A snowboard és az extrémsport játékok hálás műfajnak számítottak egy időben, manapság viszont nincs akkora választék belőlük. A Shredders jókor, jó helyen talál szűz hóval borított pályát, mi pedig a FoamPunch-nak köszönhetően az utóbbi évek egyik legszórakoztatóbb eredeti sportjátékát nyüstölhettük az elmúlt napokban.
Eskü rég volt már olyan új deszkázós játék, amire igazán rápörögtem volna. A Skate sorozat engem hidegen hagyott, a Tony Hawk újrakiadások pedig mégsem friss ötletekre építettek. Snwoboard terén nálam az eredeti PSX-es X-Games játék után az Amped 3 és a Shaun White-féle mókázás számít "jónak", a Shredders pedig tudatosan épít a fenti címek szinte mindegyikére, és ad a bevált formákhoz valódi egyéniséget.
De ami a legjobb, a Shredders-szel egyszerűen jó játszani. Becsattintod a játékot, a program relatíve egyszerű feladatokat kínál, pihepuha, vattacukorral bevont hegyoldalakon, chill zenékkel. Nincs gyomorideg, nincs kézgörcs, az óvatosan nehezedő feladatokat könnyedén teljesíted, és nem durran el az agyad, hogy ha a challenge extrákat sem sikerült elsőre behúzni. Azért sem, mert az opcionális kihívások sem igényelnek olyan fókuszt mint pl. az OlliOlli World feladványai, szimplán csak bővítik a szemléletet és tágítják a játékmechanikai megoldásokkal kapcsolatos elképzeléseidet. Az irányítás alapvetően gombnyomás+analóg összjátékkal működik. Talán lehetne kicsit több a tutorial jellegű segítség (pláne, hogy nem csak a gombok és az irányok, de a dinamika és az időzítés is számít), de szépen bele lehet jönni a trükközésbe. A kampány amúgy is arról szól, hogy miként leszel profi, nem kell mindjárt a játék elejétől dupla flipekkel és hasonló huncutságokkal operálni. A "reshred" mechanizmus is jól ki van találva - ez olyasmi, mint a Grid/Forza visszatekerése. Ha hibáztál, akkor visszahelyez egy korábbi pontra a játék, nem kell újrakezdened az egész pályát.
A sztoriban két nagyratörő videós félnótás kalandjait követhetjük, akik a park környékén pro hódeszkásoktól tanulnak, szponzorációra hajtanak, és meg akarják mutatni magukat a nagyvilágnak. Nekem kicsit sok ez a kivagyi sport-influenszeres marháskodás, de egy valami tagadhatatlan: a játék végig pozitív érzelmek mentén szervezi a feladatokat. Nincs nagy rivalizálás, van viszont közös bohóckodás, egymás karrierének a segítése, negyedik falat áttörő poénok, és egy kicsit már-már túl is tolt brodude haverkodás. Érdekes, hogy a FoamPunch-nak sikerült ruhalicenszeket is szereznie, valamint a pro riderek saját hangjukon szólalnak meg. A játékhoz egy órányi átvezetőt vettek fel összesen, ami nem hozza az Amped 3 utánozhatatlan magasságát, de mindenképp ad egy derűs ízt a 6-8 órás játéknak. A kampány során megnyíló világ és a riderek egyéni stílusának kitanulása is kontextust ad a kalandnak, és akkor még az olyan apróságokról még nem is beszéltünk, mint a hójárgányos csapatás, vagy a nagy sebességre csévélő állomások kihasználása.
A játéknak egy dolog nem adatik meg, jelesül az AAA kategória színvonala. A Shreddersnek viszont erre sincs szüksége. Jól áll neki az egyszerű, kicsit üres, álomszerűen effektezett környezet. A sálak mögül beszélő, így arcmimika nélküli szereplők stílusa. Eskü, még a Fat Wreck/Epitaph vonalat nélkülöző elektronikus aláfestés is működik, pedig ha nálam extrémsportról van szó, akkor szólnia kéne a gitároknak.
Sajnos a tesztverzió olykor apró, de büdös bogarakat hagyott maga után a hóban, így a boldogságom sem volt teljes. Nem ritka a rail végén égbe szálló karakter, volt pálya, ahol a számláló nem adta be a teljesítési feltételhez szükséges pontokat. Máskor olyan, mintha a reshred visszahelyezésnél elveszne az eredeti lendület. A multiplayer lehetőséget is megjelenés után lehet majd csak kipróbálni - a megosztott világ után lehet kicsit nagyobb is lesz a pályákon a nyüzsi. Viszont érkeznek a patchek és azonnal reagáltak a visszajelzéseimre a fejlesztők. Pacsi nekik!
2022 szarviharában nagyon tudtam értékelni a Shredders-t. A barátságos és vidám stílusát. A relaxációs terápiának sem utolsó csapatásokat. A békét és a nyugalmat, amit áraszt magából. Talán, mint játék nem tökéletes, sok benne a polírozásra váró bigyó. De mint élmény, már most jól működik. Elrepít fel egy magas hegyre, ahol a nap szikrázik, a hó puha és kívánatos, a deszka siklik, a hősök pedig boldogok. Mennyire jó, hogy vannak még ilyen játékok!
Megjegyzés: és milyen jó hogy Game Pass-ben is elérhető lesz a Shredders, mégpedig a megjelenésének napjától!
Megjegyzés 2: A lenti videó egy jó kiindulási pont, hogy mi jelentett inspirációs forrást a készítők számára.