Marvel Cosmic InvasionTeszt

Jók a Pókember-játékok, jóféle az Ultimate Alliance- vagy a Marvel vs. Capcom-sorozat, ahogy a Marvel Midnight Suns is jól sikerült, de miközben néhanapján előkerül egy-egy pixel art gyöngyszem a különböző témakörökben, úgy érthető módon a Marvel-rajongók is okkal remélhették, hogy előbb-utóbb csak születik valami új retró beat ‘em up az olyan régi klasszikusok nyomán, mint a Captain America and the Avengers, a Punisher vagy a Maximum Carnage. Nos, a 2022-es Teenage Mutant Ninja Turtles: Shredder's Revenge-t fejlesztő, montreali Tribute Games úgy tűnik, meghallotta ezt a csendes imát, a Marvel Cosmic Invasion pedig elkészült. És némi spoilerrel élve, ha te is a fentebb írt kategóriába tartozol, akkor jó eséllyel imádni fogod.

A sztori annyi, hogy ezúttal a jó öreg Annihilus, a Negatív Zóna rosszfiúja fenyegeti a teljes világot és minden dimenziót, de természetesen sokan felsorakoznak még mögé, kezdve Thanosszal és Galactusszal, utóbbi hírnökéig. És míg a történet nem az a fajta, amin végig a körmünket rágjuk rövidre, a Marvel Cosmic Invasion legnagyobb ereje pont abban van, hogy mind az ellenfelek, mind pedig a hősök oldalán egy egészen komoly felhozatalt kapunk, pont ahogy képregényes vonalon a klasszikus Titkos háborúnál, vagy éppen a korábbi, kultikussá vált videójátékoknál. Az ellenfelek sora és a megnyitható karakterekkel együtt 15 választható szuperhős elég erős változatosságot jelent, pláne úgy, hogy a játékosok minden esetben két karakterből állítják össze a saját csapatukat, összesen pedig négyen állhatnak neki a világ megmentésének.

Valahol egyébként pont az utóbbi játékosszám a Cosmic Invasion egyik gyengéje. Mármint elsőre hatalmas élmény, amikor négyen aprítjuk a folyamatosan érkező ellenfeleket, megszállott karaktereket, de ez általában elég hamar átvált totális káoszba, amikor már azt sem tudod, ki kicsoda és kivel van, vagy éppen mit csinál. Minden villog, repked és sérül, közben meg belekeveredünk az őskáoszba. Melynek persze megvan a maga varázsa, de néha azért csak zavaróvá válik ez a fajta vizuális zűrzavar.

Maga a kampány sem hosszú, miközben az idővonala végig egy vagy két szálon fut, de közben minden pályát teljesítünk, függetlenül attól, hogy a választásoknál melyik úton indulunk elsőre. Döntéseink így nincsenek, nagy változatosságra senki se számítson, ha pedig egyszer-kétszer a sztori végére értünk utána már csak a legelszántabbak és a gyűjtögetők maradnak, hogy minden apróságot, leírást, zenét és alternatívát összeszedjenek és megnyissanak.

De függetlenül attól, hogy meddig tart ki – testvérek között is 4 órán át –, a végigjátszás szerencsére így is nagyon élvezetes és szórakoztató, emiatt pedig nyugodtan mondhatom, hogy a műfaj kedvelői még csak véletlenül se hezitáljanak a vásárláson. A jól ismert karakterek és a többnyire változatos hátterek gyönyörűen épülnek fel a csillogó-villogó pixelekből, ami igazán szexi külsőt kölcsönöz a játéknak. Ettől teljesen olyan, mintha 30 évet utaznánk vissza az időben, a játéktermek és kocsmák mélyére, sőt még a Super és Sky Channel hétvégi rajzfilmjei is megelevenednek a nyitányban, ami szintén fantasztikus élmény és érzés.