Mikor elkezdtem játszani a Killzone 3. részével eszem ágában sem volt, hogy eljutok a platina trófeáig. Voltam olyan bátor, hogy azonnal veterán szinten kezdtem el a sztorit. Az elején feltűnt, hogy itt valami nagyon nem stimmel, túl könnyű és túl gyorsan haladok. Valahogy így kezdődött a dolog. Aztán elhatároztam végig csinálom. Meg is lett az eredménye az első platina trófeámat megszereztem.
Eléggé megdöbbentő volt, hogy a 2. részhez képest kevés „boss” harccal találkoztam. Ez így az előző epizódhoz képest elég gyenge volt, főleg az Elite szint. Ettől a fokozattól tényleg sokat vártam igazi kihívást, de ez nevetségesen gyengére sikeredett. Legjobban az fájt, hogy veteránon „jobban izzadtam” valamivel. Semmi kétség a Guerilla Games-nél visszavettek a vértizzadós stílusból. Pedig az előző rész Elite szintjét még most sem volt bátorságom befejezni. Kár érte…
A kampány rész nem volt képes elvarázsolni, persze ezt talán, csak azért mert sok olyan momentum volt, amit már láttam, amolyan dezsavű volt az egész. Hogy mire is gondolok? Például a MAWLR, kicsit a Halo 3 Scarab-jaira hajaz . Persze jóval látványosabb volt számomra az előbbi, gigantikus mérete és maga a grafika agyonütötte részemről a Scarab-ot. De nincs is ezzel baj, egy cseppet sem. Csak annyi, hogy már találkoztam hasonlóval, illetve a játékban végig voltak olyan dolgok, amiket már láttam egy másik stuffban (jót lopni, jó helyről, jól felhasználva nem bűn). A sztori szerintem lapos, a folyamatosan pörgő akciók illetve a helyszínek mesterien való változtatása/adagolása tartja fent az érdeklődést. Ami viszont nagyon nagy pozitívum a fegyverek és azok hangja (valami isteni), úgy szól, ahogy kell, a gyomromban érzem a dörrenésüket! Sokkal jobbak, mint az előző részben. A pályák nyitottsága is nagyon tetszett, bár így is lineáris volt az egész, de valahogy mégis életszerűbbnek/nyitottnak hatottak. A karakterekkel viszont nem voltam megelégedve, főleg Stahl. Mintha csak Joker-t látnám a Batman-ből. Nem, hogy félne az ember tőle, egyenesen röhögő görcsöt kapok. Kár érte, lehetett volna sokkal kiforrottabb, mint Radec is volt.
A multiplayerről sokat nem tudok mondani, nem lett rossz, csak a fejlődés szerintem jóval könnyebb, illetve agyonverték egy az egyben puritán online trófeákkal. Inkább azok egyszerűsége, ami negatív, hiányuk még csak csak elviselhető, mivel a DLC-k valamilyen szinten pótolják azok hiányát. A trófeák nehézségi szintje sem kiemelkedő egész egyszerűen kinyerhető az első végigjátszás során közel 70%-uk. Persze volt egy két eset, amitől idegbe jöttem, de azok is inkább azért, mert bamba voltam. A koperatív játékmód meg egyenesen halál, főleg az offline verziója miatt. Legalább a trófeákkal húzták volna ki a szavatosságát így szűk félóra alatt el is lehet felejteni, ez így nulla.
Egy szónak száz a vége. Örülök, hogy sikerült kinyernem egy platina trófeát, de ettől kicsit több kihívásra számítottam. A játékkal kapcsolatosan meg nagyon vegyesek az érzéseim. Bízok benne, hogy a soron következő résznél azért észnél lesznek, és nem mennek el jobban a „CoD klón” akarunk lenni stílus felé. Mert én végig ezt éreztem, pedig számomra a Killzone volt mindig is a „háborús FPS-ek királya”. Ez így ebben a formában nekem valamilyen szinten csalódás volt, hibába lett színesebb a játék a második rész még mindig felülmúlja, pedig rengeteg jó ötlet és lehetőség adva volt. Amit részben kihasználtak, de részben nem.