Tony Hawk's Pro Skater 3+4Teszt

Lehet, hogy így van. Több mint húsz éve volt már, hogy végtelenül rojtosra játszottuk a THPS3-at, de a négyes epizód kora is körülbelül ebben a léptéken értelmezhető. Bár az alapokat az első két rész fektette le (és nekem továbbra is a második az örök kedvencem), azért a hármas epizódnál történt egy jelentősebb szintlépés, a négyes pedig kapu volt a jövőbe, a méretesebb, nyitott pályáival és többrétegű, a terepen aktívan válogatható kihívásaival. A Tony Hawk’s Pro Skater 3+4 gyakorlatilag a hármas rész felépítését veszi alapul, ehhez „butítja vissza” a négyest, hiszen mindkét pályasor esetében a 2 perces határok mentén kell játszani. És ez így is van jól, talán az árkádos gameplay sosem volt olyan feszes és izgalmas, mint az első három játéknál, ahol az idő nem csak ellenség volt, de egy keret is, amibe a megoldandó feladatok sorát kellett bepasszírozni.

Hajj, gyerekek, és milyen jó is még mindig ez a játékmenet! Ugrás, grind, flip és grab trükkök sorozatával (természetesen ezek obszcén-hosszúságúra nyújtott kombóival), és a terep kiismerésével válsz a high-score királyává és a pályák mesterévé. A kombinációk sikeres véghezvitele olyan örömforrás, amire azóta is csak kevés árkádjáték tudott bárminemű választ felmutatni. Ha elkap a flow, akkor visz előre kíméletlenül: fűzöd a pontokat és zúzod a terepet. Rájössz egy-egy új kiszögellésre, véletlenül rákombózol egy addig nem látott átjáróra, amivel az előző kombód még kövérebbre tudtad hizlalni. Megoldod a feladványt, meg még azon kívül a 2 percen belül még hármat. Vigyorogsz, még akkor is, ha az előbb legszívesebben földhözbasztad volna azt a kurva kontrollert, mert tudod, hogy a négyszázezres kombó végén te tetted le rosszul a karaktert, vagy te nyomtál rá egy felesleges és végzetes flipet a trükksorozat végén. Ugye ismerősek ezek az érzések?

A THPS 3+4 szerencsére mind visszahozza ezeket, és bár felépítésében szinte szolgai módon az 1+2 remake-hez hasonlít, mégsem érezzük az innováció hiányát. A régi pályák szépen, mívesen vannak újraépítve, és még a hangulatot is sikerült áthozni az esetek nagyrészében (ahol nem annyira, ott sincs kritikus probléma). Az új pályák is perzselnek – a filmstúdióban brutális kombókat tudsz összehozni, olyan sűrűn van rakva a terep, hogy szinte mindig jó helyre érkezel a flow-ban lévő kombó közepén, és még az egyik titkos skater lakóhelyére is eljuthatsz. Ott van aztán a kalózhajós skate-ház, és a vízipark is, ami méretes rámpáival (csúszdáival, oppardon), na meg hangulatával lehet új kedvenc… És vannak hiányzó dolgok is, például a sétahajó, ami a THPS 3-ban az egyik kedvenc pályám volt. Na meg dalok, amiket az újralicenszelés helyett friss témákkal helyettesítettek. Tudjátok, a rock felől közelítek, de most máshol is vegyes az összkép. A THPS 4 volt talán az utolsó rész, amelynek hibátlan volt a dallistája, nos, itt már vannak fillerek. És a hip-hop terén még laposabb a terep. A korai Tony Hawk játékok összes rapnótája karakteres volt, óhatatlanul is bemásztak a belső magnóba. Itt van, hogy sokáig fel sem tűnik, hogy zene megy a háttérben, és később realizálom, hogy langyos, jellegtelen szövegelés szól már percek óta…

Grafikailag is történt előrelépés, és volt is hová menni: az előző remake gyakorlatilag azóta sem kapott „next-gen” patchet. (Holott a mostani konzolgeneráció megjelenése előtt jött ki 1-2 hónappal.) A látvány sokkal élesebb Series X-en, a képfrissítés folyamatos, akár 120 FPS-re is bazírozhat az, akinek van hozzá tévéje. Nade, ami a legfontosabb, hogy ugyanolyan „gaming” tévébeállítások mellett nekem a 3+4 sokkal reszponzívabbnak tűnt, mint az elődje. A teszt során ide-oda váltogattam a két játék között és a mostani kiadványál érezhető a precízebb kontroll. Igaz, azt is meg kell jegyeznem, hogy az Xbox irányítója szerintem lassú ahhoz a játékmenethez, amit ez a fluid, lágy gameplay megkíván. Kicsit furcsállottam is amúgy, hogy megint nehezebbnek tűnik a sikeres haladás, mint ahogyan az az emlékeimben élt. Kipróbálva az eredeti PS2-es THPS3 epizódot azonban rá kellett jönnöm, hogy az új engine, a folyamatosabb játékmenet kevésbé barátságos, sokkal pontosabb időzítéseket és terepen való irányba tett figurákat vár el, mint a régi Renderware motor. Tudjátok, a régi PS2-es Tony Hawk játéknál érezhető volt egyfajta darabosság, a térben való átmenetek egyszerűbb mivolta és az egyes animációs fázisok váltása közötti durvább időzítés hatása. Éppen ezért könnyebb is szerintem a régi játékokkal haladni, itt a flow-t újra kell tanulni, és kicsit ellenhatásként fogod te is megélni ezt a részét a dolgoknak. Öregedtünk 20 évet, hol vannak már azok a reflexek, amikkel elkápráztattuk a haverokat egy-egy THPS futam során! Erre itt van ez a jó kis felújítás, aminek volt pofája még fluidabbá, áramvonalasabbá válni. Ez viszont további pontosságot és extra koncentrációt igényelne. Ugye érthető az ellentmondás esendő mivoltunk és a fejlesztői jószándék között?

De persze lehet csak én vagyok már nagyon öreg, és ahogy a deszkára sem mernék ma ráállni, lehet ugyanazon okokból kifolyólag nem megy már a milliós kombózás az új Tony Hawkban.

Sóhaj…

A motor és az optimalizáltság egyébként dicséretes. Gyakorlatilag a korábbi Xbox One X-en is szépen, stabil 60 FPS-sel, bár alacsonyabb felbontással fut a játék. Emellett ugyanilyen áramvonalas folyamatosságot tudtam kicsikarni 1080p/DLSS Quality opcióval az ótska mobil 2060RTX kártyámon is egy hatéves laptopon. A játék minden Game Pass felületen elérhető (PC-n is), viszont arra nem jutott idő, hogy a Steam Decken is kipróbáljuk. Feltételezhetően a fenti tapasztalatok alapján ott is tisztességes teljesítményt tud produkálni.

A játék szervezése kapcsán van még pár kifogásom, bár ezek a pulzáló örömünket csak kis mértékben képesek megtépázni. A challenge-k kicsit szerintem túllőnek a célon, pláne azt a sok gap-vadászatot és pályaismereti hókuszpókuszt illetően, amit az epizódokhoz köt a játék. Nem is lenne Activision cím a THPS 3+4, ha az extra tartalmak egy részét (például a teljesen ásítós, az eredetiben ingyenes tartalomként szereplő Doomguy-t) nem rejtené komoly fizetős fal mögé. Ráadásul a multi- és online lehetőségeket (pl. leaderboard-ok) az Activision-profilod aktiválásához és linkeléséhez köti a játék. Borsódzik a hátam az ilyesmiktől…