NBA 2K25TESZT

Első indításkor igazi “in medias res” kezdésben lesz részünk, hiszen az NBA döntő hetedik meccsének utolsó, mindent eldöntő pillanataiba kapcsolódunk be sebtiben kiválasztott játékos karakterünkkel. Én a Golden State Warriors kiscsatáraként hallgattam meg a játékhoz kitalált segédedző figura bíztató szavait, miközben Kerr mester pályára küldte a closing lineup-ot az utolsó három percre. A könnyűre állított nehézségi fokozta garantálta a sikert, ahogy azt is, hogy a gameplayt - bármennyire élvezetesnek hatott is - ezen a ponton még korainak éreztem megítélni. A grafika láthatóan a PS5 Pro megjelenéséig elérte a generáció határait, csak minimális fejlődés látható, az is főként a hajak megjelenítésében, élethűbben lobognak a rasztásított tincsek. Nincs ezzel különösebb baj, a vizuális prezentációra eddig sem lehetett panasz. A látványos animációknak hála élvezettel rángatom meg a gyűrűt a meccs utolsó zsákolásánál, amivel meg is nyerjük a bajnoki címet. A tömeg őrjöng, a cserék a pályára rohannak, Steph, Draymond és a többi csapattárs engem ünnepel… majd bilibe ér a kezem, hiszen mindez csak álom volt.

Mármint a My Career mód sztorija szerint a karakterem álmodozott, miközben valójában épp első NBA meccsére készül a kiválasztott csapatban. Draft, Summer League, Training Camp, Draft Combine tehát ezúttal nincs, játékosunk háttérsztoriját négy teljesen opcionális meccs keretében ismerhetjük meg. Érdekesség, hogy ezek közül az utolsó a FIBA U19-es világbajnokság döntője amerikai színekben a spanyolok ellen a debreceni Főnix Arénában. Sajnos más nemzetiségű karaktert továbbra sem indíthatunk, ami lassan elég kínosan hat, tekintve hogy jelenleg a top 5 NBA játékos között nincs amerikai…

Miután a kötelező haversrác-menedzser szereplő kirángatott minket az álomvilágból és nyakunkba lőcsölt néhány questet (beszéljünk az edzővel, menjünk el streetballozni, ilyesmik), szétnézhetünk pofás otthonunkban, aminek jelentős részét saját kosárpályánk foglalja el. Visszatért tehát a MyCourt, ahol szabadon begyakorolhatjuk a játék irányítását, kipróbálhatunk új animációkat, vagy áthívhatunk NBA játékosokat vagy akár a haverjainkat is egy kis baráti offline vagy online dobálásra. Szintén a kecóban található a már említett múltbéli meccsekhez vezető emlékplakett, a következő mérkőzés elérését biztosító tévé, és a Learn2K szoba, ahol az alapoktól sajátíthatjuk el a játék irányítását egy újragondolt és meglehetősen jól működő oktatómód formájában. A kijáraton távozva pedig egy, az eddigieknél kisebb, átláthatóbb várost fedezhetünk fel, ahol a szokásos online streetball Park játékmód mellett offline kosaras kihívások, in-game currency szivattyú ruhaboltok és olyan extrém minigamek is várnak ránk, mint a go-kart pálya. Szerencsére a MyCareer mód legtöbb funkciója a bárhonnan behozható menüből is elérhető, ha éppen a virtuális világban való bolyongást megunva csak gyorsan szeretnénk egy meccset indítani.

Ha már a meccsnél tartunk, beszéljünk pár szót az idei gameplayről. Alapvetően megmaradtak a tavalyról (és persze a korábbi évekből) hozott kiváló alapok, amiket sikerült több területen is továbbfejleszteni. A legfontosabb az új cselezési motor, ami nem csak marketingszöveg, valóban érezhetően folyékonyabban kapcsolódnak egymásba a különféle mozdulatok, és nagyszerű érzés a védőt kicselezve és sebességelőnyt szerezve kosárra törni. Ilyenkor a gyűrű közeli befejezéseknél is tettenérhető a változás, az ellenfelekkel való ütközés ezúttal nem jelenti automatikusan a dobás kihagyását, megfelelő játékossal és jó release-el esély van a contact layup-ok értékesítésére is. A távoli dobások is jól működnek idén, az időzítések jól érezhetőek, jó dobókkal akár a kissé korán vagy későn eleresztett dobások is beeshetnek, ráadásul nem minden találat csont nélküli, néha a gyűrűn megpattanó labdából születik kosár. Az irányítás egyébként a végtelenségig személyre szabható - ha akarjuk teljesen kivehetjük az időzítés szerepét a dobásból, ilyenkor csak a játékos dobószázaléka számít, de ha bízunk a ritmusérzékünkben akár meg is növelhetkük a pontos elengedés súlyát. Emelett meghatározhatjuk, hogy az animációk mely pontja számítson pontos elengedésnek (felugrás, tetőpont, dobómozdulat kezdete vagy vége), vagy némi plusz engedményért kikapcsolhatjuk az időzítést segítő HUD elemet.

A mesterséges intelligencia is a fejlődés jeleit mutatja mind támadásban, mind védekezésben. Jó a dobáskiválasztása és be is dobja az üres tempókat, a passzsávokat pedig jól védi, ahogy az elzárás-leválásokat is. Ha egy pick&roll-nál jól vált az AI és a magasemberével drop coverage-t védekezik, akkor nem érdemes elvállalni a bepasszt, inkább meg kell próbálni máshogy feltörni a védelmet. Nem tartom magam nagyon jó játékosnak, így nekem már az All Star fokozat is megfelelő kihívást jelent, pedig felette még ott van a Superstar és a Hall of Fame szint is.

Persze MyCareer módban külön nehezítés, hogy szokás szerint 60-as (a 99-ből) értékeléssel kezdünk, így kezdetben még a cserepadról érkezve az ellenfél cseréi ellen is csak szenvedni fogunk. Az All Star kiadáshoz kapott 100.000VC-t ráköltve karakterünkre már elérhetünk egy nagyjából 75-ös értékelést, de ami még fontosabb, egy-két játékstílusunkhoz elengedhetetlenül fontos tulajdonságot (pl. hárompontos dobás, vagy mondjuk labdavezetés, esetleg passzkészség vagy lepattanózás) használható szintre fejleszthetünk. Sajnos enélkül igen sokáig grindelhetünk, mire hasznosnak fogjuk érezni magunkat a pályán, legyen szó akár offline NBA meccsekről vagy online streetballozásról a Parkban.

Egy fokkal talán jobb a helyzet a MyTeam módban, ahol játékoskártyák gyűjtögetésével építhetünk csapatot a múlt és a jelen NBA sztárjaiból, majd hasonló csapatok ellen mérethetjük meg magunkat 3v3 vagy 5v5 meccseken, gépi ellenfelekkel vagy online más játékosokkal játszva. A 2K itt is gondolt az új játékosokra, a tanító mód négy kezdőállapotból indítható, amelyek a “Mi is az a kosárlaba?” szinttől a “Mik az idei rész újdonságai?”-ig terjednek. Sajnos a játékmód áramvonalasításával kicsit át is estek a ló túloldalára a készítők. Az eddigi összetett, de azért átlátható menürendszert felváltotta egy keresztbe-kasul shortcutokkal telefűzött förmedvény, amiben mindent két lépéssel kacifántosabban találok meg, mint kellene. A főbb újdonságok is inkább kérdőjelesek, mint egyértelműen pozitívak: a lineáris triple threat offline-t felváltó Breakout nevű táblás minijáték érdekes, de kevésbé ad átlátható célokat, az aukciós ház visszatérése pedig megosztó lesz - nekem a tavalyi kiszámíthatóbb játékosvásárlási rendszer tetszett, de megértem, ha valaki szereti az árveréseket lesni egy-egy ritka jó deal reményében. Az viszont egyértelműen pozitív, hogy az 5v5 teljes meccsek negyedenként csak 4 percig tartanak idén 5 helyett, és sokan fognak örülni a Triple Threat Co-op továbbfejlesztéseként érkező Triple Threat Park módnak, ami a MyCareer Park módját hozza be a MyTeam-be. Ebben NBA játékosokkal is átélhetjük a haverokkal való streetballozás élményét, nem kell feltétlen saját karaktert fejleszteni.

A hagyományos offline játékmódok is elérhetők az Eras menüpont alatt. Játszhatunk gyors meccset, teljes több szezonon átívelő menedzser módot vagy ennek egyszerűsített verzióját, beugorhatunk egyből a rájátszásba, vagy a visszatérő MyGM módban egy sztorivezérelt RPG-t élvezhetünk, ezúttal egy NBA csapatigazgató bőrébe bújva. A jelen csapatain felül még öt érából választhatunk: a Magic/Bird-, Jordan-, Kobe- és Lebron érákat ezúttal a Steph Curry nevével fémjelzett Warriors dinasztia kora egészíti ki. Külön menüpontban a WNBA, vagyis a női profi liga is elérhető hasonló játékmódokkal, így összességében masszívan durva mennyiségű tartalom és lehetőség van a játékban.