Az igazi sz*r nap!

Tegnap este 11 óra körül hazaértem egy baráti iszogatós társalgásból, beültem játszani a televízió elé egy ventilátorral szembe. Pörög a The Darkness. Még tetszik is, ráadásul jó kedvem volt, hogy ma van az utolsó munkanap, valószínűleg a hétvégén lesz valami esemény, történés, buli, strand, bármi, ami kicsit is élvezetesebb és szórakoztatóbb, mint a munka.

Nagyjából hajnali 1 óra körül feküdhettem le, 05:30-kor szól az ébresztő. Amint kinyitottam a szemem és éreztem, hogy még fáradt vagyok, tudnék aludni vagy 2-3 órát, éreztem, hogy ez a nap kegyetlenül rossz lesz. Kikászálódtam az ágyból, lekapcsoltam a ventilátort (egész éjszaka ment, nélküle elaludni sem bírnék), irány a fürdőszoba. Csatt, lefejeltem a szekrényt. Elvégeztem a reggeli teendőket, irány a konyha meginni egy energiaitalt. Csatt, lefejeltem a hűtőt. Indulás előtt észrevettem, hogy nincs nálam a telefon, így rohantam fel érte az emeletre a szobámba. Csatt, belerúgtam az ágy sarkába. Nagyjából 25 perc alatt felértünk a fővárosba, irány az irodaház, kezdjünk neki a mai adag munkának. A beléptető kártyát valaki elhagyta, így másfél órát vártunk, mire valaki hozott egy másikat és beengedett minket. Szokásos, tisztességes módon elosztjuk a munkát egymás között, a szpósat kő-papír-ollóval döntjük el, amit sikeresen el is veszítettem, így állhattam neki kőzetgyapotozni. Meleg volt, tudtam mi lesz, ha megteszem, de nem érdekelt, mert izzadtam... levettem a pólómat. Tetőtől talpig viszkettem mire végeztem. Próbáltam lemosni magamról, de hát ezt nem igazán lehet, úgyhogy hagytam a pcsába, elkezdtem rakni a falat. Biztonsági szoba volt a mai soron, aminek a fala úgy néz ki, hogy középen az alumínium profil, és mindkét oldalán 3 réteg 15 mm-es tűzálló gipszkarton, köztük 1,5 mm-es horgonyzott lemezzel. Mivel zajongani nem lehet, így a lemezt kézi ollóval kell vágni, sikeresen lenyúztam a bőrt az ujjamról, ahogy toltam, majd belevágtam a másik csuklómba. Ez után elvágtam az ujjam egy 100-as C profillal kb fél cm mélyen, megállás nélkül vérzett. Lementem a kisboltba kávéért, ahol egy igen szimpatikus lány dolgozik, ma rávettem magam, hogy megszólítom és felajánlom neki, hogy találkozzunk valamikor hétvégén, vagy akármikor, amikor ráér. Elméletileg sokat dolgozik, a boltban délután 3-kor végez, utána megy tovább dolgozni és csak este ér haza, szabadideje alig van még hétvégén is, de ígéri szól, amint lesz ideje. Gyakorlatilag nem fog szólni, esze ágában sincs találkozni. Vissza dolgozni. Rádió híján számítógép hangfalról + a telefonomról szól a zene, ami lemerült, mert elfelejtettem rádugni a töltőre éjszaka. Ez után még a vádlimat is felvágtam egy acél lemezzel véletlenül, valamint a munkás nadrágom a varrat mentén a p*csömtől egészen a térdem alá szétszakadt. Megpróbáltam szigetelőszalaggal megoldani belülről, ehhez le kellett vennem, közben munkatársak engem fényképeztek, hogy boxerben szerencsétlenkedek. Nem sikerült, leszartam felvettem és kívülről körbetekertem az egész lábamon, így beragasztottam a zsebemet és az oldalzsebemet is, így a sniccer, valamint a mérőszalag bent ragadt. További apróságok: hazafele kocsiban fékezésnél kifolyt a söröm (nem én vezettem nyugi), felrúgtam a csavarokkal teli vödröt és párszor elmértem a karton + lemez méretét így újra kellett szabni őket, valamint a boltban délután rövid kávé tejjel és 1 cukorral helyett hosszú kávét kaptam 2 cukorral és tejszínnel, de ezen már csak nevettem, hagytam a 170 ft-os kávéra 330 ft jattot és jöttem kifele.

Vacsoráztam, lefürdök és indulok el valamerre elszívni pár cigit, kifekszem a szabad ég alá és inkább csak nézelődöm, gondolkozom. Nem megyek emberek közé, mert a hócipőm tele van mára mindennel.

Azt hiszem sz*r napom van!