Koa and the Five Pirates of MaraTeszt

Pápá, cuki life-sim kalandok - helló, platforming! Az immár teljesen vegytiszta ugrabugra-játék tényleg csak a környezetében és vidám, napsütéses stílusában hasonlít az elődjére. A játékmechanizmusok tekintetében a New Super Mario World, Crash, Shantae és a legutóbbi Kirby ugrottak be. A Koa and the Five Pirates of Mara tényleg kicsit a Nintendo-tól veszi ihleteit, ami jó. Letisztult játékmenet, kedves felhasználói felület, és nintys látvány fogad minket a szigetvilág kellős közepén. A hub-világban az elődhöz hasonlóan egy hajóval közlekedünk. Innen nyílnak a "world"-jellegű szigetek, amelyek több pályát tartogatnak, és a vízen is lehet kincsekre, bónusz pályákra vadászni. Körülbelül egy óra játék után vettem észre, hogy a Koa-ban nincsenek ellenfelek, ami egyrészt jó, mert nem is hiányoztak. Tisztán a környezet felderítése, a ritmusos ugrabugra és a gyűjtögetés az, amire a készítők lefektették az alapokat. Részben viszont rossz is, révén egy klasszikus mechanika hiányzik a játékból, ami mindenhol máshol alapvetésnek számít.

Illetve hiányzik annak, aki nem kapja el a játék ritmusát. A Koa egyik nagy trükkje a gurulós ugrás, amire egy komplett speedrun réteget pakoltak a készítők. Koa mozgása lassú, a futás gombot folyamatosan nyomva hozza azt a tempót, amit alapnak kellett volna beállítani. Gondoltam eleinte. Aztán rájöttem, hogy ha földre érkezés előtt nyomom az egyik akció gombot (három van), akkor Koa gurul egyet (gyorsabban, mint ahogy fut), és innen még egy gyors-ugrást is lehet indítani. Ha mindezt ügyesen csináljuk, akkor a témát láncba fűzve addig elképzelhetetlen sebességgel lehet a pályákon átszáguldani. Nem csak a leaderboardoknál fontos a "speedrunning" - a játék bizonyos pályákon a kiskalózokkal, vagy más NPC-kkel szemben versenyfutást rendez, amiben nagy segítségre lesz a fenti technika elsajátítása. A játék akkor állt össze a teljes valójában, amikor elkezdett klikkelni a gurulás-szökellés-futkosás megoldása. Ezt jó animáció és áramvonalas animáció segíti - ilyen értelemben a Koa ügyességi mivoltában egy erős ugrabugraként áll össze.

Ennek megfelelően a pályák is pont jó hosszúsággal bírnak, sosem éreztem azt, hogy egy-egy koncepciót tovább facsarnak a kelleténél. Aztán ott vannak a 2D-s szakaszok, elementális templomok amelyek szintén jól állnak a Koának. Apropó, a készítők még arra is figyeltek, hogy a visual novel-szerű dialógusoknál Koa mindig úgy nézzen ki, amilyen ruhát húztunk rá.