Itt minden a halálról szól – East of West, Fekete Orchidea és LuciferKépregény365

Az aktuális hármasból talán Jonathan Hickman műve az, amely a legkevésbé ismert és pont ezért képes kimondottan nagy meglepetéseket okozni. Az első 15 számot tartalmazó keményfedeles kötetben egy alternatív világot ismerünk meg, ahol a polgárháború közepén csapódott egy üstökös a kontinensbe, ennek köszönhetően pedig az ország hét külön nemzetre szakadt – és még ez az állapot is ideiglenes. Merthogy a háttérben iszonyatos erők munkálkodnak, és míg az emberek a mindennapos problémáik okán elégedetlenkednek, sokan azon dolgoznak, hogy eljöjjön az apokalipszis.

Ennek megteremtéséért fáradoznak a Kiválasztottak, a népek vezetői, akik pontosan ezzel a céllal lettek hatalomba ültetve, méghozzá nem mások által, mint az Apokalipszis Négy Lovasa. Van azonban egy tényező, amellyel senki sem számolt: a Halál szerelembe esik, a szerelem pedig olyan gyümölcsöt terem, amely mindent megváltoztathat.

Jonathan Hickman története Nick Dragotta rajzaival egészen különleges élmény. Az East of West – Nyugattól keletre – Apokalipszis: Első év több mint 400 oldala gördülékeny, olvasatja magát, és egyszerre sci-fi, horror, fantasy, sőt még western is. A Halál fakó alakja a vadnyugati gonosztevők mintájára bukkan fel ott, ahol már sem az élet, sem a halál nem számít, majd a feje tetejére állítja a világot, egy némileg a Thanos-Halál kapcsolathoz hasonló, csak kifordított érzelmi szállal, amelynek következményei alapjaiban határozzák meg a tervezett és várt világvége alakulását. A látvány kifejezetten jó, van stílusa, ahogy a jól megírt, intrikákkal és természetfelettivel teli cselekménynek is, így kifejezetten várom a 13 ezres kötet folytatását, amely remélhetőleg nem okoz majd csalódást.

Neil Gaiman munkássága vitathatatlan jelentőséggel bír a képregények világában, hiszen a szuperhősöket ömlesztő médiumon belül néhány társával együtt olyan univerzumokat teremtett, melyek alapjaiban változtatták meg az ipart. Elég csak a Sandman-sorozatra gondolni, amely itthon is megkapta a hozzá méltó kiadványt, és amelyben az emberi történelem, kultúra, irodalom keveredik a misztikummal és a nagybetűs művészettel. Egy csodálatos, de okkultizmusban bővelkedő történetről van szó, amely az alkotó fő műve – és amely mellé talán a Fekete Orchidea is nyugodtan oda illeszthető.

Már a történet is megérdemli az extra figyelmet. Egy halálesetet követően a nagyváros mocskában új forma, új létezés születik, a teremtett lény pedig szeretné megismerni a múltját és teremtését. Ahogy a növényember, a Fekete Orchidea bejárja azt az utat, mellyel választ kaphat kérdéseire, az olvasó is egyre több információhoz jut, sőt a kezdetben kis kép is komolyabban kiteljesedik. Szinte egyből találkozhatunk például Lex Luthorral, ahogy később a jól ismert univerzum számos helyszíne és karaktere tiszteletét teszi a sztoriban, mindezt ráadásul kiváló érzékkel sikerült papírra vetni.

A Sandman-borítókat festő Dave McKean látványvilága ebben a kötetben ráadásul még jobban érvényesül. Egészen fantasztikus képek tárulnak a képregény-rajongók elé, miközben a Fekete Orchidea ennek hála több, mint egyszerű tömegcikk és tömegszórakoztatás. A keményfedeles, 160 oldalas, teljes háromrészes, presztízs formátumú minisorozat szó szerint vett művészet, amelynél egyáltalán nem meglepő, ha valaki az elolvasását követően kiemelt helyet talál neki a polcon. Egyfajta költemény ez, mely túlmutat a szuperhős-történeteken vagy általában a DC-univerzumon, mégis hatalmas élmény ezek részleteit felfedezni a közel 7 ezer forintos kötetben. Egyetlen egy javaslat: az előszót a nagyobb meglepetés érdekében a sztori végére érve olvassátok el!

Ha már szóba került a Sandman, akkor akkora meglepetéseket Lucifer megjelenése sem okozhat. Mármint a képregényes piacon, ahol ezt a sorozatot is a Fumax karolta fel, méghozzá Neil Gaiman mesterművéhez hasonló formátumban, a normál keményfedeles kiadás mellett limitált gyűjtői kivitelben is. Persze könyvet nem a borítójáról ítélünk, illetve sokkal fontosabb a belbecs, mint a külsőség, de azért na, ritka az olyan igényes hazai kiadás, mint a Sandman és a Lucifer. Utóbbi egyébként már a második kötettel jelentkezett, normál verzióban 408, limitáltban 432 oldalon, az Eisner-díjra jelölt sorozat 14–28. részével és a Nirvana című önálló történettel.

Alapvetően az első kötet cselekményszála folytatódik, ahogy Lucifer éppen egy új genezis képében teremt életet, amely látszólag ugyanazokat a hibákat követi el, mint az első teremtés, csak éppen pepitában. De figyelemmel kísérhetünk egy szó szerint angyali lányt, aki képes a pokolig is elmerészkedni, hogy választ kapjon kérdéseire.

A mitológiával, vallással és okkultizmussal teli Lucifer talán nem annyira mesteri és költői, mint a Sandman, de Mike Carey szerintem ugyanúgy a lelkét beletette ebbe a mítoszba, amely szorosan ott halad a nagy előd nyomában. A túlvilági intrikák itt is jelen vannak a hatalmi harcokkal és azzal a sakktáblával, amely lényegében maga az élet, tele a tudattalan lényekkel, akik a nagyok mellett egészen eltörpülnek. Ehhez az izgalmas sztorihoz pedig elsőrangú látvány dukál, amit a Sandmanhez hasonlóan itt is maximálisan megkapunk. Dean Ormston, Ryan Kelly és Peter Gross kiváló munkát végzett, a karakterek egyéniséggel rendelkeznek, a háttereket vizslatva teljesen elveszhetünk a részletek között. Hogy kiadástól függően 13 vagy 15 ezer forintot megér-e mindez? Szerintem abszolút!