Tribes of MidgardTeszt

A koncepció darabjai már jól ismertek más műfajokból, viszont ebben a formában még nem nagyon főzte össze őket senki. Ugyanis a Tribes of Midgard nem más, mint egy időre menő, co-op mókára felépített, roguelike, survival, rpg hack’n’slash. Érdekesen hangzik? Mert igazából az is. A nem túl acélos (és enyhén szólva nem egyedi) történet után, ahol nagy meglepetésünkre mi vagyunk A Kiválasztottak, jönnek az óriások, hogy megegyenek minket, hogy -dobpergés- elkezdődhessen a RAGNAROK...satöbbisatöbbi ... Szóval miután mindenki felocsúdott a kreatív narratív robbanástól, ami földhöz vágja az embert, rögtön egy szál alsógatyában találjuk magunkat egy procedurálisan felépített világ közepén. Itt nincs is más dolgunk, mint túlélni. Aminek a legegyszerűbb módja, hogy egyszerűen összeszedünk mindent a földről, hogy a közeli faluban először szerszámokra, majd ezek segítségével páncélra és fegyverekre tegyünk szert. A játékmenet egész egyszerű, mivel napközben nem fogunk mást csinálni, mint gyűjtögetni, küldetéseket teljesíteni és felfedezni a világot, hogy éjszaka amikor a sötét erők megtámadnak minket, legyen esélyünk megvédeni a falunk közepén álló élet fája szerűséget, mivel, ha az elveszik, mind vele pusztulunk. A csavar a dologban az, hogy nagy valószínűséggel mindenképpen megpusztulunk, mivel olyan jó kis Trónok harca módjára, nagyjából 2 óra játék után elsöpör minket az örök sötétség. Persze itt csak a pesszimista Pista beszél belőlem, mivel természetesen a fő ellenség legyőzésével elnyerhetjük végső jutalmunkat, viszont ezt garantáltan nem sokan fogják teljesíteni. És itt fel is merül a kérdés, hogy akkor mi értelme van játszani?

Nos erre több válasz is van, mivel maga a harc és az egész felfedezés nagyon jól van összerakva és nagyon szórakoztató. Valamint, ha még nem említettem volna, egyszerre maximum 10-en tudunk egy világban lenni és az a másik 9 ember akár lehet mind a haverunk is. Mivel a kooperáció rendkívül fontos. Sőt, hogy őszinte legyek, a játék a határán mozog annak, hogy egyedül van e egyáltalán értelme játszani vele. Ugyanis a közös stratégia és együttműködés nélkül, pillanatok alatt el fogunk vérezni. Kezdődik azzal a probléma, hogy a faluban található árusoknak szintet kell lépniük ahhoz, hogy egyre jobb és hasznosabb dolgokat áruljanak, ehhez viszont nem kevés nyersanyagra van szükségük. Ha mi neki állunk ezeket egyedül gyűjtögetni, akkor saját magunknak szinte nulla erőforrás marad arra, hogy fel fejlesszük a felszerelésünket, ergo úgy lecsapnak, mint Hulk Loki-t a Bosszúállók első részében. Ehhez jön még hozzá az is, hogy fejleszthetjük az erődítmény stratégiai pontjait, hogy az ellenség éjszaka nehezebben jusson be. A hullámok pedig nagyon hamar nagyon durvák lesznek és nem lesz annyi elég, hogy - lehetőleg - mindenki visszajön védekezni. Nem is beszélve az alkalmanként felbukkanó óriásról, aki konkrétan nem is látszik a teljes terjedelmében olyan nagy, viszont cserébe, ha nem kezdjük el időben ütni, ha elér a faluba úgy elnyom minket, mint egy kis kalapácsos csikket. Halál esetén pedig elvesztünk mindent és kezdődhet az egész elölről. Illetve majdnem.

A roguelike elem itt lép be a kunyhónk ajtaján, mivel a karakterünk “külső” xp szintje folyamatosan nő és így fejlődünk két “kör” között. Ennek köszönhetően hamar megnyílnak extra képességek és felszerelések, illetve elég hamar lesz egy alap felszerelésünk, hogy ne kelljen végre egy szál pömpölőben vadászni a farkasokat. Bár ezek természetesen jól jönnek, az alapvető problémán nem fognak segíteni, nevezetesen azon, hogy pár óra játék után egyszerűen úgy voltam vele, hogy megfelelő társak nélkül teljesen felesleges tovább folytatnom a kalandot, nem lesz sok sikerélményem.

Én személy szerint bízom benne, mert nagyon ritka az a program ahol ilyen sokan tudnánk hosszú órákon át értelmesen kooperálni. Szóval a jelenlegi állapotában nyugodt szívvel csak úgy tudom ajánlani a Midgard törzseit, hogy legalább 4-en 5-en bele tudtok ugrani. Úgy viszont garantált a tartalmas szórakozás.