Vannak az ember életében olyan pillanatok, amik leginkább az abszurd, a meghökkentő, vagy a vicces kategóriába tartoznak. A mai nap folyamán számomra igencsak vicces helyzetbe kerültem, egy idős hölgyvásárló jóvoltából.
Szokták mondani, hogy hatalmas az isten állatkertje, csak a kerítést nem
sikerült hozzá még megépíteni. A minap bejött a boltba egy nyugdíjas
hölgy, aki a segítségemet kérte. Miután kiszolgáltam megkérdezte tőlem:
- Ön ugye bevándorló, mert annyira furcsának találom a hangját.
Mivel nem tudtam elsőre hova tenni a kérdést, ezért diplomatikusan csak
annyit kérdeztem tőle: - Tessék hölgyem?
- A hangja fiatalember nagyon furcsa. Kemény akcentussal beszéli a
Magyart.
Mire én: Nem kérem, és nem bevándorló vagyok, hanem Magyar.
Pedig ön nagyon furcsán beszéli a Magyart.
Itt már sejtettem, hogy a hölgy nem vette be otthon a gyógyszerét /azaz elmentek otthonról/, ezért gondoltam kicsit aláteszek a lónak, amire olyan
szépen felült a kedves idős hölgy.
-Ez biztosan azért van kérem szépen, mert 17 napig éltem az USA-ban,
és csak nemrég jöttem onnan vissza. Utalva finoman, hogy világlátott
és művelt ember hírében állok.
-Amerika nagyon szép ország, gondolom sok szépet látott a 17 év alatt,
amíg ott élt.
- Igen kérem nagyon sok szépet, majdnem könyvet is írtam róla.
Itt már rendkívül jól mulattam, mert teljesen félreértett engemet a hölgy.
-Ahhoz képest, hogy nemrég jött haza, elégé érthetően beszéli a Magyart.
-Tudja kérem ez azért van,mert gyorsan tanulok.
-És mondja csak fiatalember, mihez kezd majd Magyarországon?
-Ezen még nem gondolkodtam el az elmúlt 38 évben kedves hölgyem
amióta itt élek. Elvégre Magyarországon születtem, Magyarországon élek, Magyarországon dolgozom, Magyarul beszélek, és a Magyar államnak
fizetek adót, sőt azzal is eldicsekszem olykor, hogy Magyarnak vallom
magamat. Bár egyesek viselkedése miatt, ezt olykor szégyellni szoktam.
-De maga kérem tényleg akcentussal beszéli a Magyart
-Kérem szépen higgye el, hogy Magyar vagyok, és nem bevándorló.
Itt már könnyedző szemekkel röhögtem, mert annyira abszurd helyzetnek találtam a dolgot, hogy én nem Magyar vagyok a vevő szerint, hanem egy bevándorló.
Szerencsére a beszélgetés itt befejeződött, mert a főnököm látni óhajtót,
hogy mire fel beszélgetek ennyit egy vevővel. Miután vázoltam neki a
storyt, kis híján hanyatt eset a röhögéstől, mert bizony ő is rég hallott ennyi baromságot egyszerre.
Egy biztos, a mai napi történésre örökké emlékezni fogok, akárcsak a
2005-ös A Sithek bosszúja filmpremierre, ahol egy kedves riporternőnek
vázoltam a Hófehérke és a Star Wars film valós élethelyzeteit.