Érdekes életpályát futott be nálam az újjáélesztett Deus Ex. A Human Revolution annak idején szinte azonnal felkeltette az érdeklődésemet, ami aztán első napos vásárlásba torkollott. Először azonban nem találtuk meg a közös hangot, kínkeservesen eljutottam a második helyszínig, aztán letettem a játékot, és bő egy évig rá se néztem. Másodjára már sikerült szerelembe esni, ami egy nagyon alapos végigjátszást eredményezett. Idén pedig megejtettem az immáron már a DLC-vel kiegészített második menetet a Mankind Divided megjelenése előtt.
A Human Revolution-ben az fogott meg leginkább, hogy kényemre-kedvemre elpepecselhettem benne. A játék a sztori haladtával újabb városokba eresztett be, ahol föl-alá sétáltam, bejártam minden szegletüket. Ezt a lehetőséget a Mankind Divided is megadja, igaz, csupán egyetlen városban. Prága azonban az év egyik legrészletesebb játéktere. Közép-európai lakosként sokkal otthonosabban éreztem magam a cseh főváros kissé lepusztult, nem túlságosan boldog futurisztikus közegbe helyezett utcáin, amik rengeteg felfedeznivalót, titkot rejtenek. Jó kalandozó révén, amint szabad kezet kaptam, rögtön belevetettem magam a csatornagőztől terhes sikátorokba, az ütött-kopott gangban lakásokba törtem be, hogy aztán feltörjem a lakók laptopjait és szégyentelenül átnyálazzam a levelezésüket. Nem mondanám, hogy üdítő volt látni a számtalan megközelítési lehetőséget, mert az előző rész alapján ezt vártam el.
A Mankind Divided lehetőséget ad a lopakodásra és a nyílt konfrontációra is. Az előbbi hasonlóan jól működik, mint korábban, és a játék nem is titkolja, hogy ezt a játékstílust részesíti előnyben, ami többek között plusz tapasztalati pontokban, felszerelésekben, információkban nyilvánul meg. Nagyon örültem, mikor felfedeztem, hogy a korábban kizárólag végzetes kimenetelű mozdulataimat ezúttal a járőrök, katonák, terroristák kiütésére is használhattam. Az egyszemélyes atombombaként működő typhoon most kábító gázzal is működik. Nagyot fejlődött a tűzharc, most már nem kínszenvedés a lőfegyverek használata, így aki a terminátorok nyomdokaiba akar lépni, nyugodtan megteheti.
Sajnos nem minden fenékig tejfel. Hiányoltam a főellenség harcokat - egy azért van -, amiket egészen helyrepofoztak a Human Revolution rendezői változatában, és nem tudtam megbarátkozni az energiahasználattal. A fejlesztők ezúttal egy folyamatos energiajelző csík implementálása mellett tették le a voksukat, amivel elveszett a képességek energiafogyasztásának nyomonkövethetősége. A második részek általában átvezető szerepet kapnak, de ez azért nem magyarázat a meglepően lapos sztorira és a jellegtelen karakterekre. Sajnos a Mankind Divided nem tudott olyan karizmatikus szereplőket felmutatni, mint Frank Pritchard vagy éppen William Taggart.
Bár a Mankind Divided nem feltétlenül ért el nálam olyan átütő sikert, mint elődje, de kielégíti azok igényeit, akik szeretnek sunnyogni, és idejüket nem sajnálva elmerülni a rendelkezésre álló világban.
Necroman Mk2 
p34c3 
Bountyy 
axl 
liquid 
CHASE