Wizardry napló #2

... visszatérünk Duhan jobb horrorjátékokra emlékeztető színfalai közé. A kis hóval és hamuval ellepett romos falucskában érdekes módon ugyanaz a hangulat fogadott mint HÁROM ÉVE (!!!!!!), amikor az utolsó pár hetes kirándulást tettem a település labirintusában.

Igen, mostanra 6-7 éve játszom ezt a játékot, de még ugyanazzal a géppel, kontrollerrel, lemezzel és memóriakártyával (bár a tévé más). Nehéz darab na, és amilyen vehemenciával nekiugrok sokszor 6-8 órára én nem vagyok képes elhinni, hogy ezt valako csak úgy 1-2 hét alatt meg tudná csinálni, mint ahogy állítják magukról egyes játékosai.

Szóval egyre mélyebbre ereszkedek ... araszolok a Wizardry Tales of the Forsaken Land Playstation 2-es játék labirintusába. Minden újabb szint egy újabb dicsőséges győzelem, minden sarok mögött újabb ismeretlen borzalmak/kihívás/azonnali hallálehetőség vár rám. Milyen jó ...

Immáron a nyolcadik emeletet ostromlom kis csapatommal a mélyben, amelynek tagjai nagyon a szívemhez nőttek. Mivel a játék adta szereplők ezért felesleges lenne érzelegnem részletesen melyiket miért is szeretem, de a lényeg az hogy már nem is tudnám elképzelni hogy másokkal rójam ezeket a mély járatokat.

Meditatív utazás ez, ami sokszor teljesen elragad a külvilágtól ... pedig ... legutóbbi szombaton betegen vergődtem itthon egy csepeli bográcsozás + whiskeyzés helyett és így volt alkalmam egy hosszabb etapra. Nagyon értékeltem, hogy környezet elviselte ahogy lélekben lebegve, rosszabb drogosként bámultam mereven a képernyőt.

Csak akkor adtam ki hangot magamból, amikor már a sokat próbált PS2-m is lázadt a lemez olvasása ellen és hevesen ugrálva rázkódott, szikrázott a VHS lejátszó fémtetején, a komponens kábel képe akadozott ahogy ki-be járt és alkalmanként a kontrollert sem ismerte fel töltések előtt-között-után. Szóval igen ... izgalmas élmény.

Kíváncsi leszek, hogyha egyszer befejezem milyen érzésekkel teszem le az irányítót ... hogy a játék valóban érdemes lesz e mondjuk egy PS2-es Top10-be kerülésre nálam ... vagy csak egy obszcén hosszan játszott emlék lesz, amiket az oldschool rpg-k előtti tisztelgésből vittem végig. Meglátjuk ... ha pedig akkor is lesz, aki olvas (még 3-4 év múlva), akkor együtt örülünk majd neki. Köszönöm a figyelmet.