Test Drive Unlimited: Solar CrownTeszt

Csillogás, fényűzés

A Solar Crown kampányát elkezdve egyből hozzánk csapnak egy szemmel is jól látható összeget, amivel megvehetjük első autónkat. Ezzel próbáljuk meg kivívni hírnevünket, hogy a két nagyobb klán egyike, akár a gazdag, burzsoá Sharp-ok, akár az utca fenegyerekei, a bulizós Street-ek közé felvételt nyerjünk.

Az egyik probléma már ekkor, a Test Drive Unlimited sztorijának legelején felmerül. Kérdés, hogy miért nem egy tényleg kezdő autót kaptunk, amitől felfelé lépkedve érezhetjük, hogy kivívtuk a helyünk. Ugyanis a 2011-es Nissan 370Z-ből át kell ülni nem sokkal a kezdés után egy Abarth 500-ba, csak hogy egy limitált versenyen részt vehessünk. Tehát vannak kisebb kategóriában, kisebb teljesítménnyel rendelkező autók is, de nem innen kezdünk, hanem egy jóval erősebb vassal. Persze ez még mindig nem a Forza Wheelspines borzalomja, amivel 4 verseny után egy egész garázsnyi verdánk lesz, de akkor is, én szeretem az érzést, hogy egy valódi “megfizethető árú” járgánnyal kezdek és kivívom a helyem - mint amire a NIGHT-RUNNERS, vagy a korai NFS játékok is építettek.

Másrészt nem igazán érződik ki a két klán ellentéte, hiszen néhány verseny után már felvételt is nyerhetünk - természetesen a Sharpok közé, a bulizás elég volt a Forzában - majd azt vehetjük észre, hogy a klánháborúk szinte teljesen feleslegesen mennek, 4-4 résztvevővel. A Forza Coop módjával ellentétben, itt bár van két csapat, a csapatok nem pontokat kapnak, a cél kizárólag, hogy az első helyezett a saját klánunkból kerüljön ki, így pedig akár egy egyszerű fej-fej melletti versenyek is futhatnának. Sőt! Több klán esetében szívesen látnék egy olyan területharcot is, mint ami még az NFS: Carbonban volt, de sajnos ezt sem kaptuk meg.

Így marad a látszat, hogy mit mondunk magunkról, de egyébként a kissé dohos partihely a dokkoknál, vagy a felhőkarcoló tetején lévő VIP bár nem csak, hogy teljesen érdektelen helyszín a játékos számára, aki egyébként sem itt tölti idejét, hanem az utakon. Amikor pedig mégis épületekben bolyongunk, akkor vagy autót vásárolunk az egyik márkakereskedésben, esetleg autót moddolunk egy szervízben - vagy majd remélhetőleg a későbbiekben saját ingatlanokat vásárolunk, mint a TDU2-ben.

Kétszázzal a belvárosban

Bár az árkádos irányítás helyenként kiforratlan, olykor elgondolkodik az ember, hogy milyen jól sikerültek és mennyire változatosak a nyomvonalak, valamint a kanyarkombinációk. Ráadásul itt nem lehet csak úgy átvágni árkon és bokron, ugyanis egy kisebb kerítéssel való kontakt is súlyos másodpercekbe kerül - ellentétben sok más hasonló játékkal, ahol meg sem érezni egy ilyen akadályt. Persze egyből helyrebillenti ezt a komolyanvehető verseny-érzetet, amikor egy kisebb padka rendellenesen dobja meg az autót és borít fel, vagy amikor a négykerék meghajtású Audi Quattro járgányomat egy 70 éves SLS Mercedes tolja le az útról, szinte már villogva. Ráadásul a verseny végén még az is kiderül, hogy a pontozás szerint erősebb autómat hagyta le több AI is, miközben végig a vas határán autózva mentem, szinte már Verstappent megszégyenítő módon. Persze ez nem egyedi eset, az autós játékokban általában előfordulnak ilyenek, azonban elég vicces, hogy itt a robot irányította ellenfeleink mennyi hibát vétenek, néha akár benézve egy kanyart, néha pedig az ideális ívet szó szerint véve, akár négy fát is kidöntve harapják az utat... Majd persze nem sokkal később újra mögöttünk vannak. Mondjuk nem is sokáig koslatnak utánunk, hiszen a Forzás AI-tól tanulva nagy lelkesedéssel vágnak minket oldalba akár a kanyar közepén, mintha ott sem lennénk.

Azonban, ha az AI borzalmaira épp nem figyelünk, akkor azt vehetjük észre, hogy a mapon jól látható körzetek vannak, így van egy nagyváros, egy dombosabb középső rész, egy partszakasz illetve az ezeket összekötő nagyobb úthálózatok. Ami nagy előnye a játéknak, hogy van annyira szokatlan a helyszínválasztás, hogy ne unjunk rá a külcsínyre néhány óra után, azonban, ha ebbe is beletekerünk 1-200 órát, akkor már epekedve fogjuk várni a kiegészítőket, amikben újabb területeket fedezhetünk fel.

Connection lost

Mikor még nem is szabadult rá minden játékos a Solar Crown-ra, már látszott, hogy a játék egyik legnagyobb gyengesége a szerver, ugyanis legjobb esetben minden ötödik versenyen dobott ki a játék valamilyen kapcsolódási, vagy mentési hibára hivatkozva.

Ráadásul az “always online” erőltetése nem csak azért nevetséges, mert egy kezdetleges játékosbázissal sem bírtak a szerverek, de azért is, mert a Forzák esetében szinten mindenféle probléma nélkül lehet váltani online és offline mód között.

A másik nagyobb technikai problémát a mondhatni random-jellegű FPS droppok jelentették, amik legtöbb esetben pont a városon kívülre érve jelentkeztek, olykor 15-20 frame értékre beesve, és sajnos egyik sem javult érezhető módon a megjelenés után sem.

HALLJUK A HANGOTOK!

Damage control, vagy valami olyasmi.