Gyíkbőrben - kritika VindgardiábólKönyv

Van csavar is, a Gyíkbőrben ugyanis nem a "Vindgardia hősei" sorozat részeként jelenik meg, hanem a "Vindgardia árnyai" szériát nyitja meg. A címke pontosan azt jelenti, amire gondolsz, egy olyan főszereplő (gyík)bőrébe bújunk ezúttal bele, aki aligha nevezhető hősnek, nevét egyaránt félik ellenségei és alattvalói. Varefard fővarázsló élete során valószínűleg többeket huzatott karóba, mint ahányszor kedvesen szólt bárkihez is, számára az elérendő cél mindig mindennél fontosabb volt.

A helyszín a távoli észak, ahol egy olyan birodalmat ismerhetünk meg, amelyben a kegyetlenség, az intrika és az életben maradásért folytatott mindennapi küzdelem dominál, a hatalom pedig annak a kezében összpontosul, aki a leghatékonyabban képes semlegesíteni a vetélytársait. Varefard mögött hosszú élet áll, saját magáról úgy gondolja, hogy otthonosan mozog ebben a kegyetlen környezetben, azonban az évek elbizakodottá is tették. Bukása villámgyorsan történik: valódi testétől megfosztják, egy gyíkember bőrébe kényszerítik, majd egy Örök börtön nevű helyre száműzik. Reggel eljön otthonról fővarázslóként, este már egy más létsíkon raboskodik gyíkként: a szerencse forgandó.

A Gyíkbőrben a klasszikus bosszúállós történetek szabályai szerint építkezik: a főhőst (akinek a személyisége itt ugye jóval sötétebb árnyalatokkal gazdagodik) megfosztják mindenétől (ez esetben még emberi méltóságától is), majd egy olyan környezetbe kerül, ahol gyakorlatilag újra kell építeni magát és az életét, míg végül felkészülten lehetőséget kap a visszavágásra.

Ez a hármas felosztás adja a könyv vázát. Az első szakasz talán a legérdekesebb, itt Varefard mellett megismerhetjük a Lomor Birodalban uralkodó szabályokat, valamint részben a Morsgard-házat is, amelynek a fővarázslója kicsit megfáradtan küzd már csak egykori céljaiért. A középső, leghosszabb szakasz emlékeztet a leginkább a klasszikus lapozgatós könyvek eklektikus, "minden belefér" hangulatára, itt többnyire lineárisan vagyunk vezetve, igazán nagy hülyeségeket nem tudunk csinálni, korrekten sodornak az események a bosszú beteljesítésének irányába.

A Gyíkbőrben főleg két játékelemével nyújt a megszokottnál is kielégítőbb szórakozást. Egyrészt mágusként memorizálni kell a varázslatokat, akárcsak egy klasszikus (A)D&D-történetben, és ez nem csak a harcrendszer egészét teszi sokkal érdekesebbé, hanem kihat a választási lehetőségekre is. Ez azt jelenti, hogy néha harcon kívül is az éppen fejben tartott varázslatok húznak ki minket a nehezebb szituációkból, éppen ezért jól meg kell gondolni, hogy miből mennyit memorizáljunk, és arra is fel kell készülni, hogy néha a kivárás és tartalékolás hasznosabb lehet, mintha mindent ellövünk harcban. Aztán - bocsánat a spoilerért, de hát a köyv címe sem kíméletes ilyen szempontból - egyszer csak gyíkká válunk és búcsút inthetünk a varázslatoknak. Ezek helyét mindenféle szabadon választható mutációk veszik át, amelyek ugyanúgy mindenféle kreatív módon használhatók lesznek békés és harci helyzetekben is. Nagyszerű, hogy viszonylag szabad kezet kapunk ezek kiválasztásánál. Ha sokat választunk belőlük, akkor erősebbé válunk, de veszítünk emberi lényünkből, ami a végjátékban nehezítheti a visszaváltozást... Igazából akár a varázslatok, akár a mutációk egyedül is elvitték volna a hátukon a harcrendszert, a próbákat és a döntéseket, így kicsit az az érzése az olvasónak, hogy jó lett volna több lehetőséget kapni ezek próbálgatására.

A Gyíkbőrben azok számára lesz szórakoztató, akiket örömmel tölt el, ha egy főszereplő nem feltétlenül erényes és nem a megszokott jófiú karaktert hozza, Varefard ugyanis se nem jó, se nem fiú, hanem egy sokat megélt kőkemény öregember, aki eltapossa, aki az útjába áll. A háromszáz fejezetpont alatt pedig néhányan megpróbálkoznak ezzel, természetesen sikertelenül.

Habár hányattatott sorsa volt ennek a történetnek, igazából megjelenhetett volna már tizenöt évvel ezelőtt is, végül Vindgardiához igazítva, a sorozat szokásai szerint magánkiadásban, ötszáz nyomott példányban jelent meg, arra ösztönzök hát mindenkit, aki érdeklődik a játékkönyvek iránt, hogy keresse fel a www.vindgardia.hu oldalt és rendeljen belőle egy példányt!