Marvel vs Capcom Fighting Collection: Arcade ClassicsTeszt

Ez a csomag hét játékot tartalmaz (nevesítve, csak hogy többé ne kelljen egyesével leírnom őket: X-Men Children of the Atom, Marvel Super Heroes, X-Men vs Street Fighter, Marvel Super Heroes vs Street Fighter, Marvel vs Capcom 1 és 2, végül kakukktojásként a The Punisher), amelyek játéktermi pompákból lettek áthozva ide. Aki SNES/PS1 nosztalgiát vár, az nyissa ki alaposan a szemét: ezek CPS½ boardos játékok ha az emlékeim nem csalnak, és mint ilyenek, bizony brutálisan részletes (a korhoz képest nyilván) sprite-ok tömkelegével és szép effektekkel dolgoznak, amiket ez a csíkozós felskálázós megoldás teljesen látványosan jelenít meg 1080p és nagyobb kijelzőkön egyaránt. Ez legalábbis az én totális félkazuár megközelítésem a dologhoz: nem tudom hogy vannak-e jobb upscaling megoldások a piacon amelyek még ennél is jobbat tudnak hozni, de nem a monitorhoz ragasztva ez kifejezetten jónak tűnik az én szememben.

Most letudhatnám ezt a tesztet annyival, hogy a csomag része minden idők egyik leghájpabb verekedős játéka teljes pompájában rendben lévő netkóddal, a Marvel vs Capcom 2, tessék szépen átgondolni és ennek megfelelően vásárolni - de azért ennyire nem egyszerű a helyzet. Ugyanis már csak a kíváncsiság által hajtva is kipróbálgatva az előtte lévő epizódokat, annyit mindenképp el lehet mondani róluk, hogy érezhető az a fajta kisérletezgetés, amelyet a Capcom fejlesztők itt megengedhettek maguknak. Kezdve az X-men Children of the Atommal, amelyben kizárólag az X-Men tagjai jelentkeznek a korszakhoz képest “képregényhű” hátterekkel és karakterekkel, érezhető hogy hogyan mertek egyre jobban elszakadni a Street Fighteres alapoktól, és hogyan találták meg ezek a karakterek magukat, és hogyan jött be a képbe az assistok és csapatharcok mechanikája. A rendezettség és ez a sok különböző cím amely viszonylag szűk időintervallumon belül jelent meg (mai szemmel nézve 6-7 év alatt 6 játékon végigmenni hatalmas tempó, egy SFV és VI között több mint fél évtized telt el!), egészen érdekes szájízt hagy a játékosban maga után - pozitívat, teszem hozzá. Az már csak hab a tortán hogy pl az MVC2 esetében még néhány ismert bugok is javítottak a kompetitív játékosok kedvéért.

Egyetlen igazi zsákbamacska maradt persze, az pedig az online mód - ha azt elrontják, akkor az egész kollekciónak nincs értelme. Szerencsére ez nem az első rodeója a Capcomnak a retro+online témában, és ezúttal is egészen jó lehetőségeink vannak, akár szobákról legyen szó, akár rankedről, és várakozás közben bármelyik játékkal lehet játszni a kollekcióból. Nem volt túl sok tapasztalatom az online meccsekkel, mert be kell valljam, a megjelenés környékén kifejezetten ritkán talált ellenfelet Európából, de ami meccseket találtam, azokban semmiféle lagot nem tapasztaltam. Ez most lehet mintavételbeli hiányosság, de az online értékeléseket és játékosvéleményeket elnézve ezúttal sem lőttek mellé. Talán az egyetlen fájó hiányosság (de az tényleg fáj) az a Quick Rematch opció hiánya, tehát pl az MVC2 esetében a teljes csapatodat újra kell választani a meccsek közt - ezt szinte biztosan meg lehetett volna oldani némi plusz munkával, és hosszú távon rengeteg időt spórolt volna a játékosoknak. Cserébe viszont itt van a bunyós címekhez a Training mód, ami az arcade verziókban bizony egyáltalán nem volt jelen - és nagyon nem mindegy, hogy van-e lehetőségünk szabadon gyakorolni anélkül, hogy idegesítő ellenfelek ellen kelljen bohóckodni mindeközben.

Azért persze van egy másik feketeleves is: ez pedig a csomag ára. Ez bizony egy majdhogynem teljes árú kiadás, tehát 50 euró - ezt pedig már alaposan meg kell gondolnia a hétköznapi játékosnak, hiszen akármennyire is hithűen vannak portolva ezek a címek, és akármennyire is fun az online mód, jelenleg annyira erős a verekedős játékok közössége, tele népszerű címekkel (T8, SFVI ugye), hogy kicsit nehezen tudom elképzelni hogy valaki inkább ebbe tegye bele a szabadidejének jelentős részét, akármekkora klasszikus is az MVC2. Ellenben ha valaki nagy gyűjtőnek érzi magát, és szeretné akár elemzés céljából is átnézni hogy hogyan evolválódtak ezek a Marveles bunyós címek ebben a legendás arcade korszakban, akkor ez egy teljesen jó vétel lesz.

A végére talán belefér egy kis személyes bosszankodás: azért az valahol roppant elkeserítő számomra, hogy húsz évvel később az MVC: Infinite kapcsán a Marvel hogy kicseszett az X-Men franchise-zal, és mennyire parkolópályára tette még az ismertebb karaktereket is. Ehhez képest itt niche fazonok tömkelegével találkozhatunk, az pedig nyilvánvaló hogy ilyen fajta kisérletezős korszakot nem nagyon fogunk már a játékvilágban látni, főleg ekkora IP-k kapcsán.