Selfloss – BálnabánatTeszt

A közepesen baljós című játék egy dark fantasy világba repít el minket, aminek a hátterét a szláv és az izlandi mitológia érdekes elegye adja. Hogy mást ne mondjunk, itt a vidék fölé égbolt helyett óceán borul, a helyiek tündérekkel szövetkeznek és óriásokkal háborúznak, a legnépszerűbb teremtésmítosz szerint pedig minden élet egy bálnatetemből sarjadt ki korokkal ezelőtt.

Ezen a különös és melankólikus tájon él Kazimir, az öreg csodatévő, aki amolyan sámán és gyógyító egyszemélyben. Emberünk azonban nem a törött csontok összeforrasztására, vagy a különböző betegségek kikúrálására szakosodott, hanem a lélek mindennél mélyebb sebeinek befoltozására. Ennek megfelelően azok járulnak elé segítségért, akik úgy érzik, hogy elemészti őket a gyász, az idős férfi pedig az úgynevezett Selfloss rituáléval segít nekik átlendülni az életük ezen komor szakaszán, hogy továbbléphessenek egy szebb, de legalábbis reménytelibb jövő felé.

Amikor viszont Kazimir veszít el valakit, aki közel állt a szívéhez, akkor nincs senki a közelében, aki segíthetne rajta. Mivel saját magán nem végezheti el a gyógyító varázslatot, így fel kell kerekednie, hogy messzi tájakon keressen enyhet a fájdalmára. Azt azonban talán mondanunk sem kell, hogy az útja közelről sem lesz sétagalopp, avagy nem árt, ha felkészülünk arra, hogy a feledés árát errefelé bizony vérben és verítékben mérik…

Talán már ennyiből is érződik, hogy a Selfloss nem csak díszként vagy divatból használja a dark fantasy címkét, hanem valóban egy komor és nyomasztó világot tár elénk, ahol minden és mindenki haldoklik, ahol félelmetes szörnyek járják a vidéket, és ahol a elmúlás sem hoz feltétlen megváltást. Mindehhez pedig roppant stílusos grafika és kellően búbánatos zene is társul, így tényleg minden adott ahhoz, hogy a játék egy kimondottan sötét, de ugyanakkor nem teljesen reménytelen irányból mutassa be nekünk a gyászt, és az azzal való megbirkózás rögös útját.

A történet, a körítés és a hangulat tehát abszolút rendben van, és ez végső soron a játékmenetről is elmondható, bár itt azért néha-néha már meginog a koncepció. Alapvetően az ilyen elvontabb, szimbólumokban gazdagabb címek gyakran nyúlnak a sétaszimulátorok zsáneréhez, hogy a mechanikákat a minimálisra visszaszorítva mesélhessék el a történetüket, itt azonban szó sincs ilyesmiről. Ehelyett a Selfloss talán úgy jellemezhető a legjobban, mint a Tunic és az Alan Wake szerelemgyereke, és bár ez elsőre elég merész koncepciónak tűnhet, a valóságban meglepően jól muzsikál.

Kazimir útját a megváltásig izometrikus nézetből követhetjük nyomon, a környezetünkkel pedig az esetek túlnyomó többségében egy világító bot segítségével léphetünk interakcióba. Ezzel aktiválhatunk különféle rúnákat, ezzel terelgethetjük az elhunytak lelkét, és még harcolni is ezzel harcolhatunk, szóval a fény egy amolyan mindenes megoldásként funkcionál a legtöbb problémánkra. Utunk során különféle logikai és ügyességi szakaszok várnak majd ránk elsősorban, de emellett lehetőségünk lesz csónakázni, opcionális területeket bejárni, valamint kódexlapokat is gyűjteni, ha esetleg szeretnénk jobban elmélyedni a Selfloss különleges világában.

A fentiek fényében kijelenthető, hogy a játékmenet változatosságára nem lehet panasz. A pályák ügyesen vannak felépítve, és mindig tartogatnak valami meglepetést azoknak, akik nyitott szemmel járják őket, a szárazföldi és a csónakázós szakaszok jó ütemben váltják egymást, ahogy az elménket és az ügyességünket próbára tevő feladványok ritmusára sem lehet panasz. Egyedül az irányítás az, ami néha enyhén szólva is nehézkesnek érződik.

Ez főleg akkor igaz, ha egérrel és billentyűzettel esünk neki a programnak, de őszintén, néhány trükkösebb résznél a kontroller is kevésnek érződik. Ha pedig ehhez hozzávesszük, hogy helyenként a kamera is hatalmas előszeretettel mászik be mindenféle tereptárgyak mögé, akkor egyből látható, hogy a Selfloss végigjátszása közben a gyász mellett néha a frusztráció is rágni fogja a lelkünket, méghozzá abszolút jogosan.

Szót érdemel továbbá a korábban már futólag megemlített harcrendszer is, ami szintén kissé felemás lett. Alapvetően a készítő nem bonyolította túl a játéknak ezt az aspektusát, így annyiról van szó, hogy ha egyik vagy másik szörnyre rávilágítunk a botunk koncentrál fénysugarával, akkor az vagy azonnal meghal, vagy rövid ideig kővé változik, hogy megbízható sarlónkkal pozdorjává zúzhassuk. A támadásaink száma természetesen limitálva van, cserébe viszont ha legyűrűnk valakit, akkor egyből visszakapunk minden elhasznált töltetet, így az összecsapások során nem árt priorizálni a célpontjainkat, különben könnyen kifogyhatunk a koncentált fénysugarakból.

A fenti koncepció papíron érdekesen hangzik, a megvalósítás viszont az optimálisnál jóval fapadosabbra sikeredett. Egyrészt karakterünk hajlamos lomhán reagálni az utasításainkra, így sokszor nem tudjuk precízen időzíteni a kitéréseinket, másrészt az izometrikus nézet miatt azt is körülményes belőni, hogy mit fogunk eltalálni a közelharci támadásunkkal. Így simán előfordulhat, hogy a levegőt csépeljük veszettül, miközben mellettünk lassan újra életre kelnek a fáradtságos munkával kővé dermesztett ellenfeleink. Mindez ahhoz kevés, hogy úgy istenigazából hazavágja a játékélményt, ahhoz viszont pont elegendő, hogy némi keserű ízt hagyjon a szánkban.

A Selfloss egy korántsem hibátlan, de így is roppant különleges indie alkotás lett, ami súlyos témákat boncolgat biztos kézzel, ráadásul attól sem riad vissza, hogy a történetmesélést némi játékmenettel is feldobja. Kazimir útja kellően kihívásokkal teli és változatos, az öreg sámán körül kitáruló világ pedig meglepően mély és egyedi a tenger alapú mitológiájával, valamint a lassú pusztulásra ítélt tájaival. Egyedül az irányítás és a harcrendszer az, ahol a Selfloss által képviselt magas minőség megbicsaklik, de őszintén, ezek sem olyan súlyos hibák, hogy nagyban befolyásolják a játékélményt. Ez a program ugyanis egy olyan utazást kínál, amit abszolút megéri átélni, amennyiben valaki kedveli a kicsit nyomasztó, kicsit borongós, de leginkább keserédes sztorikat.

Csak aztán óvatosan, nehogy elvesszetek az égen úszó bálnaistenek árnyékában!

PLATFORM PC, PS5, XSX, NS KIADÓ MERGE GAMES, MAXIMUM ENTERTAINMENT FEJLESZTŐ GOODWIN GAMES MEGJELENÉS 2024. szeptember 5. (PC) ÁR 25 EUR