Az első pár óra után már levett a lábamról a játék, igaz, hogy türelmetlenül megnéztem kicsit az elejét túbon. Utólag megbántam, de nagyon akartam már na. Szóval legnagyobb örömömre értelmesen indít a sztori, mégis hamar bevonz a habos-babos világháborús világába, amihez nem kevés steampunk életérzés is társul. Monte Cristo történetét adaptálja kissé Gallia történelmébe és hőse életébe ... de tegye. Kedvenc művem.
A játék pedig ismerős jóbarátként fogadott, minden a helyén, mintha csak most tettem volna le a második részt. Mégis van annyi újítás és egyedi elem, hogy ne csak egy kiegészítőnek érezzük, mint a mai világban sokszor és sok játékot. Nehezen rakom le, csak amikor már az álom határára jutok és még napközben is magammal viszem (amíg le nem merül).
Nagy dolog ez, régen kötött le ennyire játék, ilyenkor úgy érzem, hogy igazolva van az a körültekintő érdeklődés, amivel kinézek magamnak egy-egy programot. Így nyújtanak is valamit, ahelyett hogy csak a hírösebb darabokkal unatkozom vagy amik éppen a héten jelennek meg. Szóval jól vagyok ... ilyen téren. S lám, még a blogom is új, igaz, rövidebb szösszenetekkel teli, életre kelt. Ez is valami ma már.