Régi játék, új élmény!

Tegnap bőven éjfél után -szóval végül is ma- sikerült véghezvinni a már-már lehetetlennek tűnő küldetést, Shao Kahn legyőzését a MK9 Story Mode-jának legvégén. Azt kell hogy mondjam, igen tetszetősre sikerült a sztori, voltak benne újdonságok az előző epizódokhoz képest, viszont az alapvető dolgok helytállóak voltak szerencsére. Nem úgy, mint a Mortal Kombat vs DC Universe-ben, ahol a Story Mode-ban együtt harcol a képregényhősök ellen Sonya Kanoval.

Utána rögtön nekiálltam folytatni a Challange Tower-t, melynek jelenleg a 131-es szintjén állok, korábban -úgy a 30-50. szinten- azt hittem 100 lesz a teteje, de így már tippelni sem merek hol a vége.

Viszont, ami külön tetszik, hogy a menüben az extrákon belül van egy Krypt, ahol a Story Mode-ban valamint a Challange Tower-ben szerzett aranyérméket lehet "levásárolni" különböző sírok felnyitására és egyéb finomságokra, melyek révén szert tehetünk a játék világának csemegéire. Gondolok itt például a kivégzések képregényszerű lerajzolására, zenékre, különböző képekre, valamint itt tudjuk feloldani az összes használható karakter másodlagos kivégzéseit és ruházatát.

Mindezek mellett mégis képes voltam -csúnyán kifejezve- megunni a játékot. Természetesen ez a fajta unalom nem az a "többet elő sem veszem" dolog, sőt mi több, még a héten biztos, hogy játszani fogok vele. Egyszerűen csak 4 napja megállás nélkül a MK9 ment, így gondoltam előveszek végre valami mást.

Így esett a választásom az Assassin's Creed első részére.

Annak idején nekiálltam PC-n, aztán így visszagondolva sem tudom mi okból, de nem fejeztem be sosem. Most, hogy körülbelül 2 hónapja beszereztem egy konzolt (Xbox360 Slim 250GB), úgy éreztem ezt a játékot mindenképp újra el kell kezdenem, akármennyire régi is, így hát beszereztem használtan, de olcsón. Különös, hogy világéletemben konzol-ellenes voltam, 5 évvel ezelőtt volt egy chippelt Sony PlayStation2-m, amit 2 hét után meguntam és eladtam. Igaz ebben főként az is közrejátszott, hogy olvasófej hibája révén ingyen kaptam osztálytársamtól 5 játék keretében, viszont egy másik kedves ismerősöm ingyen kicserélte nekem benne a hibás alkatrészt, így 0 ft-ból felállt nekem egy használható konzol, melytől végül megváltam. Nem olyan régen pedig jött az ötlet, hogy vegyek egy Xbox-ot. Fogalmam sincs, hogyan jutott ez eszembe, de egyáltalán nem bántam meg. Igyekeztek rábeszélni a flashelésre, illetve a jtag rgh-ra, de úgy döntöttem maradok az eredeti játékoknál és a Live-nál.

Na de akkor. Assassin's Creed. Még így évek után is úgy vagyok vele, hogy remek játék és a grafikája is, de főként a korszak, melyben játszódik kifejezetten tetszik. Mint minden játékban, itt is igyekszem a képességeimhez mérhetően a legtöbb Achievement-et kiszedni, ehhez segítségül hívtam a Google-t és a nyomtatómat, így a játékban megtalálható összes város térképével felfegyverkezve álltam neki. Még így -hogy elvileg tudnom kéne merre vannak elrejtve a zászlók- sem találom meg mindegyiket, pedig a térkép szerint pont rajta állok és se felettem sem alattam nem lehet, bár valahol ott kell lennie.

Vegyes érzéseim vannak, ugyanis szeretném minél hamarabb végigvinni, hogy lássam hogyan zárul le az egész történet, ugyanakkor igyekszem jó lassan haladni, minden apró kis küldetést megcsinálni. Egyelőre szerencsére attól nem kell félnem, hogy túl hamar befejezem, ugyanis eddig mindössze csak pár órát sikerült játszanom vele -a közben megszerzett MK9 kiszorította a fontossági sorrendemből-, de most bepótolom és már előre gondoskodom az utánpótláson, ugyanis beszerzőfélben van a folytatás, az Assassin's Creed 2.