![[Teszt] Cleared Hot - a Desert Strike-klónok reneszánsza!](/~thumbnail/cleared_hot_key_art_artwork_nologo_lead_leadart.jpg.cvsak.k.article-00-1b-xw.1mbkgsf.jpg)
Szűk három évtized után újra felpörögtek az izometrikus rotorok, az Electronic Arts Strike-sorozata ugyanis egy hamisítatlan szellemi örökössel bővült. Az új bevetés a MicroProse támogatásával az indie szférából érkezik, és bár a helikopteres világmentés még csak pár órányi lőporos sétarepülést kínál, már most imádjuk.
Bár immár fél évtizede, hogy sokunk home office-ba kényszerült a COVID-lezárások miatt, gondolom sokan emlékeznek még rá, hogy miként is ütötték el az időt akkoriban a négy fal közé szorulva. Voltak, akiknél pörögtek a túlórák (ez voltam én), voltak, akik tűkön ülve várták, hogy ismét kiszabaduljanak - és voltak, akik az alkalmat megragadva teljesen újragondolták az életüket. Ez utóbbi csapatot erősítette a minneapolisi, összekapcsolt egészségügyi eszközöket kínáló startup-fejes Colin Karpfinger is, aki 2020 második felére annyira becsömörlött az ügyvezetői léttel járó rengeteg videokonferenciától és exceltábla-abuzálástól, hogy a vállalkozását otthagyva inkább felcsapott játékfejlesztőnek. És bár a kóder létbe való visszarázódása nem ment zökkenőmentesen (a jelen cikkünkben bevizsgált játékán ugyanis öt évig dolgozott, és hol van még az 1.0-s launch...), Colin karrierigazítása mégis sikerrel járt, a Cleared Hot early access rajtja ugyanis egy roppant szórakoztató múltidéző lett!
Get to the choppa'!
A Cleared Hot ennek megfelelően egy izometrikus nézetű, könnyed taktikai elemekkel operáló helikopteres akciójáték, amelyben pár perc alatt átrepülhető pályákon garázdálkodva teremthetjük meg a forgószárnyas légifölényünket. A jelenleg 12 bevetést kínáló kampány középpontjában Travis McCall, egy kiégett veterán pilóta áll, aki amikor nem a 34 évvel ezelőtti, gyászos véget érő utolsó (és az eredeti Desert Strike első küldetésére gyanúsan hajazó) bevetését álmodja újra, akkor alkalmi munkákkal és láblógatással üti el az időt texasi szűkebb pátriáján. Egész addig, amíg hírét nem veszi, hogy a helyi roncstelepen eladósorba került egy kiszolgált gépmadár, akkor ugyanis rögvest lecsap a vasra, hogy visszahódítsa az eget, noha a pénztárcája porzik az ürességtől, mint a sivatag, amiben él...
A "megoldjuk okosba'" logika viszont nem csak itthon, hanem a tengerentúlon is dívik, Travis így természetben (na nem úgy...) áll neki leróni adósságát a helyi rozsdagóré felé, ami remek ürügyet teremt arra, hogy a játék megtanítsa az irányítás (és különösen a gép hasára szerelt csörlő kezelésének) alapjait. A roncstelepről felszállva így pár percen belül azon kapjuk magunkat, hogy csirkéket dobálunk egy karámba, üzemanyagtartályokat mozgatunk a helyükre (vagy épp robbantjuk fel őket, ha nem vagyunk elég ügyesek...), illetve visszaszerezzük azt az ellopott terepjárót, amivel a helyi bajkeverő milicisták oldanak kereket megbízónk roncstelepéről...
Ez utóbbi csörte adja a bonyodalmakat, a milícia ugyanis nem veszi jó néven Travis tolvajkergetését (azaz, hogy a balszerencsés autótolvajok a verda visszareptetése közben szétplaccsannak a sivatag homokján). A fegyveresek így ostrom alá veszik hősünk otthonát, ami hamar csatatérré válik - a kalamajkában pedig csak a roncstelep urára, a helyi seriffre, valamint a saját pecsenyéjét sütögető, rakétákkal gyanúsan túlszerelt kormányügynök Desert Mike-ra (értitek: Desert Strike - Desert Mike, haha!) számíthat. Utóbbitól pedig hamar megtudjuk azt is, hogy a milíciát valamiért erősen gründolja egy - Elon Muskra természetesen csak teljesen véletlenül hajazó - űrmágnás milliárdos is...
Bár a cselekmény nagy meglepetéseket nem tartogat, mégsem véletlenül taglaltam annyit fentebb, számomra a Cleared Hot egyik nagy meglepetését ugyanis annak sztorija adta, a hangulata ugyanis telitalálat lett. Maximálisan önreflexív, magát egy pillanatig komolyan nem vevő, a nyolcvanas és kilencvenesévek amerikai akcióvígjátékait idéző könnyed narratívát kínál a program, az egyes bevetések így tömve vannak pörgős, szellemes és csipkelődő párbeszédekkel. Komolyan mondom, játékbeli dialógusokon utoljára talán a Saints Row IV idején kacagtam annyit, mint a Cleared Hot rádióforgalmazásain, az író / kreatív rendező Ruben Grijalvának így mindenképpen jár a plecsni a szolgálatai elismeréseképp.
Sivatagi lavina
Bár a játék ihletéül szolgáló Desert Strike neve idősebb olvasóinknak ismerősen csenghet, az idén 33. évét taposó portéka jó eséllyel kimaradt a fiatalabb korosztálynak, így pár szóban érdemes megemlékezni róla. Az 1992-ben az Electronic Arts által kiadott akciójáték eredetileg Sega Genesisre jelent meg, később viszont PC-re, Amigára, Macre és még vagy féltucatnyi további platformra is átportolták. Az öbölháború ihlette sztori egy különleges helikopterszázad körül forgott, amelynek egy őrült közel-keleti diktátor, Kilbaba tábornok uralmát kellett megdöntenie - a rezsimváltáshoz pedig, a szokásos amerikai eszköztárral élve a helyi infrastruktúra és hadsereg elpusztításán, valamint civilek megmentésén és ellenséges tisztek foglyul ejtésén át vezetett a robbanásokban és füstölgő tankroncsokban gazdag út, miközben az ütésváltásokkal elfogyasztott lőszer és az elégetett kerozin utántöltésére, valamint helikopterünk harctéri javítására is oda kellett figyelnünk.
A szabadon bejárható pályákat, valamint könnyed taktikai és erőforrás-menedzsment elemeket kínáló játékot pedig kajálták is a népek (és a szaksajtó is szerette, még ha az öbölháború-inspirálta sztorit sokan nem is csípték az akkor még csak nemrég lezárult valódi konfliktus árnyékában). A Desert Strike így négy folytatást is kapott, amelyek közül az utolsó 1997-ben, Nuclear Strike címmel, dicső 3D-s tálalással jelent meg. És bár annak végén is belebegtettek a fejlesztők egy folytatást (amiben már lépegetőkkel is apríthattuk volna ellenfeleinket), a sorozat végül nyugovóra tért, a teljes sci-fibe hajló záróetap ugyanis a szériához nem kötődő játékként, Future Cop: LAPD címmel jelent meg.
Érdekesség egyébként, hogy a játék kreatív elméje, Mike Posehn nem volt tapasztalt fejlesztő - PhD-s gépészmérnökként állt neki a programnak, és a Desert Strike összerakásával tanult bele a játékprogramozói szakmába. Ja, és még egy slusszpoén: a projekt egyik fő művésze a Naughty Dog későbbi nagyasszonya, Amy Hennig volt...A bevetés szabályai
A Strike-sorozat szellemi örököseként a Cleared Hot küldetései is a cirka három évtizedes izometrikus helikopter-hadviselési doktrínákon alapulnak - ez kevésbé fellengzősen írva annyit tesz, hogy a misszióink sikere éppúgy múlik a jó helyezkedésen és a megfelelő irányból kivitelezett támadásokon, mint a választott fegyverzeten (valamint, hogy milyen sűrűn tudjuk a csörlőnkkel utántölteni a készleteinket). A Desert Strike óta eltelt bő 30 év persze nem múlt el nyomtalanul, a kurrens Unity motor adta technológiai alapoknak köszönhetően így a Cleared Hot a klasszikus gameplay alapokon túl azért bőven kínál újdonságokat is.
Ezek közül a combos fizikai réteg a legszembetűnőbb, amely a pályaelemek rombolhatóságában és a tereptárgyakkal való interakciókban ölt testet. Az előbbi természetesen magáért beszél, a Cleared Hot ütésváltásai ugyanis a madártávlati nézet dacára is abszolút látványosak, a bevetéseink során így omlanak az épületek, robbannak a terepjárók-tankok, a szitává lőtt karabélyos gazfickók ontják a vörös szövetet - és hát saját gépmaradunk is felettébb látványosan fúródik a földbe, ha túl nagy mellénnyel repülünk bele az ellenséges zárótűzbe...
A fizikai réteg azonban egy (kellemesen agyament) taktikai elem is, a gépünk hasára szerelt csörlővel ugyanis a pályákon elszórt tereptárgyak (és ellenfeleink!) zömét is felkaphatjuk egy gyors sétarepülésre, kellő rutinnal így a fegyvereink üzembe helyezése helyett simán lenyomhatjuk a konkurencia kisebb csapatait úgy is, hogy robbanó hordókat, autóroncsokat, vagy épp nagyobb szikladarabokat vágunk hozzájuk (felkapható tereptárgyak hiányában pedig akár a talajszintig süllyedve a rotorunkkal is bedarálhatjuk a rémült gazfickókat, némi talajérintkezésből eredő sebzésért cserébe). De a platójukon gaz milicistákkal és géppuskákkal szerelt texasi parádéskocsikat (avagy a katonai szakzsargonban "technical"-nak nevezett improvizált harcjárműveket) is lőszerégetés nélkül intézhetjük el, ha a csörlővel egyszerűen megragadjuk, aztán jó messzire (mondjuk egy hegyoldalba vagy épületbe) vágjuk őket. Az igazi veteránok viszont akár légvédelmi rakétákkal is farkasszemeket nézhetnek a fenti technikákkal, kellő rutin mellett ugyanis simán elkaphatjuk és visszalasszózhatjuk a feladó ütegnek a ránk kilőtt tűzijátékokat is - eme manőver kivitelezéséhez persze nem árt egy nagy kalapnyi szerencse sem.
Bár a lőporban és csörlőzésben gazdag missziók jelenleg nem nagyon lépik túl az ihletforrás komplexitását (így az időnk jó háromnegyedében vagy ellenséges bázisokat és milicistákat darálunk be, vagy pedig túszokat csörlőzünk fel a gépünk fedélzetére), pár újítást azért ezen a téren is be tud mutatni már most a kampány. Egyrészt pár küldetés során szövetséges harcálláspontokat vagy konvojokat kell megvédenünk, azok minden előnyével és hátrányával; előnyével, mivel a védendő NPC-k miatt felborul az átlagos offenzív dinamika, és támadás helyett védekezésre kényszerülünk; és hátrányával, mivel a védendő kollégák gyakorlatilag képtelenek az önvédelemre, így szinte minden rájuk rontó ellenfelet nekünk kell szitává lőnünk, mielőtt ők jutnának hasonló sorsra.
Az ellenséges állások ledózerolása mellett ugyanakkor olykor el is foglalhatjuk azokat: a kipucolt ellenséges helikopterleszállókon landolva ugyanis előretolt harcálláspontokat alakíthatunk ki, ahol egyrészt megjavíthatjuk a vasunkat, másrészt odaszállíthatjuk a megmentett civileket is. Végezetül, a jelenleg elérhető kampány egy teljes mapnyi bossharcban tetőzik, amely során négy fázisban kell lebontani egy felettébb méretes, mozgó ellenfelet - a záróküldetésre mondjuk ráfér még némi balanszolás, a főellenfél ugyanis olyan sok páncéltörő rakétát nyelt be a végigjátszásom során, hogy a küldetés játékidejének kb. felét a rakétás ládák felkutatása és összekapkodása tette ki...
És ha már ládavadászat: az erőforrás-menedzsment szintén áramvonalasabb, mint a Desert Strike-ban volt. Ennek megfelelően az üzemanyagszintre nem kell figyelnünk, de a gépágyúnkhoz is végtelen javadalmazás jár - az viszont hajlamos túlmelegedni, ha túl sokáig hagyjuk az elsütőbillentyűn az ujjunkat. A csörlővel viszont így is bőven lesz alkalmunk logisztikázni, a véges számú rakétánkat ugyanis kizárólag a pályákon elszórt ládákból pótolhatjuk, de ugyanígy tehetjük rá a kezünket a pályán elszórt javítókészletekre, pajzsokra, megmentendő civilekre, valamint pénzkötegekre is.
Ezek közül az első magától értetődő (az életerőnk egy részét tölti vissza), a második az extra élet helyi megfelelője (avagy ha van pajzsunk, akkor nem fúródunk a földbe, amint kinullázódik az életerőnk, hanem Travisnek sikerül stabilizálnia a gépmadarat), az ártatlan polgártársak megmentése (azaz a csörlővel való fedélzetre vétele és kimenekítési pontra szállítása) egyes misszióknál fő-, míg másoknál opcionális mellékfeladat, amit a leszállóhelyeken plusz rakétákkal és javítókészletekkel jutalmaznak a szövetségesek; a mapon elszórt dollárkötegek begyűjtésével pedig a küldetések sikeres teljesítése után kapott zsoldot egészíthetjük ki némi borravalóval.
E pénzmagot két küldetés között a támaszpontunkon verhetjük el, egyrészt új helikopterekre, másrészt pedig a rájuk aggatható géppuskákra és rakétablokkokra. Bár a kínálat mind a reptethető madarak, mint a halálhozó eszközök terén már most kellemesen változatos, mindkettő ugyanazon pro-kontra rendszert követi. A kisebb gépmadarak így fürgébbek, de kevésbé páncélozottak, és csak könnyűfegyverzet szerelhető rájuk, emiatt gyors rajtaütésekre ideálisak, míg a nagyobb helikopterek jobban bírják a gyűrődést, több túsz gyűrődhet össze az utas- és rakterükben, és több (olykor felettébb) hangos flinta szerelhető fel rájuk - cserébe viszont szoknunk kell a gondolatot, hogy nem csak adni, hanem kapni is fogjuk a pofonokat velük...
Mozgalmas légishow
Bár a Cleared Hot early access rajtjával elérhető kampány pár óra alatt végiglőhető, az újrajátszhatóságot nagyban segíti a hadrafogható géppark, a texasi lőporos polgárvédelem során ugyanis nem kevesebb, mint nyolc (!) vas vihető táncba. A kínálatot pedig igazán nem érheti panasz, a bezsákolható gépek mindegyike ugyanis kifejezetten ismert (illetve ikonikus) példány!
- AH-6 Little Bird: A Hughes Helicopters, majd később a Boeing által gyártott, 1980-ban rendszerbe állított szitakötő a "kicsi a bors, de erős" szállóige tökéletes példája. A popkultúrában "A sólyom végveszélyben" című háborús eposszal ismertté vált zümmögő kis vassal gyorsan és hatásosan csaphatunk le a gaz rosszarcúakra, az ellenséges rakétákat azonban illik kerülni vele. A méretei okán nem meglepő módon egy könnyű géppuskával és rakétablokkal vonul harcba.
- Bell 222 "Sky Wolf": Az 1979-ben rendszerbe állított, kéthajtóműves többcélú helikoptert Donald P. Bellisario "Airwolf" sorozata tette halhatatlanná. Bár a játékban a fegyverzete a Little Birdéhez hasonló (egy könnyű géppuskát és egy könnyű rakétablokkot cipelhet magával), felettébb jó manőverezhetőséget kínál lényegesen nagyobb bódé és páncélzat mellett. Már csak Ernest Borgnine hiányzik a fedélzetről!
- UH-1 "Huey": Nincs vietnami háborús film és videojáték a Creedence Clearwater Revival "Fortunate Son"-ja, valamint a Bell Helicopters 1959-ben csatasorba állított gépmadara nélkül. Bár a Huey szintén "mindössze" egy-egy könnyű géppuskát és rakétablokkot vihet magával, tágas rakterében jóval több megmentett túszt képes egy svunggal elszállítani, mint a géppark olcsóbb darabjai. Plusz, a dübörgő rotorzaj kifejezetten hangulatos belépőt jelent minden harci zónába, még ha Kilgore alezredes hangszórói hiányoznak is a játékban lévő változatról...
- AH-1 Cobra: A Bell Helicopters 1967-ben felröppent harci helikoptere az UH-1 Huey fődarabjaiból épült a vietnami háborúban felmerült offenzív igények (értsd: vietkong bázisok, falvak, meg amúgy a dzsungel lángra lobbantásának) kielégítésére. Az alkatrész-csereszabatosság pedig olyannyira bevált, hogy még az ezredforduló Comanche-projektje sem volt képes nyugovóra küldeni a Cobrát: helyette a Comanche-projekt hunyt el akut kobraharapásban. Az AH-1 a játék legolcsóbb nehézfegyverzetű helikoptere: a nehéz géppuskája mellett két nehéz rakétablokkal vonul harcba, így magabiztosan bonthatunk le vele minden ellenséges tábort (amíg van elég rakétánk, persze).
- Mi-24V Hind: A moszkvai agglomeráció Tomilino elővárosában székelő Mil gyár 1972-ben rukkolt elő a Magyar Légierőben is rendszeresített, túlméretes ivópohár első változatával (az orosz pilóták ugyanis kedélyesen "sztakan"-nak is nevezik a vasmadarat a pilótafülke formája miatt). A Mi-24-es a szovjetek válasza volt az amerikaiak nehézfegyverzetű harci helikoptereire (avagy "gunship"-jeire), ami két dolgot jelent: egyrészt, hogy a játékban a nehéz géppuskája mellé három (!) nehéz rakétablokkot szerelhetünk fel a szárnycsonkjaira, másrészt pedig, hogy alig akad a játékban olyan ellenfél vagy megerősített épület, amit ne tudna másodpercek alatt füstölgő kráterré formálni. Feltéve, hogy bőven akad a közelben felcsörlőzhető rakétásláda, és hogy botor módon nem repülünk bele a támadások előtt egy csokornyi légvédelmi rakétaállás tűzvonalába...
- UH-60 Black Hawk: A Sikorsky Aircraft 1979-ben hadrendbe állított többcélú szállítóhelikoptere méltán pályázhat az UH-1 Huey mellett a popkultúrában leggyakrabban foglalkoztatott katonai helikopter címére, nincs ugyanis modern korban játszódó film és katonai shooter, amelyben ne bukkanna fel legalább egy jelenet erejéig "A sólyom végveszélyben" celluloidremekben is címszerepet játszó gépmadár. A Black Hawk a Cleared Hotban is megbízható választás: bár mindössze egy könnyű géppuska és rakétablokk szerelhető fel rá, a mozgékonysága, a viszonylag jó páncélozottsága, valamint a bőséges raktere okán remek választás túszmentési feladatokhoz.
- AH-64 Apache: Az 1975-ben rendszerbe állított szimbólumot eredetileg a Hughes Helicopters majd a McDonnell Douglas gyártotta, jelenleg pedig a Boeing logója alatt készül. Az Apache-ról sokat lehetne írni, de igazából felesleges, mert a népszerűsége magáért beszél - ha bárhol felmerül a "harci helikopter" szókapcsolat, először jó eséllyel az AH-64 jelenik meg a legtöbb ember lelki szemei előtt, köszönhetően a rengeteg filmes (pl. Tűzmadár akció) és videojátékos (LHX: Attack Chopper, Gunship 2000, Longbow-sorozat, Apache: Air Assault, ésatöbbi) szereplésének. Mivel a helikopter a Cleared Hot ihletforrásában, a Desert Strike-ban is főszerepet játszott, így természetesen itt is kiemelt szerepet kap: a nehéz géppuskája mellett két nehéz rakétablokkal, remek páncélzattal és manőverezhetőséggel, valamint dögös sziluettel vonul harcba.
- ACH-47A Chinook: A Boeing Vertol 1962-ben rendszerbe állított kéthajtóműves, tandemrotoros szállítóhelikoptere talán a jelenlegi felhozatal legkarakteresebb (bár szépnek nehezen nevezhető) formavilágával büszkélkedhet. A Chinook nagy, lomha, és gyakorlatilag művészet nem eltalálni, cserébe viszont egy kisvárosnyi túszt menekíthetünk ki vele egyszerre a harci zónákból. A nehéz géppuskájának valamint a könnyű és nehéz rakétablokkjainak hála pedig simán oda is tud csapni, ha kell.
Repülési ütemterv
Bár a Cleared Hot már jelen állapotában is roppant szórakoztató, természetesen bőven van még hova gyarapítani a repülési naplót, ahogy némi polírozás sem árt a már meglévő tartalomnak - a fejlesztők azonban nem árulnak zsákbamacskát, az early access rajtot követő kötelező gyorstapaszok mellett ugyanis egy részletes roadmapet is közzétettek, amiből kihámozható, hogy mit is terveznek a korai hozzáférés hátralévő (előreláthatólag 6-12 hónapnyi) idejére.
Mindenekelőtt a jelenlegi tartalom kipofozását, a következő hónapokban így ráncba szedik majd az elérhető texasi kampány tálalását és nehézségét is. Utóbbi pedig el is kél - tapasztalataim szerint ugyanis az ellenséges légvédelemtől benyelt sebzés olykor eléggé erratikus tud lenni, de ahogy fentebb említettem, a záró bossharc is már-már frusztrálóan sok páncéltörő rakétát igényel. De Colinék ugyanígy lazítanak majd a milícia ellenséges vadászpilótáin is, a játékban jelenleg elérhető egyetlen légi ellenfél (a Travis rémének tekinthető vadászrepülő) ugyanis e sorok írásakor nem több, mint egy lelőhetetlen, de legalább rendszeresen támadó quick-time event - épp ezért kellemetlen, hogy a vasmadár érkező tűzcsapásait olykor csak tizedmásodpercekkel az érkező sorozat előtt jelzi ki a játék, esélyt sem hagyva ekkor a kitérésre (és a komolyabb sérülések elkerülésére).
A kötelező finomhangolások mellett viszont nem maradnak el majd a kisebb tartalmi update-ek sem. A küldetések között elérhető tesztpályánk így több interaktálható (és szétlőhető) pályaelemet kap majd, megjelennek a helikopterekre applikálható festésminták, és új helikopterek is érkeznek majd a hangárba. A Novalogic Comanche-sorozata előtti főhajtásként a RAH-66 már biztosra vehető, a második gépmadár kilétét viszont még homály fedi - jómagam mindenesetre a konvertiplán V-22 Osprey berepülésére fogadnék.
Az early access futam távolabbi hónapjai viszont komolyabb tartalmi bővítéseket ígérnek. Először is, ott lesz a kész kampány: Travis sztorija még legalább két, a most elérhető texasi fejezethez hasonló hosszúságú etappal bővül majd, amelyekkel a fejlesztők a sivatagi miliő mellett dzsungeles, sarkvidéki és városi harctereket is behoznak a képbe (fejet hajtva így a Strike-sorozat többi epizódja előtt is), a miliőnek megfelelő új ellenfelekkel és küldetéstípusokkal (a kommandósosztagok szállítása és bevetési területen való ledobásuk például biztosan ott lesz a dzsungeles fejezetben).
Az új helyszínek és ellenfelek mellett viszont a jelenlegi testreszabási rendszer is jelentősen mélyül majd. A helikoptereinket így a tervek szerint a jelenleginél jóval rugalmasabban szerelhetjük majd fel (nem pedig csak 2-3 felfüggesztési pont fegyvereit variálhatjuk), ahogy a testreszabási szisztémánál is megjelennek majd a részletesebben variálható vizuális elemek (úgymint a különböző színek, matricák, mintázatok, és kisebb dekorációk).
Ezek némelyike pedig a hihetőség végett bizonyos kampányfejezetekre korlátozódik majd - értelemszerűen például egy sivatagi festést csak Texasban tudunk majd ráapplikálni a gépmadarunkra, de a hófehér sarkvidéki fényezés sem lesz praktikus (és emiatt választható) mintázat, mondjuk a dzsungeles fejezetben. Végezetül pedig, ott vannak a Steam platformon manapság már kötelezőnek tekinthető gyűjtögetnivalók is: az 1.0-s rajt közeledtével így befutnak majd a Steam achievementek és a gyűjtögethető kártyák is.
Fontos persze, hogy a fenti tervek nincsenek kőbe vésve, a végleges repülési terv ugyanis a közösségi visszajelzések tükrében változhat, jómagam mindenesetre remélem, hogy a csapatnak sikerül majd elkerülnie a komolyabb késéseket, ahogy a hangár sötét sarkaiban leledző scope creep sem fogja megakasztani az 1.0-s rajt felé vezető utat. Jómagam speciel két dolognak örülnék igazán: egyrészt, ha idővel dinamikusabbá és némileg agresszívabbá gyúrnák az ellenséges AI-t (a bázisokat védő talpasok és járművek zöme ugyanis jelenleg röghözkötve várja, hogy lassan felaprítsuk őket, ami az 1992-es Desert Strike-ban még persze elment, de napjainkban azért többet várnék a mesterséges intelligenciától). Másrészt pedig, ha a későbbi kampányepizódokkal megjelennének a lelőhető ellenséges légi egységek is - a lenti keretes anyagban említett konkurencia némelyikénél ugyanis vannak erre példák, és hát mi ne mondjak, az ellenséges helikopterekkel való párbajozás kifejezetten érdekes ízt kölcsönözne a zömében földi ellenfelekkel vívott bevetéseknek.
Ja, és nem lenne hátrány az sem, ha Colinék minimalizálnák az erősen szkriptelt küldetések számát is - jelenleg ugyanis a texasi kampányban túlsúlyban vannak a játékost dróton rángató szkriptelt missziók (amik ráadásul sokszor azonnal véget is érnek a fő feladat teljesítése után, esélyt sem hagyva a map felfedezésére és a gyűjtögetnivalók összeszedésére). Az eredeti Desert Strike-ra hajazó, szabadon felfedezhető, tetszőleges sorrendben bedarálható fő- és mellékfeladatokkal tarkított pályák még kisebbségben vannak a kampányban - remélem, hogy ez a helyzet a későbbiekben az ígéreteknek megfelelően (amelyekben több mellékes teendőt és újrajátszható feladatokat is ígérnek) valóban változni fog.
Konkurens századok
Nem a Cleared Hot az egyetlen portéka a Steamen, amelyet bevallottan a Strike-sorozat inspirált: jelenleg további bő féltucatnyi már megjelent, demóval elérhető, vagy épp még készülő cím is felszállási engedélyre vár a digitális piactéren. Alant ezekből csemegézünk, ábécérendben. (A címekre kattintva a játékok Steam oldalára érkeztek!)
- Call to Strike: Az Aphelium Digital még készülő, realisztikusabb képi világú Desert Strike klónjában egy nemzetközi bevetési csoport tagjaként verhetjük le a gaz terroristákat. A mókáról pedig az ígéretek szerint az adaptív kampánynehézség, dinamikus időjárás, külön speedrun mód, illetve egy küldetésszerkesztő gondoskodik majd.
- Cobra Strike: A somasolo szintén fejlesztés alatt álló antréja a késő kilencvenesévek 3D-s izometrikus akciójátékainak (főleg a Mass Destructionnek) a képi világát megidézve kínál majd robbanásokban és rombolásban gazdag demokratizálást - a használatba vehető helikopterek mellett pedig a függőleges fel- és leszállásra is képes Harrier vadászbombázóval is akciózhatunk majd.
- MegaCopter: Blades of the Goddess: A Pizza Bear Games 13 euróba fájó pszichedelikus helikopteres tripje talán a lista legkülönlegesebb darabja, a groteszk sci-fiben ugyanis egy élő, a leölt ellenfeleinek véréből táplálkozó helikopterrel kell elkalapálnunk a gonosz reptoid birodalom erőit.
- Reflex Unit: Strike Ops: A Robosaru Games 16 euróba kerülő portékája hamisítatlan sci-fi manga körítéssel kínálja az izometrikus Desert Strike játékmenetet, vezethető légi- és szárazföldi járművekkel, szóló, kooperatív és kompetitív módokban, illetve az extraction shooterekből ismert PvPvE módozatban is.
- Renegade Ops: A többek között a Just Cause-sorozatot, a Mad Maxet és a RAGE 2-t is jegyző Avalanche Studios 2011-es remeke egy hamisítatlanul könnyed izometrikus lövölde, amelyben szintén gonosz terroristákat kell kardélre hánynunk egy rakás különböző szárazföldi és légieszköz bevetésével. Bár annak idején a játék lokális és online co-op módozatokat is kínált a szólókampány mellett, az online szolgáltatások már sajnos nem elérhetőek - cserébe viszont rendszeresen leakciózva, bagóért (értsd: 3-4 euró környékén) szerezhető be a roppantul szórakoztató, és még mai szemmel is szép taktikai shoot'em-up.
- Strike Force Damocles: Listánk utolsó előtti eleme két okból is kiemelkedő: egyrészt, mert a képi világával és a 90-es években játszódó sztorijával a Strike Force Damocles idézi meg a leghűbben a Desert Strike miliőjét; másrészt pedig, mert a portéka hazai fejlesztés: Aranyi Sándor szólóban dolgozik a játékon.
- Strike Mission: A Cube Games 5 euróért vesztegetett Desert Strike-klónja egy klasszikus "verjük le a terroristákat" sztorival, valamint enyhe sci-fi ízű ellenfélcsomaggal támad. Maga a program, bár nem rossz, de különösebben nem is kiemelkedő vagy hosszú - a Steamen jelenleg vegyes minősítéssel tanyázik.
Új fegyver... Új hős.
Bár jelen állapotában a Cleared Hot visszafogottabb (azaz a pályákat minél jobban felfedező) tempó mellett is kb. 2-4 óra alatt végigzongorázható (noha az újrajátszásokkal ez simán feltornázható kb. 6-8 órára is, ha minden jelenleg elérhető fegyvert és helikoptert szeretnénk bezsákolni), számomra mégis az év vége legszórakoztatóbb címe lett, köszönhetően a klasszikus alapoknak, az eredeti Desert Strike bevetési szabályait ügyesen továbbgondoló játékmechanikáinak, valamint a laza, szórakoztató, önironikus sztorijának.
A témára fogékonyaknak talán csak a lokális és online többjátékos mód valamint a játékosok számára is elérhető pályaszerkesztő hiánya fájhat valamelyest - a csapat ugyanis jelenleg sem dedikált multiplayer módot, sem pedig map editort nem tervez a roadmapen, holott ha van, ami igazán hosszú ideig életben tarthatná majd a játékot, az a szórakoztató co-op (és esetleg kompetitív) multi, illetve a szóló- és többjátékos missziók gyártására alkalmas editor lenne...
Tény persze, hogy a fentebb hiányolt funkciók később még közkívánatra bekerülhetnek a programba, főleg mert jelen állapotában a Cleared Hot tényleg csak egy rövid, de felettébb szórakoztató betekintést nyújt a játék végső koncepciójába - ennek (és a már emlegetett 2-3 órányi kampánytartalomnak) a tükrében pedig mindenki döntse el maga, hogy megér-e neki cirka 5800 forintot jelen állapotában a játék. Az biztos, hogy nekem, aki imádta anno a Desert Strike-ot, a könnyed helikopteres játékokat, valamint a 80-as és 90-es évek amerikai akció-vígjátékait, abszolút telitalálatnak bizonyult a Not Knowing Corporation első címe. A magam részéről tehát teljes sikerként könyveltem el Colin Karpfinger karrierváltását - és remélem, hogy az 1.0-s rajt is ugyanolyan remek élménynek bizonyul majd, mint az early access rajttal eltöltött óráim.
Platform: PC | Fejlesztő: Not Knowing Corporation | Kiadó: Microprose | Megjelenés: 2025. november 20. | Ár: 15 EUR (~ 5800 Ft)