Az ember keresi a szavakat, amikor próbálja körülírni a Final Fantasy VII első végigjátszásakor átélt élményeket. Felesleges a tömjénezés, mindenki tudja, mekkora hatása volt a játéknak a JRPG műfajára, de akár a PlayStation-korszak egészére is. Ezeket az emlékeket az első FFVII Remake számomra csak részben idézte meg, de a Final Fantasy VII Rebirth első három órája, majd a folytatás is olyan konstans lúdbőrözést hozott - gyorsan hozzáteszem, a Steam Deck kijelzőjén -, amilyet rég éreztem videojáték kapcsán.

Persze a nosztalgia erős fegyver, tudja jól ezt mindenki, aki a szórakoztatóipar része. A Final Fantasy VII remake-jei azonban nem csak az emlékekre építenek. Valószínű maguk a készítők is olyan szeretettel viszonyultak az alkotásuk felé, amilyet az (jelen esetben a Rebirth) megérdemel, és amihez kell a személyes kötődés. A második felújított epizód (a "kettes cédé") pedig néhány hibája ellenére is hozta, amit kellett. Mi is szerettük, Ti is szerettétek, és ez így van jól! A PC változat pedig tovább tekeri a játékban rejlő lehetőségeket, és nem csak asztali gépekre, de laptopokra, sőt a hordozható Steam Deckre is kompromisszumosan elfogadható teljesítményt és játékélményt kínál.
Lássuk, mit adtak hozzá Square Enix-ék a már meglévő képlethez. A bevilágítás frissítése mellett magasabbra tekerhető textúrákat és részleteket kaphatunk, nyilván egy megfelelő vas társaságában. A DualSense támogatás mellett a VRR kijelzőkkel való együttműködést, na meg a DLSS támogatást kell megemlíteni a technikai részletek sorában, amely utóbbi pont az RTX-es kártyák esetében a 4K 120 FPS csúcs elérését is segítheti. Az NPC-kszámának növelésével is fokozható a látvány (pl. Junonban), de ugyanígy lefelé is skálázható minden, ha nincs megfelelő gép, ami a hifi részleteket elvigye. A DLSS miatt a 2060RTX-es laptopomon is simán játszogattam, szépséges látvány mellett, úgyhogy nincs félnivalód, ha régebbi masinával esnél neki a játéknak, és nincsenek pl. a felbontásra vonatkozó nagy igényeid.

És ezzel el is érkeztünk a sarokponthoz: hatalmas ellentét feszül netszerte a játék gyengébb gépeken, pl. Steam Decken való produkciója miatt. Rangos publikációk írták meg, hogy a játék Deck-es zöld pipája mekkora átverés, mások pedig dicsőítik az optimalizálást, és már végig is tolták a cuccot a kisképernyőn. Én valahol a végletek között, középtájt keresek magyarázatot, optimista módon.
A játék ugyanis alapbeállításokkal tényleg macerásan fut a Decken. Hiába viszed le a minőségi kapcsolókat, Nibelheimben nem fogsz 20-25 FPS fölé menni, ha pedig a dinamikus felbontás skálázását állítod le min. 50-66% környékére, akkor meg a Switch-effektussal fogsz találkozni. "Nyom a taknyom", maszat-maszat hátán, zizi labor a kettes vágányon. A jó hír az, hogy semmi sincs veszve.
Mivel 720p alá nem mehetsz gyárilag a játék opciók menükében, érdemes a Steam Deck OS-felületéről forszírozni az 1024x640-es felbontást, így kívülről tudsz FSR-t kapcsolni az egészre. Így a kijelzőn meglepően éles képet fogsz kapni (persze a hajak/kerítések minimális kenődésével). És ezzel be is áll egy 30-45 FPS közötti átlag sebesség, ami mellé elkezdheted feljebb tornászni, akár medium-high szintre az egyes lehetőségeket. Utána érdemes megint csak a Deck felületéről visszalockolni 30-ra a mutatót, így relatíve folyamatos játékélményt fogunk kapni, és a Rebirth frenetikusan fest a legjobb pillanataiban még ilyen kompromisszumok mellett is.
Persze akad pár helyszín, leginkább a belső tereknél, ahol szerintem a transzparencia-részecske effektek, meg a túlzott részletességű díszletpark rángatják meg a frame-mérőt. Ilyen formában érdemes lehet visszavenni pár opciót (pl. árnyékok és a ramzabáló textúrák, esetleg a környezet részletessége). Igen, ezek alacsonyabb beállítások mellett bizony pop-upot, meg néha kockásabb díszletet hoznak majd, de stabilizálják az alkalmanként (mondjuk az idő 5-10%-ban) 30 alá beeső képkockaszámot. Utána pedig tessék kikapcsolni az FPS-számlálót, és élvezni a játékot. Konzolon, nagytévén is megesik, hogy rövid időkre 30 alá bukik a "fidelity" mód.

Engedjetek meg két dolgot még a Rebirth kapcsán megemlítenem. Akármennyire is sikerült megkedvelni a modern FF-harcrendszert, nekem az FFVII mindig is a klasszikus körökre-osztott/ATB megoldásai mellett tetszett igazán, ez az új akciódús irány már mintha nem az én ízlésemnek akarna kedvezni. Persze így bármelyik random harcból anime-nagyjelenet tud kerekedni, de én akkor is szeretek a felhővel veszekedő vénember mintájára a régi dolgok felé tendálni. A másik pont a játék fórumain olvasható megosztottság, ami a PC változat megjelenésével mintha csak erősödött volna. Teljesen felesleges nyugati mintákat, politikai megosztási alapokat keresni az FFVII-ben, és mondom ezt Square-veteránként, és egykori anime-rajongóként. Az FFVII Rebirth története japán, nem is kicsit, amit megtolt Tetsuya Nomura némi extra Tetsuya Nomuráskodással. Ennyi, ebben nincs értelme többet belemagyarázni, inkább tessék a játékmenettel, a valódi mondanivalóval, na meg a bombasztikus prezentációval foglalkozni.
A Final Fantasy Rebirth VII sokak számára ismét év játéka lehet, a PC közönség pedig végre mindkét epizódot végigtolhatja, a felemás minőségű PS1-es klasszikus felújítása mellett is. Szerintem ne várj a harmadik epizód érkezéséig. A Final Fantasy VII Remake Integrade és a Rebirth már így egyben is nagy élmény tud lenni. Félve merem leírni, nehogy bekapjanak a 60-frém pártiak, de akár Steam Decken is bátran előveheted a Buster Sword-ot!
A tesztkódot a Cenegától kaptuk, köszönjük a lehetőséget!