Mostanában úton-útfélen mindenféle Warhammer licenszekbe botlik az ember, annyi a Games Workshop játék, mint még soha. És mindeközben a warhammer fantasy gyakorlatilag halott...
A Mordheim viszont a legjobb tabletop adaptáció, amit valaha láttam. Ez egy vérbeli warhammer skirmish játék, warhammer szabályok nélkül :)
Adott ez a város, Mordheim, ahol mostanában mindenféle fura köveket találni, így aztán jönnek is keresni mindenféle népek bőven, merthogy jó pénzért el lehet őket adni. Kb ennyi elég is a történetből, van a városnak előzménye meg minden, de nem ez a lényeg, hanem a játékmenet.
A játékmenet pedig szokásos körökre osztott stratégia/taktika, pici csavarral. Mivel anno a Mordheim egy rendes tabletop szabályrendszer volt, nem sokban eltérve a Games workshop rendszerek filozófiájától, ezért hüvelykben mért, szabad lépkedést alkalmazott. A City of the damned hála a jó Istennek, szemben a legtöbb hasonló adaptációtól nem tér el ettől, nem alkalmaz rácsos rendszert, hanem kezedbe adja a harcosaid, hogy tessék, 3rd person nézetben sétálgass velük. Ez pedig zseniális döntés, marad a szabadság érzete, és beteszi a játékost a csata közepére, ahelyett, hogy felülről nézné az eseményeket.
De itt kb vége is a hasonlóságnak. Nincsenek különböző fázisok, mint az eredeti játékban, hanem mindenféle statisztikák alapján egymás után aktiválódnak a karakterek. Nincs mozgok-lövök-ütök fázis, hanem helyette minden karakternek két fajta akciópontja van, az egyiket lehet mozgásra, érzékelésre és hasonlókra használni, a másikkal pedig ütni a másikat, amíg mozog.
A küldetések kb ennyiből is állnak, összeszedni minél több követ, és addig verni az ellenséges csapatot, amíg ott nem marad, vagy el nem szalad. Lehetőleg hamarabb, minthogy mi tennénk ezt.
A küldetések között viszont jön a warband menedzselés. Ugyanis összesen 10 emberünk (patkányunk, vagy egyéb fajunk) lehet, valamint pár kispados, akiket karban kell tartanunk, fizetni a szociális és egészségügyi ellátásukat, oktatásuk, felszerelni őket jobbnál jobb fegyverzettel, etetni, itatni. Viszonylag egyszerű, de mégis kellemesen komplex karakterfejlődési rendszert eszkábáltak hozzá, mindenkinek vannak tulajdonságai, amelyek xp és elkövetett cselekmények szerint fejleszthetőek, valamint lehet venni skilleket, amelyek lehetnek aktívak, passzívak, netán varázslatok.
Mindeközben valamelyik frakcióhoz tartozunk, akik folyamatosan köveket követelnek tőlünk, amit kötelező kifizetni, mert ha nem, végünk, mint a botnak. A kövek pedig a fő bevételi forrásaink is, így ez picit kellemetlen, de nincs mit tenni.
A 4 lehetséges választás pedig: emberek, skaven, sigmar csajai és káosz.
Azt is meg kell azért említenem, hogy ez egy Focus Home Interactive által kiadott játék, így minden gyönyörűsége ellenére magában hordozza a minden focus által kiadott játékra jellemző betegségeket. Az egész teljesen rendben lenne, nem a világ legszebb grafikája, de ahhoz képest, hogy egy tabletop adaptáció, bőven jó, ugyanakkor olyan csiszolatlan az egész. A legjobb példa erre, mikor 1 percen át próbálok controllerrel bemenni az ajtón, mert az nem olyan egyszerű. Ja, és egy tabletet, vagy telefont is érdemes odakészíteni, hogy a töltőképernyők közben le tudjuk kötni magunkat, lesz idő kiolvasni az internetet.
tl&dr: Ezzel megint annyi célom volt, hogy akinek radar alatt maradt, de szereti az ilyesmit, az esetleg ránézzen, hátha megtetszik, más semmi, komolyabb leírásokat bőven találni steamen vagy akár a honlapon: http://mordheim-cityofthedamned.com/en/game.