Frostpunk 2 - Dermesztő hidegben nincs jó megoldásTeszt

Az első játék után majd’ 30 évvel vesszük át a vezető helyét, aki bár menedzselte a várost, és vezetése alatt túléltek kemény időket, sokak elégedetlenek voltak a munkájával. Célunk, hogy meggyőzzük a jelenlegi lakosokat arról, hogy jó vezetők vagyunk, majd az, hogy az évek során meg is álljuk helyünket a pozícióban.

Gyerektől az óriás léptékig

Az első résztől eltérően itt már nem csak néhány tucat, vagy esetlegesen pár száz emberért felelünk, hanem ezrek, vagy akár tízezrek követik döntéseinket és kérik számon tetteinket. Az első részben a hangsúly azon volt, hogy minden főbb anyagból legyen elegendő, miközben az emberek egészségesek és nincs (nagy) bűnőzés. A második részre bonyolultabb lett már minden, több a nyersanyag, különálló épületeket is lerakunk, de például az étel előállításáért nem egy vadászkunyhó és két üvegház felel, hanem teljes körzeteket teszünk le, bővítünk és menedzselünk. Mivel több a lakos, ezért itt már a nagyobb népcsoportok kedvében járni sem lesz olyan egyszerű, hiszen, ha csak a négy nagy népcsoportot nézzük (Frostlanders, Pilgrims, Stalwarts, New Londoners) is vannak kisebb-nagyobb eltérések az igények szerint.

Például a Stalwartok inkább a mérnöki megoldásokban hisznek, akik realisták, materialisták, számukra nem okoz gondot, hogy a meghalt társaik nem hagyományos temetést kapnak, hanem testüket a nagyobb célért adják. Ezzel szemben a Pilgrimek erről hallani sem akarnak, számukra fontos, hogy a mérnöki megoldások helyett kézzel érjék el, amit akarnak, és a tradíció is fontos nekik, így a temetésekhez ragaszkodnak. Vezetőként az is feladatunk, hogy ne menjünk el túlságosan egy csoport irányába, és jó kapcsolatokat ápoljunk mindenkivel.

Politika

Ahogy az már a fentiekből is kitűnik, hatalmas fontossága van a politikának a játékban, majdnem ugyanannyira, mint a jól menedzselt eszközöknek. A fejlődésünk két lábon áll, az egyik láb a fejlesztések, ahol minden csoport egy javaslattal áll elő egy probléma kapcsán, mi pedig döntünk, hogy melyik megoldás mellett állunk ki. Ilyen például, hogy a szénbányászat során milyen gépekkel dolgozzunk, míg a Pilgrimek inkább a veszélyesebb megoldásokkal szoktak előállni, a Stalwartok inkább biztonságossal, de az általában levegőromlással is jár.

Emellett pedig a másik fontos láb a politika, azon belül is a törvényhozás. Törvényeket meghatározott időközönként hozhatunk, ahogy az már megszokható volt az előző részben is, azonban most egy demokratikus szavazás közben keresztbe tehet nekünk bármelyik csoport, ha épp neheztel ránk. Éppen ezért fontos, hogy mindig képviseljük mindenki érdekét, és egyes kérdésekben engedjünk, vagy épp szavazatokat “vegyünk” úgy, hogy ajánlunk érte valamit. Azonban figyeljünk! Ha egy csoport úgy érzi, másokkal kivételezünk, hamar ellenünk fordulhat, így akár keresztbe tehet nekünk egy-egy szavazáskor, extrémebb esetben pedig a csoportok közötti lázadást robbanhat ki.

Adatok, ikonok és temérdek tennivaló

Azzal, hogy több embert és nagyobb területet irányítunk, több idő is kell, hogy egyes feladatok végbe menjenek. Néhol akár 50-60 hetet is kapunk egy feladatra, míg az első epizódban a teljes játékidő nem tartott eddig.

Ahhoz, hogy ennyi mindent menedzseljünk, a játék egy rakás információt ad, ami elsőre még úgy is megterhelő lehet, hogy nem ismeretlen számunkra, sem a városok menedzselése, sem a Frostpunk világa. Eleinte én is csak kapkodtam a fejem, hogy mit hol találok, mit hogyan csinálok, hiszen a játék léptékének megváltoztatásával teljesen új mechanikák kerültek be, amikre figyelni kell, egyesek egyszerűsítve lettek, de van ami szinte teljesen eltűnt. Ami elsőre nem csak furának hat, de sokszor visszagondolok, mennyivel jobb volt mélyebben irányítani egyes folyamatokat.

Kolóniák

Bár már az első részben is nagy hangsúlyt kaptak a felfedezések, és lehetőség volt a városon túli helyekről begyűjteni eszközöket, a második rész egy teljesen új szintre emelte a fővároson túli életet. Ahhoz, hogy Új-London fennmaradjon, még hivatalba lépésünk hajnalán új, városon túli ellátási hálózatot kell kiépítenünk, köszönhetően annak, hogy elődünk ezeket a lehetőségeket elhanyagolta. A több ezer embernek sok fűtőanyagra van szüksége, amit nem tudna kivitelezni az eredeti néhány szénlelőhely és a pár száz bányász, távolról pedig nem tudunk elegendő szenet vagy olajat szállítani, hacsak nincs kiépített logisztikai hálózat. Ennek a hálózatnak pedig nem csak a szállítók a részei, de sok esetben fenn kell tartani egy tárnát, vagy egy egész kolóniát kell kiépíteni. A kolóniával azonban belekerülhetünk egy spirálba, ha nem figyelünk. Az első mentésemkor például túlságosan kicentiztem a kolóniák kiszolgálását és azok bevételét, így mindössze 3 hónap leforgása alatt kimerültek a készletek és szinte teljesen elvesztettem a lakók bizalmát.