maktub2020.07.25. 11:08

Váltott játékmaraton

Egy játék, amitől nem tudok szabadulni. Néhány késve pótolt indie gyöngyszem, és sok más.

Destiny 2 - Season of Arrival (PS4)

Régebb óta játszom a Destiny-sorozattal, mint azt jól esik beismernem. Lassan magam sem értem, hogy mi tart mellette egy perverz kíváncsiságon túl, hogy lássam az egyre csökkenő elvárások mellett is hogyan képes csalódást okozni. A tavalyi kiegészítővel, a Shadowkeeppel illetve szezonbérletével világossá vált, hogy a Bungie az Activision hátszele nélkül képtelen kellő mennyiségű tartalommal ellátni a játékot, mely a battlepass szerű rendszer bevezetése óta túlnyomó részt a bountyk végtelen farmolásáról szól. A botrányos minőségben visszahozott Trials of Osiris fémjelezte előző szezon jelentette mélypont után azért kicsit magához tért a döglődésből. Egy időre legalábbis, hogy aztán az új tartalmak megint rekord sebességgel száradjanak ki. Mostanra elérték, hogy a maximális karakterszint elérése is érdektelenné váljon. Mivel az őszi kiegészítő novemberre tolódott azt hiszem, hogy sokan fogják magára hagyni a megújulásra képtelen online lövöldét. A (sokadik) klánom máris így tett.

Capcom Beat'Em Up Bundle (PS4)

A nagymúltú kiadó csinos katalógussal büszkélkedhet verekedős játékokból, melyekből összeállított egy menő pakkot. Közülük a legismertebb cím természetesen a megannyi folytatást és átiratot megélt Final Fight első része, mely ennyi év elteltével is ugyanolyan dinamikus és magával ragadó tud lenni, mint annak idején. Ez nem remaster-gyűjtemény, tehát nem történt semmiféle felújítás, azonban mivel a játéktermi verziókat portolták azokat klasszikus külsejükben és hangzásukban lehet élvezni. A stílus bár markánsan eltérő az összesen hét verekedős játéknál, ellenben a recept azonos, ezért bármilyen jó volt elnosztalgiázni egy darabig, be kell vallanom, hogy kettő végigvitele után nem éreztem késztetést rá, hogy belevágjak a többibe is.

Sunset Overdrive (Xbox One)

A Game Pass előfizetés lehetőséget adott arra, hogy elszemezgessek a Microsoft gépének exkluzívaiból. Amit mindig is ki akartam próbálni közülük az az Insomniac dilis lövöldözős játéka, mellyel mintha előtanulmányt folytattak volna későbbi Pókemberes játékukhoz. A fejlesztők rengeteg kikacsintással és iróniával spékelték meg alkotásukat. Már-már izzadságszagúan igyekszik a játék szuperlaza lenni, ám vibrálóan színes világa és a jól kidolgozott játékelemek segítenek eloszlatni az irritációt. Onnantól, hogy megszereztük a képességeket, amik parkour zseniből szuperhőssé avanzsálnak, a küllemre is testreszabható főszereplőt irányítani önmagában élmény. Bárhogy adják a lázadót, a nyitott világú játékok sablonjaitól nem, hogy elszakadnának a fiúk, de sorra kipipálják őket! Energiaital apokalipszisük így, ha nem is túl maradandó, amíg tart szórakoztató. A végén belengetett, ám nagy valószínűséggel soha el nem készülő folytatás és néhány még mindig nem kiirtott, otromba bug az, amit bánni lehet.

My Friend Pedro (Xbox One)

Ha John Woo begombázva forgatta volna le akcióbalettjeit, annak a végeredménye valami ilyesmi lett volna. A 2D-s lövöldében egy beszélő banán lesz a kalauzunk és a legjobb barátunk, akinek a tanácsaira gyilkoljuk végig az alvilágot. Félúton a Max Payne és a Hotline Miami között járva a Deadtoast akciójátéka, ahogy inspirációban úgy kreativitásban sem szenved hiányt. Bár a My Friend Pedro alapjaiban bot egyszerű elemekre épül, de azokat ügyesen használja és rendre előhúz a tarsolyából egy játékmenet frissítő újdonságot. Nem csak a reflexeink, az agyunk is próbára van téve, ezért szimplán a lövés gomb nyomva tartása kevés az életben maradáshoz. Bevetődve egy ablakon keresztül az ellenség közé két pisztollyal, okosan kihasználva a terepet és az idő belassításának lehetőségét egy egész bandát pár másodperc alatt lerendezhetünk. Szóval a maga lökött módján a My Friend Pedro eléri, hogy akcióisteneknek érezzük magunkat.

Borderlands 3 - Guns, Love, and Tentacles DLC (Xbox One)

Elsőre nem tűnt túl nagy mókának a Calypso-ikrek legyőzését segítő két úriember házasságkötéséhez asszisztálni, de az erőteljesen jelenlévő H.P. Lovecraft ihletettség máris vonzóbb színben tüntette fel a Borderlands 3 második kiegészítőjét (- az első, kaszinós valahogy nem tudott érdekelni). Elátkozott falu, őrület, a felfoghatatlan gonosszal való találkozás. Van itt minden, amivel a misztikus rémtörténetek specialistája előszeretettel főzött! A Borderlands stílusához híven az alkotók egyszerre tisztelegnek Lovecraft munkássága előtt és bolondoznak vele. A játék újfent tekintélyes méretű területet bocsájt a rendelkezésünkre. A helyszínek közt akadnak igen hangulatosak és előfordulnak olyanok is, amik kiábrándítóan használják újra a korábbról ismerteket. A kiegészítő feltolta a kihívási szintet. Az új főellenfelek végre megizzasztják az embert, ám pont a legvégső összecsapás zuhan vissza az alapjáték nevetségesen könnyű és fantáziátlan boss harcainak színvonalára. A fősztori hat küldetése nem tűnhet soknak, azonban a többségük olyan hosszú, hogy a kiegészítő tovább tartott, mint egyes teljes árú játék. A humoros mellékküldetések segítik megint felfrissíteni a golyószivacs ellenfelek miatt monotonná váló lövöldözést. A Guns, Love, and Tentacles már kapható egy ideje, de kisebb bugok továbbra is előfordulnak és a framerate nem stabil még Xbox One X-en sem. A Borderlands 3-hoz hozzáadott klasszikus horror íz a DLC legfőbb vonzereje, egyébként erre a kiegészítőre is rásüthető, hogy még több ugyanabból.

Borderlands 3 - Bounty of Blood DLC (Xbox One)

Az előző kiegészítő bár magán viselte az alapjáték gondjait, mégis kellemes szájízzel hagyott magamra. A Bounty of Blood kedvéért a Borderlands 3 egy westernfilm stílusát öltötte magára, ami közel se annyira eredeti, mint a Lovecraft-beütés. Az olvasott visszajelzések többsége szerint a mostani dlc a legkiemelkedőbb. Lehet, hogy én untam bele egy kissé a Borderlands 3-ba, de nekem teljesen átlagosnak érződött. Az egyetlen szokatlan húzás az volt, hogy ezúttal van egy különbejáratú narrátorunk, egyébként tetőtől-talpig ugyanazt nyújtja a játék, amit eddig. Teszi ezt igaz megbízhatóan, a biztos középszert stabilan tartva. Érdekes, új ellenfelekre nem érdemes számítani, azonban a bejárt helyszínek között akadnak szépen kidolgozottak. A központi, tipikus westernvároskát majd minden küldetés között meg kell védenünk a rajtaütéstől, de ezzel az elnyújtással együtt is hamar végig lehet szaladni a dlc-n. Mint rendesen, a legtöbb poént megint a mellékküldetések tartogatják és a végső bosst különösebb nehézség nélkül le lehet gyakni.

Ghost Recon: Breakpoint + Deep State DLC (PS4)

Kevés megjelenés kapott annyi hideget, mint a Ubisoft ezredik nyitott világú akciójátéka. A cég rossz szokása lett, hogy minden egyes sorozatára ráerőlteti a beváltnak vagy trendinek ítélt sablonokat. Ekképp lett a Wildlands folytatása debütálásakor egy önmagára alig emlékeztető frankensteini szörny, melynek innen-onnan összefércelt részei még le is szakadtak a megviselt testről. A bugok és a mikrotranzakciók tengeréből a Ubisoft önkritikát gyakorolva kénytelen volt kihúzni játékát, mely addigra megtépázta nem csak a cég, de a Ghost Recon-brand hírnevét is. A kérdés, ami gondolom mindenkit érdekel, hogy egy évvel a megjelenés után sikerült-e játszható állapotba hozni a Breakpointot? Nos, igen! Bár a játék szinte kizárólag báziskitakarításból áll, aki ezt élvezi, az ellesz vele. A Breakpoint már két üzemmódban is nyomható. Az újabb elvesz majd minden segítséget és az rpg-s lootrendszert, de én inkább maradtam az eredetinél. A Deep State kiegészítő ígéretesen indul, ám hamar visszatér a kitaposott ösvényre. Mivel Sam Fisher is tiszteletét teszi benne és egy lépéssel közelebb kerülünk vele a sztori lezárásához, mellyel az alapjáték adós maradt, leárazva nem egy rossz vétel.

DRAGON BALL Fighterz (PS4)

A korább Dragonball-játékok nem győztek meg, ezért bizalmatlanul figyeltem, hogy a mifelénk is közkedvelt anime újabb adaptációja milyen jó kritikákat kap. Végül csak rászántam magamat, hogy megvegyem és el kell ismernem, hogy rászolgált a dicséretekre! Az árkád mód igaz nem kötött le sokáig, viszont a három részre osztott sztori kampány már inkább. Ezekben a hősök, majd a gonoszok, végül a történet egy kulcsfigurájának a szemszögéből harcolhatjuk végig az eseményeket. Mivel szó szerint a karakterek bőrébe bújunk, ők a maguk modorában szólnak ki folyamatosan hozzánk. Amit legjobban szerettem a játékban, hogy milyen jól elkapja a rajzfilm-sorozat hangulatát, főképp pedig a humorát. A kampány története ugyan nem nagy szám, de az azt megtöltő karakterek annyira szerethetőek, hogy alig vártam a soron következő megnyilvánulásukat! Maga a küzdelem rendkívül gyors és tele van energiával, viszont mivel többnyire ugyanazok a klónok ellen harcolunk újra meg újra, ez egy idő után a szórakozás rovására megy. A hősök kampányának befejezése után nem is kezdtem bele a következőbe, ám az alapok olyan jók, hogy nem kizárt, hogy a közeljövőben folytatni fogom.

Doom Eternal (PS4)

Az id Software a Doommal megteremtette az FPS-játékok elsőszámú mintáját, 2016-ban pedig a széria dicsőségesen visszatért. A folytatás sikere akkor garantált lett volna, ha semmin se változtatnak, azonban mégis kockáztatták. A Doom Eternal más, mint elődje, és azt az ajnározó kritikákkal szemben nem tudnám határozottan kijelenteni, hogy egyúttal jobb is lett. Míg az előző rész az önfeledt zúzást ünnepelte, az Eternal a kezdetektől arra ösztönzi a játékost, hogy gondolja meg mit csinál. Ha nem követjük a megadott taktikákat, a kaotikus összecsapások seperc alatt maguk alá temetnek, viszont, ha igen, akkor rendet teremthetünk bennük! A játékban minden ellenfélnek egyéni gyengéje van, minden fegyvernek és képességnek pedig külön haszna, melyek kihasználása elengedhetetlen. Kezdetben szédítő a megannyi perk, a fejleszthető páncél és puskák tömkelege, ám bele lehet tanulni. A gond csak annyi, hogy ide én nem biflázni, hanem kikapcsolódni jöttem! Ha az Eternalnak van saját jelszava, akkor az az alkalmazkodás. El kell fogadni, hogy már nem csak az ellenséggel kell harcolni, hanem a lőszerért és az életerő/pajzs visszatöltéséért. Mikor ez teljességgel a harcmodorom részévé vált, a démonok halomra irtása, ha máshogyan is, mint a rebootban, de kezdett ugyanolyan őrületes mókává válni!

Nex Machina (PS4)

A Resogun alkotóinak lövöldéjében se árt a gyors reflexek mellé némi taktikusság. Úgy pörög és dobálja ránk tucatjával az ellent, hogy pislogni is alig marad idő! A sci-fi felütés éppen csak apropó, hogy belerántson a játék az akció közepébe, amely nem is áll le, míg nem lőttünk ripityára mindent, ami mozog. Ezen kívül csupán egy feladatunk van: pluszpontokért megmenteni a csatatereken bóklászó embereket, ami végigvezetett történet híján az egyetlen motivációs erőt jelentette. A Nex Machina az árkád stílus híve, így nincs mentés. Egyszerre kell a játékot lenyomni. A halálnak ára van, a felszedett pluszképességek és fegyverek bánják, amik híján jóval esélytelenebbül nézünk szembe a pálya végi főellenséggel. Könnyű fokozaton némi gyakorlás után hamar végig lehet rohanni a játékon, mivel borzasztó rövid. A kihívást keresők találhatnak benne még bőven módot, hogy eltöltsenek plusz órákat vele, viszont, aki csak a befejezésig akar eljutni így vagy úgy, az szerény 40 perc után már nyomhat is a törlés gombra.

Inside (PS4)

A nagy stúdiók játékainál nem sűrűn fordul elő, hogy a befejeztük utáni napokban is a mondanivalón töröm a fejem. A jó gondolat pedig olcsóbb, mint a szerverpark bérlés. A Playdead már előző játékánál, a Limbonál bevetette a „vajon mit jelent?” kártyát, hogy az Inside-ban erre még rá is kontrázzanak. A stílus is maradt a régi. Egy sötét és barátságtalan világban találjuk magunkat, ahol megmagyarázhatatlan okokból minden és mindenki az életünkre tör. A piros pulcsis gyereknek, akit irányítunk, ritka pocsék napja van, mely egyre rosszabb lesz. Mintha az egész környék egy idegen erő irányítása alá került volna és mi hiába futunk, sose érhetjük el a szabadságot jelentő messzeséget. Vagy talán nem is mi vagyunk a jók? Ki tudja? A játék alapjaiban nem több egy hangulatos logikai platormjátéknál, melyben sose túl nehéz kiötölni, hogyan győzzük le az elénk kerülő akadályt. Másrészről, ahogy egyre több furcsa, abszurd elem színezi kalandunkat úgy válik az egész utazás is egyre érdekesebbé. Ami a befejezést illeti, hát konkrét válaszokat azt nem ad, azonban az érzések, melyeket kelt, tovább elkísérnek, mint egy látványos, de üres boss harc.

Slain: Back from Hell (PS4)

Az oldalra scrollozó akció/platformjátékok hőskorát idézi meg a Wolf Brew Games első nagy dobása, mely bemutatkozásakor még számos sebből vérzett. Alkotói példamutató módon újradolgozták a bírált elemeket. A Slain némely részében a Castlevaniara emlékeztet, azonban a pályák itt lineárisak. Felélesztett harcosunkkal egy elátkozott földön kell átverekednünk magunkat, melyet egy gonosz nagyúr tart rettegésben szörnyek és boszorkányok segédletével. Ami legelőbb is eladja a játékot, az a rendkívül stílusos külcsín. Bár a grafikának alig akad olyan része, mely nem egy harminc évvel korábbi megvalósítást tükrözne, de a művészi kidolgozás mívessége révén mégis szépnek hat. A játék a nehézségében is régimódi, vagyis jóval izzasztóbb, mint, amihez az átlag hozzá van szokva. Életerőnk egyedül a viszonylag sűrűn elhelyezett checkpointokon töltődik vissza, azonban mivel egyetlen ellenfél is halálos tud lenni, egy rövid táv megtétele is kihívást tud okozni. A Slain tökéletes retróélményt nyújt, melyet ráadásul megfűszerez egy erőteljes metál rock beütéssel, ami a telitalálat zenében ugyanúgy megnyilvánul, mint a főhős stílusában. Az egyszerű, mégis pontosságot kívánó harcrendszer; a csak teljes odafigyeléssel legyőzhető főellenségek és a vérben gázoló brutalitás feledteti az apróbb kiforratlanságokat. Engem annyira meggyőzött a stúdió a tehetségéről, hogy már be is fizettem a következő játékára, a Contra nyomvonalán haladó Valfarisra!

eyJodG1sIjoiPGRpdiBjbGFzcz1cIi0tcGF0cmVvbi1tcHVcIj5cbjxhIGhyZWY9XCJodHRwczpcL1wvcGF0cmVvbi5jb21cL2dhbWVyMzY1XCIgdGFyZ2V0PVwiX2JsYW5rXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvcGF0cmVvbi1tcHUtYmcucG5nXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvcGF0cmVvbi1tcHUtcm0ucG5nXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvcGF0cmVvbi1tcHUtcmliYm9uLnBuZ1wiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj5cbjxzdHlsZT5cbi4tLXBhdHJlb24tbXB1e1xuXHRvdmVyZmxvdzpoaWRkZW47XG5cdHdpZHRoOiAzMDBweDtcblx0aGVpZ2h0OiAyMDBweDtcblx0cG9zaXRpb246IHJlbGF0aXZlO1xufVxuLi0tcGF0cmVvbi1tcHUgaW1ne1xuXHR0cmFuc2l0aW9uOiBhbGwgLjNzO1xuXHRwb3NpdGlvbjphYnNvbHV0ZTtcblx0dG9wOjA7IGxlZnQ6MDtcbn1cbi4tLXBhdHJlb24tbXB1IGltZzpudGgtY2hpbGQoMSl7XG5cdGZpbHRlcjogYmx1cigycHgpO1xuXHR0cmFuc2Zvcm06IHNjYWxlKDEuMSk7XG59XG4uLS1wYXRyZW9uLW1wdTpob3ZlciBpbWc6bnRoLWNoaWxkKDIpe1xuXHRmaWx0ZXI6IGJsdXIoNHB4KTtcblx0dHJhbnNmb3JtOiBzY2FsZSgxLjEpO1xufVxuXG4uLS1wYXRyZW9uLW1wdTpob3ZlciBpbWc6bnRoLWNoaWxkKDEpe1xuXHRmaWx0ZXI6IGJsdXIoMCk7XG5cdHRyYW5zZm9ybTogc2NhbGUoMSk7XG59XG48XC9zdHlsZT4iLCJpbWFnZXMiOlsiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvcGF0cmVvbi1tcHUtcmliYm9uLnBuZyIsIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMDVcL3BhdHJlb24tbXB1LWJnLnBuZyIsIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMDVcL3BhdHJlb24tbXB1LXJtLnBuZyJdLCJ1cmwiOiIifQ==

pendrivedealer
Animációs ripacskodás 4ever!

Sziasztok! Ezúttal nem telt el egy hónap a legutóbbi bejegyzésem óta, de remélem ez azért nem akkora baj.

7 órája

Stadia HUN
AVICII Invector (Stadia)

Hey Brother, there is an endless road to re-discover

11 órája
1

CHASE
A kedvenc dalaim a 90-es évekből

És már itt is van a következő évtized.

4 napja
8

Comedian
Godzilla Kong ellen

Hölgyeim és Uraim, tegyék meg tétjeiket!

7 napja
9

Necroman Mk2
Harvey's New Eyes

Aranyos kislány, a hullád körül keringő légynek se tudna ártani

7 napja

Comedian
A Jó, a Rossz és a Csúf

Eastwood-retrospektív #3: Egy komplett eszményképet kíméletlenül leromboló halhatatlan mestermű.

7 napja

Comedian
Top 10 - 2020 legjobb filmjei

Sorra vesszük a tavalyi év legjobb filmjeit.

2021.04.10.
3

CHASE
A legjobb számok a 80-as évekből

Kirándulás a 80-as évekbe.

2021.04.09.
24

Comedian
Pár dollárral többért

Eastwood-retrospektív #2: A fejvadász szakma szépségei.

2021.04.08.

Comedian
Hulk: Világháború

Egy szabály mind felett.

2021.04.07.
7

pendrivedealer
Még mindig AniMonológok!

Sziasztok! Nem is tudom mikor volt utoljára, hogy csak a videókészítéssel, animációzással kapcsolatba írtam nektek, de időhiány miatt ez egy ilyen csonka bejegyzés lesz.

2021.04.06.
2

Comedian
Batman: Az első év

A legenda kezdete...

2021.04.06.
4

Cash Bacsi
Infinite Galaxy - Teszt (iOS)

Ki ne vágyna egy jó kis űroperára?

2021.04.06.

Comedian
Batman: A gyilkos tréfa

Az őrület gondtalan, boldog szépségei.

2021.04.01.
12

Comedian
WandaVision

A gyász és a valóság elviselhetetlen keserűsége.

2021.03.31.
10

Comedian
Egy maréknyi dollárért

Eastwood-retrospektív #1: A nyers realizmussal és szatirikus humorral felmutatott szigorú, ámde cinikus mosolyú középső ujj.

2021.03.30.
2

CHASE
A 90-es évek legjobb filmjei

Én nem tudom olyan szépen megcsinálni mint Liquidék, de remélem így is megfelel.

2021.03.28.
27

p34c3
Videojáték zene TOP 20

Nemcsak játék, de egyéb tevékenységek közben is szívesen hallgatom a videojátékok zenéit, a kedvenceimből készítettem most egy top 20-as listát. A lista nem feltétlenül a dalokra vonatkozik, hanem a teljes albumra, egy játéksorozatból nem került be több rész zenéje, noha többször is indokolt lett volna.

2021.03.26.
16

c1b3rpunk
Dual Sense broken spring

Decembertől februárig bírta a PS5 kontrollerem R2 gombjának rugója.

2021.03.25.
3

Stadia HUN
Resi 8 és 7! - Stadia News #1

Aktuális hírek a Stadiáról. Atom bejelentések!

2021.03.23.
6