FIKA12

"Szeretem a focit"..................

Kezdetben egy komplett tesztet akartam írni az új fifa epizódról, de ebbéli elhatározásomat inkább sutba dobtam mert más élményemet is meg akartam osztani veletek. Akkor bele a lecsóba. Néhol a korai kelés, máshol az alkohol és némi tudatmódosító által okozott végleges elmezavar következményeinek kuszasága szolgáltathat majd okot a gondolkodásra és megdöbbenésre de ez ne tántorítson el senkit attól, hogy szembenézzen a lelkének legmélyebb bugyrában lakó szörnyeteggel, amit ideig - óráig ugyan féken tarthat de aztán jön valami olyan eset mint nekem szombaton délután és a dög láncait tépve kiszabadul aztán már megállíthatatlanul pusztításba kezd.

Vagyis kezdene de erről később.......................

Akkor az elejétől. Múlt szerdán megvettem az idei fifát. Ezt már sokan tudják, hurrá meg mittudomén, megvan a friss és ropogós "focisjáték" nekem. Aki ismeri a sorozatot annak gondolom nem kell ecsetelni a millió ligát, kupát, egyéb játékmódokat. Ebben a játékban teljesen el lehet merülni/veszni és maradéktalanul ki lehet élni a foci iránti rajongásunkat a tv előtt. A játék grafikája elég korrekt (azért nem vagyok elájulva tőle) a játékosok mozgása most már tényleg közelít az élethűhöz, a kommentár állásban ülő két magyar fiú az esetek többségében össze - vissza beszél (de erről gondolom a programozók tehetnek), a mérkőzések felvezetése pedig tényleg megközelíti egy tv közvetítés színvonalát. Egészen addig tart a jókedv míg bele nem rúgunk a bőrgolyóba és el nem kezdődik a meccs. Mert itt jön a fekete leves. Én szeretem ha egy focijáték nagyon hasonlít a valósághoz. Ha a lejátszott mérkőzések nem irreális eredményeket hoznak. Oké kell a nagyon könnyű fokozat mert sok kisgyerek is játszik vele, de az öt nehézségi szint ami a játékban található nem mondható éppen elégségesnek. Mármint a nehézségi szint belövése. Napokig azon totóztam, hogy milyen nehézséghez milyen sebességet társítsak, elérve a valósághoz legjobban közelítő fociélményt. De nem sikerült. Öt szint található a játékban, úgymint amatőr, fél profi, profi, világklasszis és legendás. (remélem az utolsó kettőt nem írtam el, mert azokat nem próbáltam még). Aztán van három sebessége is a játéknak. Lassú, normál és gyors. Az első kettőt el is lehet felejteni mert az olyan mintha csak vágóképeket pakolna eléd a gép, a játékosok mozgása meg annyira lassú, hogy komolyan azt hiszed számítási gondjai vannak az xboxnak. A nehézség ellenben elég érdekesre sikerült.

Nem vagyok béna hozzá..............vagy mégis?

A fél profi fokozat nem jött be mert egymás utáni meccseken hét - nyolc gólt lőttem a Poolal a cselzinek meg juhnyájtímnek is. Kezdtem új szezont profi fokozaton (ez itt a normál mert ötből a harmadik nem? ) ekkor meg esélyem is alig volt a leggyökerebb csapatok ellen is. A City ötöt rúgott úgy, hogy támadást is alig tudtam vezetni, a játékosaim olyan lassúvá váltak, hogy BÁRMELYIK más csapat focistája simán utolérte és szerelte őket. A kapusok ekkor már MINDENT kifognak a bíró meg hajlamos akkor is büntetőt ítélni ELLENEM amikor nálam volt a labda és fel sem rúgtam az ellenfél játékosát. A bírói faszoskodás egyébként az egész játékra igaz. Annyi tizenegyest ítéltek már ellenem amennyi egy egész idényre is sok egy bajnokságban. Ez főleg akkor kellemes amikor nagy nehezen még is megszerzem a vezetést. Viszont ilyenkor van az, hogy a gép bedurvul és a leghitványabb csapat is barcelonai képességekre tesz szert pillanatok alatt én meg csak kapkodom a fejemet mert a játékosaimnak esélyük sincsen beérni a vágtázó csatárokat akik mind jobban cseleznek Messinél is (habár az angol második ligában játszanak) és bármilyen szögből képesek gólt lőni.

Szeretem a focit, szeretem a focis játékokat, szeretem ha ezek reálisak, vagy legalábbis igyekeznek ahhoz közelíteni. Na ez idén a fifának szerintem nem sikerült. Pedig minden szép és jó, de mint mondtam csak addig amíg neki nem állsz játszani vele. Sajnos megvan a játéknak az a tulajdonsága amit már a psx időkben is nagyon utáltam, hogy a gép néha csal. Nem kicsit, nagyon. Legalább annyira amennyire a Feri elkúrta anno a dolgokat....... Mert azért az még sem reális, hogy egy angol másodosztályú csapat minden játékosa jobban bírja az iramot, gyorsabban fut és simán kicselez BÁRKIT akivel vagyok. Az nekem nem sikerélmény ha fél profi fokozaton öt-tíz gólt lövök mindenkinek. De az sem tesz jót az egomnak ha egyel feljebb kapcsolva már én kapok ugyanennyit minden meccsen. Ha meg megúszom egy góllal akkor képtelen vagyok válaszolni rá mert a góllövés nagyon nehéz lett. Mondom ezt a normál fokozatra. Sajnos ezek tükrében szerény véleményem szerint idén az EA játéka egy rossz befektetés lett nekem ami valószínűleg a nyakamon is fog maradni, de azért tovább küzdök vele hátha jövőre jobb leszek és a fifa13-ban már tudok gólt lőni a Liverpoollal a Watfordnak. Az értékelés így csak .................. kapufa.

Szombaton a barátaimmal tarottunk egy kis összeröffenést a kertünkben. Volt grillezés meg sok sör, meg süti meg sok bor. Sajnos illegális drogokat nem találtam az abc-ben ezért azokat kihagytuk, épp elég folyékony tudat módosító állt rendelkezésünkre, hogy kivetkőzzünk emberi mivoltunkból és egy fordított törzsfejlődési görbén végigmenve megint négykézlábra ereszkedjünk és így közlekedjünk egy ideig. Előtte, míg alkoholmentes voltam én mentem át néhányukért kocsival. A hazaútjukat meg gondoltuk majd kitaláljuk benyomva.

A sztorihoz hozzá tartozik, hogy előző délután NAGYON kezdett fájni egy fogam, amit hamar ki akartam húzatni de más okok miatt ezt nem tehették meg így maradt a fájdalom, a velejáró idegesség és az állandósuló stressz.

Szóval szombat délután volt, sütött a nap, csicseregtek a madarak, haverom beszállt mellém a házuk előtt én pedig a tükörbe néztem és mikor konstatáltam, hogy senki nem jön mögöttünk elindultam a gépjárművel az úton, egyre gyorsuló iramban, megközelítve a megengedett legnagyobb sebességet. (ez de szép mondat) Ekkor mintegy a semmiből már mögöttem is volt Villám McQueen. Ja nem ő csak egy piros öreg Suzuki, benn egy fiatal sráccal meg egy csajszival aki gondolom a brérevalója lehetett. Na a gyerek kiabál meg kalimpál és anyázik rám ezerrel, mert ő gyorsabban akart menni és majdnem nekem jött, gondolom elbambult kicsit udvarlás közben. Meg hát ha nő ül a kocsiban akkor minden puhapöcsű egy igazi sumáher. Én általában nagyon nyugodt természetű vagyok. Nehéz kizökkenteni, leszarom ha valaki óbégat de ekkor hála a fájós fogamnak egy pillanat alatt elszakadt a cérna. Mit akar ez? Ablak le, kikiabáltam neki valami olyant amit nem hagyhatott szó nélkül, bevágott elém aztán satu fék.

Köszönöm Istenem! Aztán már csatoltuk is ki az övünket, hogy szarrá verjük a srácot aki tényleg egy kis puhapöcs volt ránézésre, az a fajta aki még harminchoz közel is feszít a diszkóban meg mindenhol játssza a keményet mind a nyolc osztályával. Kiszállt, aztán mi is, ekkor meglátta a hülye, hogy ketten vagyunk és olyan gyorsan eltűnt, hogy komolyan elméláztam azon, nem-e tényleg a Villám volt az. Sajnos nem lett bunyó pedig szívesen elvertem volna a gyereket, ezzel is levezetve a két napos fájdalomtól felgyülemlett agresszivitást, amit aztán jobb híján alkoholba fojtottam. Másnap meg bementem az ügyeletre ahol egy fiatal doki csajszi szépen ideiglenesen elintézte, hogy ne haldokoljak minden evésnél én meg annyi örömet kaptam a naptól, hogy míg "rajtam dolgozott" én szépen beleláttam a blúza alá. De ez már egy másik történet.........

UI: A képen nem ő van de őt kívánom minden betegnek........