Én a bevándorló

Szokták mondani, hogy hatalmas az isten állatkertje, csak a kerítést nem

sikerült hozzá még megépíteni. A minap bejött a boltba egy nyugdíjas

hölgy, aki a segítségemet kérte. Miután kiszolgáltam megkérdezte tőlem:

• Ön ugye bevándorló, mert annyira furcsának találom a hangját.

Mivel nem tudtam elsőre hova tenni a kérdést, ezért diplomatikusan csak

annyit kérdeztem tőle: - Tessék hölgyem?

• A hangja fiatalember nagyon furcsa. Kemény akcentussal beszéli a

Magyart.

• Mire én: Nem kérem, és nem bevándorló vagyok, hanem Magyar.

• Pedig ön nagyon furcsán beszéli a Magyart.

Itt már sejtettem, hogy a hölgy nem vette be otthon a gyógyszerét /azaz elmentek otthonról/, ezért gondoltam kicsit aláteszek a lónak, amire olyan

szépen felült a kedves idős hölgy.

-Ez biztosan azért van kérem szépen, mert 17 napig éltem az USA-ban,

és csak nemrég jöttem onnan vissza. Utalva finoman, hogy világlátott

és művelt ember hírében állok.

-Amerika nagyon szép ország, gondolom sok szépet látott a 17 év alatt,

amíg ott élt.

• Igen kérem nagyon sok szépet, majdnem könyvet is írtam róla.

Itt már rendkívül jól mulattam, mert teljesen félreértett engemet a hölgy.

-Ahhoz képest, hogy nemrég jött haza, elégé érthetően beszéli a Magyart.

-Tudja kérem ez azért van,mert gyorsan tanulok.

-És mondja csak fiatalember, mihez kezd majd Magyarországon?

-Ezen még nem gondolkodtam el az elmúlt 38 évben kedves hölgyem

amióta itt élek. Elvégre Magyarországon születtem, Magyarországon élek, Magyarországon dolgozom, Magyarul beszélek, és a Magyar államnak

fizetek adót, sőt azzal is eldicsekszem olykor, hogy Magyarnak vallom

magamat. Bár egyesek viselkedése miatt, ezt olykor szégyellni szoktam.

-De maga kérem tényleg akcentussal beszéli a Magyart

-Kérem szépen higgye el, hogy Magyar vagyok, és nem bevándorló.

Itt már könnyedző szemekkel röhögtem, mert annyira abszurd helyzetnek találtam a dolgot, hogy én nem Magyar vagyok a vevő szerint, hanem egy bevándorló.

Szerencsére a beszélgetés itt befejeződött, mert a főnököm látni óhajtót,

hogy mire fel beszélgetek ennyit egy vevővel. Miután vázoltam neki a

storyt, kis híján hanyatt eset a röhögéstől, mert bizony ő is rég hallott ennyi baromságot egyszerre.

Egy biztos, a mai napi történésre örökké emlékezni fogok, akárcsak a

2005-ös A Sithek bosszúja filmpremierre, ahol egy kedves riporternőnek

vázoltam a Hófehérke és a Star Wars film valós élethelyzeteit.