Sea of Solitude: Director's Cut

siklaraSimon Klára2021.03.06. 16:00

Színpompás akció-kalandnak álcázott lélekbúvárkodás, amely két éve EA Originals címként jelent meg, most pedig a Quantic Dream gondozásában, egy feljavított kiadás formájában Switchre is megérkezett. Végigcsónakáztuk a Sea of Solitude-ot.

A felszín alatt a Sea of Solitude egy játszható belső utazás, amelyet az életünk során felmerülő krízisek után időről időre mindannyian végigcsinálunk, legfeljebb nem ilyen színpompás grafika, hangulatos zene, és szörnyként megtestesülő belső érzések kíséretében. A játékrendező Cornelia Geppert egy abuzív kapcsolatot követően megvalósított szerelemprojektje ez, ezért a részben személyes élmények feldolgozásából fogant játék kicsit olyan is, mintha valakinek a nagyon intim lelki folyamataiba látnánk bele. Egy Kay nevű fiatal nőt irányítunk, aki hol csónakban, hol gyalogosan néz szembe a démonaival a magány és elszigeteltség tengerén, mi pedig együttérezve ugyan, de végig külső szemlélőként terelgetjük végig a hullámos úton.

Az éjszakai viharos tengeren kezdünk furcsa lány-szörnyként, hogy aztán ijesztő hangok nyomába eredve egy víz alá került városba érjünk, ahol 3-4 órás utunk zömét tölteni fogjuk. Találkozunk egy esőkabátos fiatal lánnyal, majd nem sokkal később egy utunkat álló hatalmas szörnnyel is, és mintha mindkettő Kay hangján szólna hozzánk. Itt már sejthetjük, hogy a saját érzéseit, személyiségének különböző aspektusait látjuk, amelyekkel ugyanúgy nem találja a kapcsolatot, mint családtagjaival, vagy a barátjával, akik egytől egyig hatalmas állat, vagy szörny alakjában jelennek meg, és vagy menekülnek előle, vagy tudomást sem vesznek róla.

A nagyon vizuális és sokszor túl nyilvánvaló szimbólumok ellenére annyira nem egyszerű összerakni a Sea of Solitude cselekményét, és érzésem szerint sokat hozzátesznek a játékos személyes élményei is, amelyeken keresztül bizonyos pontokon kapcsolódni tud Kay önkereséséhez. A kezdetben céltalannak tűnő bolyongásban idővel észrevesszük a terápiás ülésre emlékeztető mintát: Kay a saját önértékelése rendberakása előtt sorra veszi a családtagjait, és lassan megérti, hogy ők is nehézségekkel küzdenek, amelyek egyrészt nem az ő hibájából történtek, másrészt nem tudja helyettük megoldani őket. Konkrét példa: az öccse egy hatalmas madár képében menekül előle, és miközben követjük, egyre több beszélgetés emléke elevenedik fel, amelyekre most először igazán odafigyelve Kay rájön, hogy Sunnyt rendszeresen bántalmazzák az iskolában, a segítségkéréseit azonban sem ő, sem más nem hallotta meg, mert a maguk bajával voltak elfoglalva. A nővér első reakciója az önvád és a maga ellen fordulás, és csak ezek leküzdése után tud az öccsének segíteni.

A játékmenetben ez a következőképpen fest: kergetjük a madarat hol csónakkal, hol háztetőkön ugrálva, miközben ránk is állandó fenyegetést jelent egy vízben úszó szörny, amelyet szemmel kell tartanunk, amikor egyik vízből kiemelkedő tetőről a másikig úszunk. A kergetősdi során egyre többet látunk a magába zárkózó kisöccs viselkedésének okából, amely végül az iskolában kulminálódik, ahol Kay maga is átéli, min ment keresztül a testvére, miközben sötét folyosókon az őt csúfoló és bántó, gonosz árnylényként megjelenő gyerekek elől menekül.

Eddigre már feltűnnek furcsaságok, például a német feliratok az egyszer napfényes, máskor éjszakai vihar tépázta, de időjárástól függetlenül mindig szürreális városban, holott semmi nem utal arra, hogy Németországban járnánk. Némi utánajárással kiderítettem, hogy a Jo-Mei fejlesztőcsapat berlini székhelyű, tehát a város Berlinről mintázása egy újabb személyes vonatkozás Cornelia Geppert életéből, a játék fő ellentmondására azonban nincs ilyen kézenfekvő magyarázat. Ez az ellentmondás nem más, mint hogy az erős vizuális kommunikáció ellenére sincs sokszor kapcsolat a történet és a játékmenet között, és az egy-egy fejezet során ismétlődő feladatok, amelyeket Kay-jel végrehajtunk, inkább súlytalanná teszik, semmint erősítik a mondanivalót. Aligha véletlen, hogy a legtöbb mentális betegségekkel vagy komplex érzelmekkel foglalkozó videojáték a sétaszimulátor műfajt erősíti, mert Sea of Solitude élvezetes, de azért kicsit esetlen ugrálása, vagy a repetitív feladatok sokszor oda nem illőnek hatnak.

Más szavakkal leginkább úgy tudnám összegezni, hogy a játék gyönyörű, de akció-kalandnak középszerű, miközben az olykor amúgy is túlmagyarázott mögöttes jelentés befogadását a játékmenet interaktív elemei hátráltatják. Épp egy komoly téma, történeti szál, vagy lelki folyamat kibontása zajlik, de közben állandóan kizökkent a felismerés, hogy csak azért szaladgálsz az aktuális helyszínen megjelenő sötét foltokat megtisztítani, hogy tovább gördüljön a sztori. Ettől függetlenül tetszett, bármennyire szájbarágós is, hogy Kay a segíteni akarásával és önvádaskodásával egy hatalmas hátizsákba gyűjti mindenki lelki szemetét, a játék vége felé pedig már rogyadozik az érzelmi batyu súlya alatt. Erről az jutott eszembe, hogy

a Sea of Solitude mintha a pszichológusok egyik kedvenc mondatának –„Ez nem rólad szól.” – videojátékos adaptációja is lenne

de olyannyira, hogy a mondat el is hangzik. A hátizsákhoz hasonlóan jó ötletnek tartom a kilőhető és mindig a következő célt megmutató jelzőfényt, amit a történetbe is sikerült egész jól beágyazni, még ha nyilvánvalóan arra is lett kitalálva, hogy valahonnan tudd, merre kell menni.

Míg a történet megítélése szubjektív, a technikai megvalósításba nem igazán lehet belekötni: a játék Switchen is meseszép, többé-kevésbé zökkenőmentesen fut, és az irányítása is kényelmes, épp csak a teljes rezgést éreztem zavaróan soknak handheld mode-ban játszva, ezért hamar kikapcsoltam. Egy barátom szavaival élve „igazi Switch játék”, amelynek a Director’s Cut kiadás extrái alighanem csak jót tettek. A forgatókönyv és a karakteranimációk feljavítása mellett vannak új átvezetők és photo mode, az összes szereplő új szinkront kapott, de én azt is értékeltem, hogy a kimaradt gyűjtögetnivalókat látjuk a fejezetválasztó képernyőn, még ha az emlékeket rejtő palackok annyira sokat nem is mindig tesznek hozzá a történethez. Az élethű és nyomasztó hangok nekem rengeteget adtak az élményhez, legyen szó a mezítlábas Kay lépteinek csattanásáról, a viharos tenger hullámainak morajlásáról, vagy a sokszor háttérben hallható, mantraként ismétlődő negatív gondolatokról. A történet lezárása szép és reményt keltő, ráadásul megvan benne a folytatás lehetősége is.

A Sea of Solitude egy szemet gyönyörködtető és éppen megfelelő hosszúságú kaland az önelfogadásról, amely az ehhez zavarosan kapcsolódó játékmenetével néha eltereli ugyan a figyelmünket a mondanivalóról, máskor pedig szájbarágósabb a kelleténél, de az alapgondolatok jók, a látottak értelmezésében pedig kellő szabadságot ad. Mivel épít a játékos személyes élményeire is, mindenki számára egy kicsit más miatt lehet érdekes, nálam például elérte, hogy bizonyos jeleneteiben magamra ismerjek, ezért szívesen látnék belőle folytatást.

Pontosan
7
Platform: Switch
Kiadó: Quantic Dream | Fejlesztő: Jo-Mei GmbH
Megjelenés: 2021. március 4. | Ár: 20 EUR (kb. 7.300 Ft)
eyJodG1sIjoiPGRpdiBjbGFzcz1cIi0tcGF0cmVvbi1tcHVcIj5cbjxhIGhyZWY9XCJodHRwczpcL1wvcGF0cmVvbi5jb21cL2dhbWVyMzY1XCIgdGFyZ2V0PVwiX2JsYW5rXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvcGF0cmVvbi1tcHUtYmcucG5nXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvcGF0cmVvbi1tcHUtcm0ucG5nXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvcGF0cmVvbi1tcHUtcmliYm9uLnBuZ1wiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj5cbjxzdHlsZT5cbi4tLXBhdHJlb24tbXB1e1xuXHRvdmVyZmxvdzpoaWRkZW47XG5cdHdpZHRoOiAzMDBweDtcblx0aGVpZ2h0OiAyMDBweDtcblx0cG9zaXRpb246IHJlbGF0aXZlO1xufVxuLi0tcGF0cmVvbi1tcHUgaW1ne1xuXHR0cmFuc2l0aW9uOiBhbGwgLjNzO1xuXHRwb3NpdGlvbjphYnNvbHV0ZTtcblx0dG9wOjA7IGxlZnQ6MDtcbn1cbi4tLXBhdHJlb24tbXB1IGltZzpudGgtY2hpbGQoMSl7XG5cdGZpbHRlcjogYmx1cigycHgpO1xuXHR0cmFuc2Zvcm06IHNjYWxlKDEuMSk7XG59XG4uLS1wYXRyZW9uLW1wdTpob3ZlciBpbWc6bnRoLWNoaWxkKDIpe1xuXHRmaWx0ZXI6IGJsdXIoNHB4KTtcblx0dHJhbnNmb3JtOiBzY2FsZSgxLjEpO1xufVxuXG4uLS1wYXRyZW9uLW1wdTpob3ZlciBpbWc6bnRoLWNoaWxkKDEpe1xuXHRmaWx0ZXI6IGJsdXIoMCk7XG5cdHRyYW5zZm9ybTogc2NhbGUoMSk7XG59XG48XC9zdHlsZT4iLCJpbWFnZXMiOlsiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvcGF0cmVvbi1tcHUtcmliYm9uLnBuZyIsIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMDVcL3BhdHJlb24tbXB1LWJnLnBuZyIsIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMDVcL3BhdHJlb24tbXB1LXJtLnBuZyJdLCJ1cmwiOiIifQ==

Age of Empires: Fan Preview összefoglaló

Az idén megjelenő negyedik rész bemutatója mellett egyéb finomságokat is kap az AoE-közösség!

9 órája
3

Sugiyama 90!

A videojáték történelemnek vannak legendás, megkerülhetetlen alakjai. Koichi Sugiyama vitathatatlanul egyike ezeknek. Az elképesztő karriert befutott komponista, akit a szélesebb videojátékos közönség a Dragon Quest sorozat zeneszerzőjeként ismeri. A 90 éves mester köszöntjük!

9 órája
13

The Fabled Woods

Egy szépséges erdő, egy rejtély, RTX és DLSS - nagyjából ezzel reklámozza magát a The Fabled Woods, amely a horror-sétaszimek közé próbálja magát pozícionálni. Szeretjük a horrort, szeretjük a sétaszimeket - ideális talajon próbál megállni tehát a játék. Teszt!

1 napja

Érdekel a TimeSplitters 2 modern konzolokon?

A mai naptól megpróbálhatod végigjátszani - "csak" a Homefront: The Revolution kell hozzá!

1 napja
13

Optimus Prime feláll, a szájak tátva maradnak

A Hasbro következő nagy dobása megdobbantotta a geek szívünket.

1 napja
10

A Resident Evil Village térképétől te is lehidalsz

Mesebeli ábrázolásban éled fel a Falu és környéke a Resident Evil VIII legutóbbi screenshotján!

1 napja
4

Epic Games Store: információ-morzsák

Hány regisztrált és aktív felhasználója van? Hol érhető el? Mennyi játék található meg rajta. Na és a lényeg: mennyire nyereséges mindez?

1 napja
8

Sonic Colors Remastered?

Szivárogni kezdett a kék sündisznó bő tíz évvel ezelőtti kalandjának felújítása. Te még emlékszel arra, amikor először láttál wispet?

1 napja
5

A PlayStation csak a blockbuster címekről szól?

The Last of Us Remake készül? Soha nem lesz Days Gone 2? Jason Schreier újabb érdekes írással jelentkezett a Sony belsős stúdióinak mélyéről.

2 napja
43

Super Meat Boy Forever: a második kör

Egy bő évtized után éledt fel a húsfiú tavaly év végén. Most viszont visszatér oda, ahonnan elindult. Érkezik a PlayStation és Xbox változat.

2 napja

Say No! More

Egy igen érdekes kombinációt szállít a Studio Fizbin, Lux Games és a Thunderful triója. A Say No! More-hoz hasonlót garantáltan nem láttál még. Hogy kerül a Virtua Cop és Maurice Moss egy asztalra? így!

2 napja
2

Apex Legends: játékos háború, háborús játékok

Jövő héten új eventtel köszön be Mad Maggie és 5 új játékmódot is hoz magával.

2 napja

Wonder Boy: Asha in Monster World bemutató

Szűk két perces bepillantás a szörnyek harmadik dimenzióba átemelt világába. Érkezik az 1994-es epizód felújítása.

2 napja

NEO: The World Ends with You megjelenés

Tizennégy év után visszatér a Kaszás játéka Tokió utcáira egy új csapattal. Immár három dimenzióban, három platformon.

2 napja

The Fermi Paradox: narratív sci-fi stratégia PC-re

Egy fő kérdés foglalkoztja az univerzumot: hol a fenében van mindenki?

3 napja
1

Hupikék Törpikék: négy Smurfs játék készül

Hókuszpók hurkatöltőjében négy cím is be van tárazva - ebből az első még idén érkezhet.

3 napja
5

Hot Wheels Unleashed: gameplay bemutató

Bő félórás élő műsorral készült az olasz stúdió a játék gameplay leleplezésére. Információ-cunami és kellő mennyiségű gameplay érkezett!

3 napja
3

Szeptemberre csúszik a Deathloop

Még egy picit várni kell az időhurkos bérgyilkolásra.

3 napja
7

No More Heroes III: felzárkóztatás

Véget ért a No More Broadcasting 5.1 GHm műsora, hosszabb múltidézést és egy maréknyi új jelentet is kaptunk.

3 napja

Outriders

A People Can Fly csapata is kipróbálja magát a looter-shooterek műfajában, a szolgáltatás alapú modell helyett azonban egy komplett csomagot kínálva. Csatlakoztunk a pionírokhoz, hogy meglássuk, Enoch veszélyes világa vajon kincset tartogat-e.

3 napja
21