A Végzet Prófétái és a KaravánkísérőkKönyvek

A Vindgardia Hősei sorozat indító kötete, a Takács László és Szlobodnik Gábor által jegyzett "A végzet prófétái" klasszikus utazós történet, amelyben egy karavánt kísérve kell eljutni egy messzi északi városba, az általunk szállított áruról pedig nem is tudjuk, hogy mennyire veszélyes, ráadásul erős hatalmaknak fáj a foga rájuk. Így a rutinmunkának induló utazás hamar fordulatos hajszává válik, ahol sajnos nem feltétlenül mi leszünk az üldözők - egészen addig, amíg vissza nem vesszük az irányítást.

Maga Vindgardia világa egy viszonylag standard fantasy setting, ami nagyjából olyan részletességgel van kidolgozva, amennyire az elvárható, a második könyvhöz már térképet is kapunk mellékelve. Több olyan elem is van, ami igazán kiemeli a sorozatot a lapozgatós játékkönyvek tömegéből. Rögtön maga az indítás ilyen: az első tíz percben magunknak kell összeválogatni, hogy a karavánt milyen csapatokkal erősítjük meg. Van egy rendelkezésünkre álló pénzügyi keret, és oldalakon keresztül válogathatunk a toborozható csapatokból. Ez a gyakorlatban nem csak azt jelenti, hogy nyers statisztikákat ütköztetve kell döntést hoznunk. Szinte mindenkinek vannak különleges képességei, és vannak, akik nem jönnek ki egymással, tehát valóban alaposan át lehet és kell gondolni azt, hogy kiket viszünk és kiket hagyunk ott. És a döntésünk végig fog húzódni a teljes történeten, az utazás során ugyanis számtalan olyan esemény van a harci helyzeteken kívül is, amikor a történéseket befolyásolhatja az, hogy kik vannak éppen velünk.

Habár ennek a játékmenetre van elsősorban nagy hatása, nagyon ügyesen lettek kombinálva a lehetőségek a fejezetpontok elsőre fura, később annál kellemesebb szerkesztésével is. Azt gondolná az olvasó, hogy a kétszáz fejezetpont kevés lehet, de nem az. Nem kell ugyanis ellapozni minden egyes kimenetnél egy másik bejegyzéshez, hanem egy helyen szerepel minden tudnivaló, ami az adott szituációval kapcsolatos, tehát ha például a csapattagok között megtalálható valaki, aki az adott helyzetben képes befolyásolni a történéseket, arról azonnal információt kapunk, ha viszont egy másik társaság van velünk, az ő szerepük is ott helyben van kifejtve általában. Ez azt eredményezi, hogy sokkal kevesebbet kell lapozgatni, a bejegyzések pedig sokkal hosszabbak a megszokottnál, nem ritkán egy-két oldalasak. Az egész koncepció megbukna, ha ezek túl lennének írva, esetleg unalmasnak bizonyulnának, de a szerzők biztos kézzel vezetik a történetet, így hamar megszokjuk és megszeretjük ezt a felépítést. Ha még mindig nem jött át esetleg, hogy a csapatmenedzselés mekkora forradalmi találmány, akkor gondoljatok bele abba, hogy a döntési lehetőségeket nem csak megsokszorozzák ezek (az újrajátszási értékről nem is beszélve), hanem a "van-e nálad egy adott tárgy" típusú elágazások (és szivatások) helyére a sokkal értékesebb "ha ők vannak veled, ez történik, ha pedig ők, akkor az" típusú helyzetek kerülnek.

A Manninger Barnabás által írt Karavánkísérők ugyanezt a koncepciót viszi tovább, ha lehet még precízebb formában. A történet tulajdonképpen szinte ugyanott folytatódik új szereplőkkel, ahol az előző véget ért, és természetesen új csapatokat lehet választani az újabb utazáshoz. Itt azonban még szabadabb kezet kapunk ahhoz, hogy hány helyről toborzunk, illetve vásárolunk élelmet és tárgyakat. Dönthetünk úgy, hogy rengeteg holmival megrakva, de kevesebb segítővel kelünk útra, de választhatjuk a másik végletet is. Én elsőre eléggé pórul jártam, amikor felvettem mindenkit, aki élt és mozgott, de aztán nem volt mivel etetni őket, és a piacra kimenni sem volt időm. (Egy jó tanács, akiről úgy tűnik, hogy semmi értelme felvenni, mert már rég túl van a zeniten, azt mindenképpen vigyétek magatokkal!)

A csapatmenedzselésre jön egy olyan réteg, ami a cselekedeteinktől függően a becsületességünket is méri, ráadásul a csapatunk itt nem annyira fix végig, mint a Végzet prófétáiban, no meg a már említett etetésről is gondoskodnunk kell, szóval a társaság menedzseléséből nagyjából ki lett hozva minden, amit ilyen keretek között ki lehet hozni. Az eredmény ugyanaz a négyzeten, amit már fent is ecseteltem, a megszokottnál sokkal karakteresebb elágazások és döntési helyzetek - végig azt érzed, hogy nem vagy annyira vezetve, mint egy FF könyvben, hanem tényleg van ráhatásod a történésekre. Ebben a könyvben már a fejezetpontok száma is 300-ra bővült, de a tartalmasságuk nem változott, így igazán hosszú meséről van szó, amelynek a végén még egy kiegészítő lezárást is kaphatnak néhányan "A Háromszemű visszatérése" formájában.

Nem nagyon tudom már a fentieknél is jobban dicsérni az olvasott köteteket, az biztos, hogy én az elmúlt évek során kevés ezeknél jobbal találkoztam. Mivel erősen korlátozott példányszámban, magánkiadásban jelentek meg, ezért sajnos nem tudsz bemenni a sarki könyvesboltba és leemelni a polcról, de ha szeretnéd megvenni valamelyiket, akkor kis utánajárással könnyen hozzájuthatsz mindkettőhöz. Az utolsó oldalak tanúsága szerint még rengeteg történet vár kiadásra a Vidgardia Hősei sorozatban, és amíg a színvonal ilyen egyenletes marad, csak abban reménykedhetünk, hogy az eddigieknél gyakrabban fognak megjelenni a jövőben.