Huszonhat év

Ha az idő kerekét visszafelé pörgetném, akkor ez a 26 év egész pontosan

1985. december 17-én állna meg. Az első videojátékos napomra épp oly

tisztán emlékszem most is, mint a tegnapira. Az első játék, amivel

játszottam a Pole Position játék volt egy Commodore 16-os gépen az

iskolában. Ez a játék egy végtelenül egyszerű autóverseny volt, de

amennyire egyszerű volt, épp annyira magával ragadó is. Szinte

letehetetlen volt a szó szoros értelmében. Persze a régi aranykorban

számos olyan játék létezet, amik rendelkeztek eme „tulajdonsággal”,

nem úgy, mint manapság, amikor sok játék szavatossága max. 1-2 napban/délutánban mérhető.

Persze az otthonomban hosszú ideig nem volt gép, mivel a 80-as

években eme szórakozás még kifejezetten drága mulatságnak számított,

és csak a tehetősebb emberek engedhették meg maguknak.

**Csupán a miheztartás véget, 1985-ben egy Commodore 64-es gép

kb. 6-8 havi fizetése volt az átlag embernek.** És ez csak az alapgép

volt, a magnó ehhez még majdnem félhavi fizetés volt. Így kénytelen

voltam a játéktermekbe járni, amit az elején a hétvégi újsággyűjtésekből finanszíroztam. Az első gépemet 1989-ben 15 évesen, **mint már

dolgozó ember** vettem a saját fizetésemből. Az utána következő

időkben pedig számos gép járt az otthonomban, amiknek a felsorolása

egy igencsak hosszú listát tenne ki. De hiába volt itthon már gépem, a játéktermekbe nem felejtettem el továbbra sem járni. Ugyanis az otthoni

gépek egyszerűen nem tudták azt nyújtani, amit a játékterem zajos

világában tapasztaltam, arról nem is beszélve, hogy a játéktermi játék

sokkal jobb volt, mint az otthoni változat.

Ez a 26 év, amit a játékokkal töltöttem, cseppet sem kevés idő. Ennyi idő

alatt fel tud nőni egy ember, és még akár családot is tud alapítani. Ennyi

idő bőven elég, hogy bármiben olyan tapasztalatot szerezzen az ember,

ami egy életre elég. A 26 évet, ha mint darabszámot kezelnénk, akkor,

ahogy a mondás is tartja, még gombócból is sok lenne. Persze ha tovább játszunk egy kicsit a számokkal, akkor a 26 évet beszorozhatnánk az év heteivel, azaz 52-vel, hogy megkapjuk végeredményként az 1356 hetet.

De ha a 26 évet az év 365 napjával szoroznánk meg, akkor 9496 napot

kapnánk végeredményként, amibe természetesen a szökőévek plusz

napjait is beleszámoltam. Ez az „eredmény” közel jár a bűvös

10.000-hez, amit pofátlanul már most mérföldkőnek nevezek el, ami

2013-ban fog majd eljönni.

Tavaly amikor a 25 éves évfordulóm közeledett csupán a poén kedvéért belevágtam a 25 év 25 játéka blogsorozatba, amibe nem kevés időt

fecséreltem. Ráadásul az első percétől az utolsóig élveztem az egészet,

elvégre rengeteg olyan játékot mutathattam meg nektek, amik feledhetetlen

órákat nyújtottak a számomra az életem során. Persze az idei évben sem felejtettem el új játékokkal játszani, amik között ott voltak az X360

legnagyobb címei, mint például a Bulletstorm, amit csak a GOW3 béta miatt vettem meg, a LEGO STAR WARS, a Halo Reach, vagy az év végén a

Gears 3. Azt pedig mondanom sem kell már, hogy számos Arcade játék is

volt idén, amik között a SEGA legnagyobb címei és természetesen a

Pinball FX 2 volt a favorit. Ez utóbbival napi szintem játszom több, mint

egy éve. Aki igazán ismer, az tudja, hogy a mottómnak nem véletlenül választottam az Arcade Game's Forever kifejezést, ami valójában nem

más, mint a múltam, a jelenem, és a jövőm.

Egy dolgot biztosan tudok, mégpedig azt, hogy jövőre sem fogok hátat

fordítani a videojátékoknak, elvégre ezek jelentik számomra az egyik legkellemesebb kikapcsolódást a mindennapok taposó malmában. De úgy

vélem, hogy ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül.

Maradok annak, aki vagyok, a játékosnak, aki szeret játszani.

Arcade Game's Forever