Minden respektem az egyszemélyes fejlesztő”brigád”oknak, a játékipar svájcibicskáinak, a géming csúzlik single action army-jainak és one-man show-inak… Hiszen egy játékot működésre bírni, szereplőit lemodellezni, animálni, nem is beszélve ilyen huncut dolgokról mint játék és pálya dizájn, vagy ne adj Isten, aláfestő zene - ezek mind-mind komponensenként külön emberért (de sokkal inkább emberekért) kiáltanak. És ha valaki mindezen terheket egymaga veszi a vállára, az igen megsüvegelendő. Még akkor is, ha a végeredmény úgy egyébként egy értelmetlen semmirevaló vacak.
Persze, láttunk már varjún karórát (szia, Daniel Knight és Phasmophobia - csak hogy a kedvencemet említsem) - de őszintén szólva, ritka az a polihisztor, aki önállóan képes helytállni minden téren. Ezalól pedig Artur Hilger sem kivétel. Az Unables egyfajta Istenszimulátor kíván lenni: különféle kis diorámákat kell döntögetnünk, hogy a benne elterülő rendkívül lusta (nyugi, nem halt meg, csak alszik) szereplőket eljuttassuk a dioráma egyes pontjaiba. Ez még úgy félig vicces is lehetne, Artur pedig nem titkoltan próbálja a szituációkat annyira abszurdra hangszerelni, amennyire csak lehet. Ez pedig a játék legnagyobb - de mondhatjuk azt is: egyetlen - vonzereje.
Valójában a döntögetéses játékmenet követhetetlen, átláthatatlan és élvezhetetlen. Körülbelül olyan érzés játszani az Unables-t, mintha pallossal szeretnél megélezni egy fogpiszkálót. Ha megpróbálsz finom mozgásokkal operálni, akkor a gravitáció nyer és a kívánt test majdhogynem meg se moccan. Ha pedig belelendülsz, akkor minden és mindenki eljut hirtelen mindenhova, fogalmad se lesz, hogy melyik szereplő merre töcög éppen és hirtelen egy fals James Bond rendelésként fogod észlelni a diorámádat: felrázva és durván keverve.
Tetézve az egészet a mozgásérzékelés bájos esetlenségével (A Switch verzió alapján készült a teszt) - mihelyst a kalibrációs nullpontot a nagy hupákolás közepette elveszítik a joycon-ok, (és hidd el, nagyon hamar el fogják) még jobban a feje tetejére áll minden és bágyadt szereplőid úgy fogják érezni magukat, mint az aranyhal egy vödör takonyban.
Dehát mit várjunk egy produktumtól, amelyet a saját készítője is úgy reklámoz, hogy ez egy olyan játék, hogy még a játékos se tudja, mi történik. De legalább őszinte: minden szava színigaz. Persze értem én a viccet és szeretem is, csak ez az egész rövid távon inkább kínszenvedést okoz, semmint önfeledt mókázást. Minden tiszteletem Arturé, de az Unables kapcsán az az ambivalens érzés inkarnálódik bennem, ami a begyöpösödött dinoszaurusz vénemberek felé is szokott egyes helyzetekben: tisztelni tisztelem, de szeretni nem szeretem.
PLATFORM Switch (tesztelt), PS4, PS5 , Xbox One, Series X/S, PC | KIADÓ 9UNZ S.A., Forever Entertainment | FEJLESZTŐ 9UNZ S.A. | MEGJELENÉS 2024. 03. 14. | ÁR kb. 4500 Ft