A helyzet, hogy az élet megmásíthatatlan törvényei alapján az adott dologra szánt időt máshonnan kell "elvenni". A kötelezettségeitől nem tud elmenekülni az ember. A szerettei elől nem akar. Kicsit mozogni is kell, a sportra szánt amúgy minimális időt sem szívesen engedném el. Az alvást pláne nem, annak hosszabb távon komoly következményei lehetnek. Oda jutok tehát, hogy már már pánikolok a gondolattól, de be kell látnom, nincs időm játszani. Ez a gondolat fojtogat az utóbbi időben. A napi egy óra nekem kevés, ennyi idő alatt nem tudok annyira belemerülni egy címbe, amire szükségem van. Minimum 2, de inkább 3-4 kéne, mint a régi szép időkben, de ez esélytelen. Adjam hát fel az életem egyik legfontosabb (ám nyilván nélkülözhető) szeletét?

A választ persze nem tudjátok megadni nekem, de szívesen olvasnám bárki időrendjét, tapsztalatát, véleményét a témában. Mit áldoztok fel a játékokért, és mi az amit nem vagytok hajlandóak? Örömmel merítenék ihletet a ti történeteitekből. Aztán előbb-utóbb majd én is megtalálom a magam válaszát...