Otthon, édes otthon!

Rengetegen hangoztatják a mai világban, hogy nincs álláslehetőség, még csak alkalmi munkát sem találnak. Tipikus magyar virtusra jellemző az is, hogy ha akad munka, akkor pedig az a baj. Amíg itthon ültem napi 24 órán keresztül, alig vártam, hogy legyen valami kis munka. Most, hogy édesapám elvitt magával dolgozni, örülök, hogy nem a semmittevéssel telik az egész napom, hanem legalább a levegőn vagyok és hasznos dologgal ütöm el az időt, aminek a végén még némi tapasztalatot és nem utolsó sorban még pénzt is szerzek. Azért be kell vallanom körülbelül délután 2 óra fele járhatott az idő, amikor már kicsit untam a dolgot, főleg hogy végeláthatatlannak tűnt az egész. Később aztán eljött a 4 óra és láss csodát, végeztünk! Nem tagadom örülök, hogy hazaértem. Még ha nem is teljesen értek egyet azzal, hogy "Mindenütt jó, de legjobb otthon.", akkor is bátran ki merem jelenteni ebben a helyzetben: Jó itthon lenni!

Általában, ha meleg az idő, akkor az emberek többsége egy egyszerű "Jó idő van!" kifejezéssel élve letudja a klímára vonatkozó megjegyzését. Azért ez a "jó" elég relatív dolog, mint ezen a világon minden. Számomra például már nem volt kellemes a mai hőség és tudom, még nincs is itt a nyár. Azt hiszem meg fogok halni. Félreértés ne essék, imádom a nyarat, főleg a nyaralást, a medencézést, tóparton henyélést, napozást és magát a nyári szünetet (amit inkább vizsgaidőszaknak hívnak a kortársaim), viszont lehet velem van a baj, de magát a meleget nem bírom elviselni. így volt ez velem ma is, ezért amint hazaértem, az első dolgom volt kibontani egy üveg jéghideg sört! (Nem reklámozok, de a szívemhez igen közel áll a Dreher Bak.)

Ránéztem a telefonomra, amit a munkába nem vittem magammal, tudomásul vettem, hogy ketten is kerestek. Gondoltam már úgysem aktuális, így nem hívtam vissza egyiküket sem, lehet tévedtem, ezt majd a jövő eldönti. Átnéztem a szokásos napi dolgaimat az interneten (facebook, 9gag, index és a többi...), majd vettem egy kellemesen hűsítő, de azért nem jéghideg fürdőt. Ezt követte a szokásos "Mit főztél?" kérdésem édesanyám felé, melyre elkeserítő "Semmit." választ kaptam. Szerencsére ez nem egyenlő azzal, hogy nem is fogunk semmit vacsorázni, mindössze annyit jelent, hogy nem volt "ideje" (kedve) összeállítani semmi ehetőt, így vett készételt egy közeli keleti ételbárban, nevezzük nevén: kínai.

Egyelőre az éhséget elnyomtam még egy üveg sörrel, amit éppen ebben a pillanatban követ a harmadik. Közben természetesen már be van izzítva a televízió, az Xbox és vele együtt az Assassin's Creed. Elővettem a kis segédeszközeimet (térkép, leírás) és nekiláttam a zászlóvadászatnak. Eddig örömmel jelentem megtaláltam mindegyiket, amelyiket kerestem, bár még nagyon-nagyon sok van hátra, ami viszont cseppet sem baj, mivel nagyon tetszik a játékmenet. Remélem sikerül minél több Achievement-et kiszedni belőle, ha pedig sikerülne az összeset, annak külön nagyon örülnék. Egyelőre több mindent nem igazán tudok írni a játékról, mivel még nagyon az elején tartok. Természetesen ez az egész nem is tesztnek indult, hiszen abból már jócskán van elég révén, hogy nem egy mai játékról beszélünk. Továbbá úgy érzem túl elfogult lennék, ráadásul nem az én reszortom tesztet írogatni, egyszerűen csak saját véleményt alkotok mindazokról, amik engem érdekelnek (film, játék, zene, könyv). Későbbiekben szerintem filmek is előjönnek majd.

A játék és a munka együttes megbirkózásával mindössze annyi a baj, hogy napközben nincs időm játszani, így este igyekeznék ezt bepótolni, viszont a késői lefekvés késői felkelést eredményezne, ha lehetne. Mivel erre nincs lehetőségem, ezért a kevés alvás kimerültségben, fáradtságban mutatkozik meg.

Mivel a hétvégén húsvét, most pedig dolgozom, így egyáltalán nem zavar, hogy a hétköznap estéket itthon gubbasztással, játékkal töltöm. Tervben van a hétvégére több összejövetel, valamint barátokkal való szokásos szombat esti futballozás is.