Egy indie játék, ami 2D-be oltotta a népszerű gördeszkás műfajt. Egy kultjáték, ami a runner-játékokat és a pixelpontos ugrabugrát kedvenc skateboard trükkjeinkkel turbózta fel. Egy franchise, ami a harmadik részére érett igazán be.
Az OlliOlli World ugyanis az első olyan epizód a sorban, amely nem csak eszes ötleteket és amúgy izgalmas, igényes játékmechanikákat tud felsorakoztatni, de minden tekintetben egységes, kiforrott, nagyközönség számára is fogyasztható verzióban tálalja alapötletét.
Ami már az első részekben is erőteljes karaktert adott az OlliOlli-érzésnek. Deszkásunkat előre hajtva le kell küzdeni a pálya platforming-akadályait, ugratunk, grájndolunk, keressük a legjobb ösvényt a pálya végéig. Mellette pedig pontokat hozunk a kombóinkkal, trükközünk, és a szépen kivitelezett mutatványokkal, jó pillanatokban ollie-zó karakterünkkel a lendület megtartására is törekszünk.
Erős emlékként élnek bennem a korábbi OlliOlli játékok, de emlékszem, hogy mindegyik rész után volt bennem némi hiányérzet. A World epizód kereksége abból adódik, hogy végre kerete van a mutatványozásnak. Mesésen bugyuta, de abszolút pozitív hangulatú sztoriban bolondozunk előre a Térképen, ami pillanatok alatt beszippant minket OlliOlliVilágba. Az overworld-ön vannak titkos leágazások, bónuszpályák és extra tennivalók. Hol lufikat kerülgetünk, hol pedig kövér medvével versenyzünk, aki a háttérben egy úszógumival nyomul lefele a folyón. A pályák maguk is több rétegben nyílnak meg. Egyes leágazásokon NPC-kkel találkozhatunk, speciális kihívásokat teljesíthetünk, vagy csak simán zúzósabb nyomvonalakat választhatunk a kihívások teljesítése érdekében. Az OlliOlli World pályáit relatíve egyszerű lenyomni, de nehéz a mesterükké válni. Ami viszont kell a játék kimaxolásához. Mindezt pedig egy olyan világtérképpel, a térképek biomjaival együtt mozgó pályadesignnal és magasabb szinten átfogó sztorival, ami mindig húz majd előre a kihívások sorozatán. Érted már, miért kellett a "World" az OlliOlliba?
A játék tehát rengeteget fejlődött, mondjuk úgy, hogy a full retróból képes volt az indie-jövőbe menekülni, és ez jó. Vannak viszont dolgok, amelyek nem annyira jöttek be. Ilyen példul az, hogy a szépen fokozódó alap kihívások és a magasabb szintű challenge feladatok között meglepően nagy a lépcső, már a játék elején kihívás igazán jónak lenni és a másodlagos feladatokat teljesíteni. Aztán ott a grafikai stílus, ami a hősök tekintetében túltolja a Cartoon Network hangulatot meg a blődlit, és idővel a 35 pluszos fejem leválasztott a történésekről. Technikailag és művészeti szempontból is csinos a játék, és XSX-en tűéles, atomfolyamatos minden, de például az Xbox One X változat csak a natív XO kódot futtatta, meglepően alacsony felbontással. A játék zenéje hozza a korábbi OlliOlli hangulatot és flow-hoz szükséges chillt, de a Tony Hawk óta nekem ez jelenti a deszkás feelinghez tartozó zenei aláfestést.
Az OlliOlli sorozat a harmadik részre érett be igazán. A "World" cimke egyszerre hivatkozik a múltra és repíti a jövőbe a játékot. A Roll7 játéka a reflexek és a flow mellé képes egy koherens világot kínálni, ami összefogja, rendezi, és magasabb szintre helyezi az eddigi tapasztalatokat. Hogy az utóbbi idők legjobb deszkás játéka lett-e az OlliOlli World, abban nem vagyok biztos, de hogy a sorozat eddigi csúcsa, az biztos!