Ez nehéz döntés meghozatala

Aki ismer közelebbről, az tudhatja, hogy hosszú ideje foglalkozom már a harcművészetek tanulásával, és 5 éve az oktatásával is. Számomra a harcművészetek tanulása legalább olyan fontos, mint maguk a videojátékok. Mindkettőt az életem szerves részekének tekintem, és ekképpen is tekintek

rájuk.

Egy ideje már motoszkált a fejemben, hogy mindaz, ami velem történik a

Dojo-ban nem teljesen kerek, és legfőképpen cseppet nincs a hasznomra.

Sorra maradtam ki a különféle külföldi és hazai edzőtáborokból, mert a

mesterem inkább más ”feladattal” bízót meg helyettük, és amikor erre idén

ősszel konkrétan rákérdeztem, hogy miért, még válasznak nevezhető

dolgot sem kaptam. A gyerekedzések és táborok az utóbbi időben szinte

mindig ugyanarról szóltak. Én voltam a felvigyázó, akire rá lehet hagyni a gyerekeket, amíg a többiek odébbállva a meghívott mesterekkel elmentek pofavizitre, hogy elmélyítsék az új kapcsolatot. Utána meg hallgathattam

őket, hogy ilyen meg olyan fasza volt, meg stb, de a köszönöm szó a

részemre, valahogy mindig elmaradt. Emellett pedig az elmúlt két évben a technikai képzetségemre, leginkább csak az egyhelyben toporgást tudnám mondani. Ugyanis nem történt más az elmúlt két évben, minthogy sok-sok

nálam alacsonyabb fokozatú embernek voltam a partnere a vizsgafelkészítésükben. Ezáltal ugyan csiszoltabb és dinamikusabb lett a mozgásom, de semmi újat nem tanultam, ami számomra a következő

fokozathoz kellene. De ami végül totál kicsapta nálam a biztosítékot az

nem volt más, minthogy az egész Dojo előtt közölte a mesterem, hogy

egyedül én maradok távol a 2012-es Japán edzőtábortól. Mindenki más

jöhet, még az újoncok is. Ekkor merült fel bennem a kérdés, hogy mit

keresek én egyáltalán ezek között az emberek között. A harmadik álmom ugyanis nem más, mint egy Japánban szerzett Dan diploma

Az ünnepek alatt átgondoltam, hogy mi is történt velem az elmúlt két

évben, és az újév első napján, végül meghoztam az elmúlt évek

legfontosabb döntését az életemben. NEM FOLYTATOM TOVÁBB. Legalábbis nem ott, ahová az elmúlt 8 évben jártam. Ugyanis elég nehéz

lenyelni egy olyan dolgot, hogy az álmodat egy laza mozdulattal elveszik

tőled, és még elvárják, hogy jó képet is vágj hozzá. Ráadásul mindezt úgy,

hogy én voltam az egyetlen ember a tanítványok között, aki valóban tett is valamit a Dojo-ért. Márpedig az álmomról nem fogok lemondani olyan egykönnyen, és ha törik, ha szakad, de egyszer eljutok Japánba, hogy ott

végül Dan vizsgázhassak. Japánt meg amúgy is látni kell.

Ehhez viszont arra lesz szükségem, hogy keresek magamnak egy új

Dojo-t, ahol tanulhatok igazi Japán harcművészetet. (Nem sportot, hanem harcművészetet) Mivel van már egy elég stabil alapképzettségem

8 különféle stílusból van valamilyen fokozatom, ezért nem lesz

számomra probléma, ha egy általam nem ismert stílust kellene megtanulnom. Elvégre a legtöbb stílus alapjai amúgy is egy tőről fakadnak. Éppen ezért a következő hetek-hónapok nem fognak másról szólni, minthogy járni fogom

a különféle Dojo-kat, hogy megtaláljam az új utamat, az új stílusomat, amit tanulhatok. A kérdés már csak az, hogy merre is van az új utam, amin járni szeretnék?