Frostpunk 2: Fractured Utopias - Vajon a DLC gyógyír a fagyott sebre?Teszt

A második résznél azonban sok minden változott, felgyorsultak az események, százak helyett ezrek és tízezrek életét befolyásoljuk vezetőként. Ahogyan azt a Frostpunk 2 tesztben már kifejtettem korábban, az alapjáték nagy változásokon ment keresztül, melyek szerintem se nem voltak elég kiforrottak, se nem adtak hozzá a játékélményhez.

A teszt óta most először ültem vissza a Frostpunk 2 elé, hogy kipróbáljam az új kiegészítőt, ami az első részhez hasonlóan az alaptörténet mellett új szálakat hoz a játékosoknak. Meglepve vettem azonban észre, hogy a kiválasztható szálak helyett a játékosok maguk építhetnek történeteket az Utopias builder segítésével. Ez azt jelenti, hogy a DLC elemeit is magunk válogathatjuk össze a játékmenethez, vagyis mi döntjük el, hogy mennyire lesz nehéz egy-egy végigjátszás.

Két fő sztorivonalat kapunk a jelen esetben, az egyik a Doomsayers, ahol egy csapat próbálja gátolni a város működését, és rombadönteni mindent, mert meggyőződésük, hogy felesleges minden erőfeszítésünk. A másik egy Plague vonal, ahol a fertőzésekkel és járványokkal kell megküzdeni.

Mindezen felül a játékosok most már maguk választhatják ki, hogy milyen összeállítású legyen a lakosságuk, milyen csoportok kapjanak benne helyet. Ez persze lényegesen megkönnyíti a játékot, hiszen bizonyos csoportok kiválasztása óriási növekedést hozhat egy-egy területen, mint például a gyors kitermelés.

A saját történetünk kovácsa kifejezés azonban jelen esetben egy kétélű kard: ugyanis a Frostpunk első részében az erős narratíva, a játék által meghatározott szabályok voltak azok, amik segítettek átélni a történetet igaz valójában. Most azonban nincsenek ilyen opciók, ami sokat elvesz az immerzióból - szerintem - miközben továbbra is ott van bennem az érzés, hogy túl nagy a váltás a két játék között, és túl nagy léptékű lett a város.

A beállítási lehetőségek miatt kár is lenne végigvenni, hogy miként játszhatóak az új tartalmak, mert rengeteg módon alakíthatod a játékmenetet, így inkább magát az élményt összegezve beszélnék. A helyzet az, hogy akinek az alapjáték nem tetszett, az valószínűleg nem ettől a kiegészítőtől fogja megkedvelni a játékot. Továbbra is maradtak az eredeti mechanizmusok, melyeket némileg mélyítettek, és szerteágazóbbá tettek bizonyos megoldásokat.

Azok, akik az alapjátékot kedvelték, bizonyára örömmel veszik viszont, hogy maguk alkothatnak meg bármilyen szcenáriót, ahol akár járványokkal is küzdhetnek, miközben a város a fagyhalál és az éhezés szélén próbál túlélni. Külön plusz pont, hogy az új tartalmak mellett új pályák is érkeztek, így akár teljesen új környezetben lehet kipróbálni az újdonságokat.

Az az egy bizonyos, hogy az új kiegészítő roppant megosztóra is sikeredett, ugyanis sokan várták az első részhez hasonló narratív élményt, miközben csak egy “endless” módot kaptak. Ez azért beszédes, mert a második rész döcögős rajtja után a fejlesztők azt ígérték, hogy folyamatos fejlesztés vár a játékra, és az első - vagyis a Fractured Utopias - kiegészítővel már teljessé válik az élmény mindenki számára. Ezzel szemben sokan jelentős bugokra, glitchekre, és rengeteg kifagyásra panaszkodtak az első hetekben. Nálam komolyabb probléma nem került elő.

Az is sokat mondó, hogy a játékot jelenleg már 40 százalékos kedvezménnyel is árulják a Steam felületén, ami 26,99 eurós árat jelent, miközben a kiegészítő - ami része a Deluxe kiadásnak - teljes áron 12,99 eurót kóstál. Az árazás tehát finoman szólva is érdekes, ismerve a körülményeket, miközben egy hasonló Endless mód sok másik játék esetében nem fizetős - és főleg nem világmegváltó - kiegészítőként van beharangozva.