GiganticX - Teszt (iOS)

A koreai érdekeltségű Action Square-ről nem igazán lehetett eddig hallani, nem is csoda hiszen csupán egy komolyabb cím jött ki tőlük, de a név jól cseng érdekes módon hasonlít a Square Enixre ami nem kicsit vállhat előnyére egy viszonylag ismeretlen cég számára. Viszont első játékukkal a Blade-el (ami egy meglepően jó Diablo klón) elég hírnevet szereztek maguknak ahhoz, hogy egyszerre kettő új projektbe is belekezdjenek. Ezek közül az első a Gigantic X, ami ugyancsak egy Diablo-szerű játék, de ezúttal a kardok és bárdok helyett a lőfegyverek kerültek az előtérbe és a hardcore sci-fi hangulat.

Az már az első pillanattól fogva kiderül, hogy a Gigantic X egy erőteljes, karizmatikus játék mely azonnal felpörgeti az embert, szerintem ez a kicsit Guy Richie-s rendezői stílus (amikor felgyorsulnak az események majd a kellő pillanatban teljesen lelassulnak), remekül passzol a játékhoz, a szereplők bemutatkozása epic, kicsit talán erőltetettnek tűnhet így elsőre, de hamar meglehet szokni és utána már mindenki imádni fogja. Ilyen a nyerőképernyő is, ahogy a főszereplők bepakolják magukat a szállító űrhajóba, erőteljes, gizda, adrenalint pumpáló, nagyon távol keleti.

Egyelőre összesen három főszereplőnk lesz, Scardy a csapat vezetője korábbi elit alakulathoz tartozó katona, ő lesz minden kezdő játékos kedvence, hiszen a sorozat Lövő puskája és a másodlagos shotgun kiváló fegyverek egy újoncnak. A képességei remek táptalajt nyújtanak bármilyen helyzetben, igaz a HP-ja nem túl magas, de nem nehéz elsajátítani a harci stílusát, éppen ezért gyakorlatilag bármilyen szituációra jó tud lenni. A második zsoldos neve Titan, ebben szerintem benne van minden, emberünk egy két lábon járó hegy, a preferált harci stílus természetesen a közelharc, ezek közül is a közelharci fegyverek, vagy éppenséggel a puszta ököl (némi páncélszerű rásegítéssel természetesen). Számomra ez a karakter teljes mértékig hasztalannak tűnt, solo játékosoknak nem ajánlanám, egy komolyabb Boss harc alatt gyakorlatilag semmire nem jó, pedig erős, magas a HP-ja, jók a képességei is, élvezetes vele nyomulni, sőt mi több még pajzsot is tud maga köré vonni, de nem egyjátékos üzemmódra lett kitalálva, ha viszont van csapat más karakterekkel, akkor rögtön nagyon hasznos tud lenni. Végül pedig de nem utolsó sorban ott lesz Rhea, a végtelen lábú, csöcsös specialista, mert mindig kell egy nő a csapatba ugyebár, aki miatt a kanok versenghetnek, összeveszhetnek, balhézhatnak, beleszerethetnek. Rhea szerencsére nem az a bratyizós fajta, kőkemény magának való nő, titokzatos sötét múlttal. Ő gyakorlatilag mindenre jó, de leginkább a félközel illetve féltávól áll neki a legjobban, elsődleges fegyvere a villámgyors dupla pisztoly, másodlagos pedig egy hatalmas kézi ágyú, mely annál erősebb minél tovább tartjuk nyomva a „ravaszt”, ez az egyetlen csúzli a játékban amivel egyébként célozni is tudunk (nem pedig automatikusan célratartani a legközelebbi ellenfelet), elsajátítani kicsit bonyolult, de érdemes. Rhea képességei kiváló támogató karakterré teszik, a kombinációk száma végtelen, érdemes megtalálni a megfelelő egyensúlyt a képességei között, mert csatadöntő tud lenni, ha van a csapatban egy tapasztalt és jól kibalanszolt Rhea.

A játék három fontosabb tevékenységre osztható, első körben ott lesznek a szimpla Megacorp küldetések, amiket végtelen mennyiségben lehet farmolni, adott lesz jelen esetben négy bolygó, négy különböző helyszínnel, világgal, természeti adottságokkal, élővilággal és persze főellenfelekkel. Lesz három fegyverkészítő vállalat, mindegyiknek lesz egy a Forntnite-ból elhíresült battle passja, ezek hetente frissülnek, a jutalom amit a teljesítésért kaphatunk kicsit egyszerű ingyenes verzió esetén, de ha megvesszük a heti passt, akkor jóval magasabb és értékesebb is tud lenni. Egy ilyen tree tíz fokozatból áll, mindhárom társaságnak saját treeje van, szóval ha teljesíteni akarjuk minden héten mind a hármat, ráadásul a passt is megvásárolva, akkor ahhoz bizony darabonként 400 kristályra (Crona) lesz szükségünk, tehát összesen 1200-ra. Ennek az ára hozzávetőlegesen 30 dollár hetente, tehát havonta 120 dollár. Ez brutális, persze lesz némi kezdő készletünk, nem is kevés és persze farmolni is lehet Cronát, de sajnos ez teljesen random, és nagy ritkaságszámba megy. A passok kivételével viszont nem igazán lesz szükségünk más költeni valóra, a játék hibátlanul játszhat ráköltés nélkül is, de nem árt tudni, hogy a maximálisták bizony bajban lesznek.

A második játéktípus az „Underworld”, itt gyakorlatilag világbajnokságok lesznek, a versenyszámok amikben indulhatunk teljesen változók és véletlenszerűek, lesznek solo és lesznek társas események, van hogy fixen csak egy karaktert használhatunk, lesz hogy akár többet is. A lényeg mindig az, hogy adott lesz egy Boss, akit le kell győzni, a nehézség brutális, az alvilágot bizony nem kezdő játékosoknak találták ki, van hogy egy harc szinte már-már Monster Hunter illetve Dark Souls nehézségi szintet is eléri, főleg amikor egyedül vagyunk. Ha kinyírnak minket van lehetőség újraéledni, de ennek a száma véges, venni meg csak sok-sok pénzért tudunk. Szóval törekedjük arra, hogy egy életből megcsináljuk a kiívást, mert itt a jutalom kivétel nélkül mindig nagyon értékes. Végül pedig de nem utolsó sorban ott lesz még a „Frontline”, itt gyakorlatilag a peremvidéken zajló háborúba csatlakozhatunk be, kettő típusú játék közül választhatunk, az egyik a támadás, a másik meg a védekezés. Ha teljesítettük az első szintet jön a következő, természetesen egyre jobban nehezedő kihívást tartogatva. Ez csapatjáték, ha nincsenek cimborák akkor a játék sorsol ki nekünk plusz kettő embert A Frontline kiváló hely a nyersanyagok farmolására, azt viszont tudni kell, hogy ha nincsenek meghívandó haverok akkor néha több percet is kell várni arra hogy sorsoljon hozzánk valakit a játék. Ezt nem igazán értem, ugyanis ebből arra lehet következtetni, hogy nem játszanak valami sokan a játékkal, ami egy mobilos címnél eléggé meglepő, főleg egy ilyen szintűnél.

Alapvetően egyébként itt is minden a fejlődésről fog szólni, az összes küldetés és minden a játékban a lootról szól, az esetek többségében előre tudni fogjuk, hogy milyen jutalmakat kaphatunk, a kérdés már csak az hogy milyen erősségűt, mert a jutalom szerencsére garantált. Minden szereplőre fel lehet aggatni hat típusú ruhát, kettő típusú fegyvert és kettő kabalatárgyat (amik egyébként hasznos buffokat tudnak adni). A felszerelések a klasszikus szintek alapján lettek csoportosítva (fehér, zöld, kék, lila, arany), ha hasonló nevű ruhákat rakunk emberünkre akkor szettbónuszt kapunk, jelenleg a Tier5-ös cuccok a legerősebbek. Egyébként mindent lehet fejleszteni (enhance) más tárgyakat bebontva illetve idővel megchippelni is tudjuk a cuccokat, de ehhez igen ritka nyersanyagokra lesz szükségünk. A chipeléssel tudjuk elérni hogy a felszerelés elérje a Tier6-os szintet, nekem ez ilyen rövid idő alatt sajnos nem sikerült.

A Gigantic X egy meglepően jól sikerült játék, fantaszikus grafikával és élvezetes játékmenettel. De sajnos nem tartogat magában elé tartalmat ami egy ilyen játékhoz kötelező lenne, hamar rá lehet unni az örökösen ismétlődő küldetésekre, főellenfelekre, a játékosbázis nem elég magas ahhoz hogy mindig találjunk embert ha játszani szeretnénk, igen komoly framerate droppal találkoztam, amin meglepődtem hiszen eddig még egy játéknál se szaggatott be sem az iPhoneX-em, sem pedig az iPad Próm, szóval kétlem hogy a készülékekben lett volna a hiba. Az irányítás mint mindig eléggé kényelmetlen így értintőképernyőn, a játék gyakorlatilag kontrollerre született, maga a tömény élvezet lenne mondjuk Xboxon nyomulni vele. Sokat vaciláltam a 3 és 4 pont között, de végül egy betonerős közepes mellett döntöttem, mert hiába jó, ha nem nyújt eleget. Egy mobilos játék nem csak 5-10 órára szól hanem hetekre, hónapokra, akár évekre is, ezt mindenképpen figyelembe kell venni amikor bedobunk valamit a piacra. Kipróbálni mindenképpen érdemes, mert kár lenne kihagyni, de megváltani nem fogja a világot ... sajnos.

3/5