkérdezik őket elítélően beszélnek a prostituáltakról. Majdhogynem köpnek is egyet a szó hallatán. De általában ugyanezen emberek csorgó nyállal nézik a kereskedelmi csatornák "sztárjait" akik szinte mind ugyan ezt a szakmát gyakorolják csak hát az még sem ugyanaz mert nem tízezret kérnek óránként (nem tudom ez reális árfolyam-e, csak ide kellett egy összeg) és nem egy panel lakásban fogadják a kuncsaftokat hanem Dubaiba repülnek, hogy aztán sejkek cerkáján pörögjenek néhány órát fél millióért. Aztán ha fény derül erre a kis mellékesre még mindig be lehet menni valamelyik sorvadt agyúaknak szóló műsorba ahol néhány elhullajtott könnycsepp segítségével amnesztiát kaphatnak, hiszen a kényszer vitte rá szegényeket. Ide némi iróniát tessék most képzelni, nem tudom átjött-e.

Bezzeg a többi aki ezzel foglakozik ......... áhhh... micsoda fertő.........

Abba viszont kevesen - vagy senki- gondolnak bele, hogy ezeknek a nőknek nem a pályaválasztási tanácsadó javasolta anno, hogy ilyen irányba orientálódjanak. oké tudom, vannak akik ezt némi táncos meg filmes karrierrel összekötve szép pénzt tudnak keresni pár év alatt, utána meg már meg lehet válogatni kinek a répája legyen ebédre de ők vannak kevesebben. A társadalmunkban gyűrűző szegénység spirál, amibe mára olyan sokan belekerültek, egyfajta végső megoldásként tartogatja ezt a munkát. Mi meg ha szembe találkozunk velük akkor általában ítélkezünk. Mert azt a legkönnyebb. Ahhoz nem kell ész, nem kell semmiféle rálátás a témára, a szitok szavakat meg fiatalon megtanultuk.

A mindenkori kormányok impotens módon közelítettek hozzá a kérdéshez, végül pedig semmit nem tettek legalább az ügyben, hogy némileg biztonságosabbá tegyék az így élő emberek életét. Mert itt nem csak arra kell gondolni, hogy ha elmész egy körre akkor utána esetleg a csempét is lekaparod csövelés közben, hanem arra is, hogy aki felugrik a lányhoz vagy megáll neki kocsival az akár a torkát is átvághatja a szerencsétlennek. Volt is rá példa az elmúlt években többször is. Tudom jól, vannak problémák amik prioritást élveznek, vannak sláger témák amikkel szavazatot lehet gyűjteni, a társadalom peremére sodródott emberekkel senki sem szeret foglalkozni. Mert - mint mondják/mondjuk - azok mind maguk tehetnek a helyzetük alakulásáról.

Mondjuk, mert mi biztonságban vagyunk. Van tető a fejünk fölött, van mit ennünk, van víz, villany, gáz, kábeltévé, internet és ami az ajtónkon túl történik ahhoz semmi közünk. Az nem velünk esik meg tehát nem kell foglalkoznunk vele.

Mint nemrég mikor Norvégiában csomó embert - többségében gyereket - mészárolt halomra egy elmebeteg ámokfutó. Közeli ismerőseim között is voltak néhányan akik csak a vállukat vonogatták meg olyannal is találkoztam aki viccet próbált csinálni belőle. Mert nem az ő gyereke volt abban a táborban. (ne is legyen,csak érzékeltetni próbálom mennyire immúnisak vagyunk a világ borzalmaival szemben) Pedig ez az eset bizonyítja leginkább, hogy nem vagyunk biztonságban. Mert ez nem az USA-ban történt, nem is egy afrikai menekülttáborban hanem majdhogynem a szomszédban. Itt, a felvilágosult, nyitott és kulturált Európában, annak is az egyik leggazdagabb országában.

Jól elkanyarodtam a témától, meg olyan hosszúra is nyújtottam, hogy ember legyen a talpán aki végig olvassa de úgy éreztem muszáj leírnom a gondolataimat ezzel kapcsolatban. Mint már egyszer régebben megemlítettem, van a gamer365 olvasótábora annyira nyitott, hogy egy ilyen nehezebb témát is fel tudjon dolgozni.

Legközelebb talán megint egy amolyan viccesnek szánt agymenéssel fogok jelentkezni.

Köszönöm hogy elolvastad.