Wheel WorldTeszt

Minden a játékmeneten és a tartalmon múlik. Manapság már hozzászoktunk ehhez, de nem mindig volt ez így: régen mindennapos volt, hogy egy játék a grafikán, a teljesítményen vagy éppen az irányításon hasalt el. Ma már indie szinten is majdnem minden játék szép (vagy legalábbis nem csúnya), majdnem minden játék stabil alapokra építkezik (vagy legalábbis nem úgy döcög, mint egy forgalomból kivont Trabant), és majdnem minden játék korrektül irányítható (vagy legalábbis nem hajítjuk el a kontrollert két másodperc után). Majdnem minden játék...

Néhány hónapja a Completely Stretchy tesztjében már ecseteltem, hogy mennyire hiányolom az emberi léptékű open-world-játékokat, ahol a nyitottság elsősorban hangulati elem: a szabadság már éppen hihető illúziója, és nem egyfajta eszköz a tartalom mesterséges duzzasztására. A Wheel World pontosan ilyen: nem a brutális távolságokról szól, de mégis jó érzés, hogy nem egy menüből érhetjük el benne a versenyeket, hanem az utakat szelve juthatunk el egyik pontból a másikba. Ilyen kompakt keretek között pedig már maga az utazás és a felfedezés is szórakoztató, és nem várjuk türelmetlenül, hogy mikor nyílik meg a következő gyorsutazási opció.

Ha esetleg a képekről nem derült volna még ki: a Wheel World egy bringás játék, amely szokatlan felütéssel indít, hősnőnk, Kat mellé szegődik ugyanis egy szellem, akinek segíteni kell összeszedni egy legendás kerékpár elemeit, különben a világnak annyi. A sztori nem hangsúlyos, inkább csak körítés, a lényeg a nagyon egyszerűen és szisztematikusan felépített játékmeneten van: bandákat kell találnunk, akiket kihívhatunk egy versenyre, melyeken reputációs pontokat szerezhetünk, amikből ha összegyűjtünk eleget, akkor nekimehetünk a végigjátszás sarokpontjainak számító bossoknak. És... nagyjából ennyi: a Wheel World nem hosszú játék, a fő szál 5-6 óra alatt teljesíthető, de nem is próbál ennél többnek látszani. Ez pedig nagyon jól áll neki: kicsit tényleg olyan, amikor csak úgy spontán biciklire pattanunk, majd pár óra után hazatérve mégis elégedetten huppanunk le - hiába nem volt semmiféle célunk, amikor elindultunk.

A legjobban a változatos térkép felfedezését és a dimbes-dombos tájakat élveztem, de maguk a versenyek is szórakoztatóak - még ha hosszú távon egysíkúak is. Mindegyik pontosan ugyanúgy néz ki: a győzelem mellett van két plusz objektíva (az egyik a legendás bringás, Tom pályarekordja, a másik pedig a K-A-T betűk összegyűjtése a pályán), ezen felül csak annyi eltérés van, hogy körverseny helyett néha A-ból B-be kell eljutnunk elsőként. Nagy kihívás nincs az irányításban, de kifejezetten árkádnak sem mondanám, néha ugyanis kellenek a picit finomabb megoldások is - szerintem ideálisan lőtték be a "vezetési" modellt a fejlesztők. Nem úgy az ellenfeleket, akik teljesen eszeveszett módon száguldoznak és szerencsétlenkednek a pályákon, és mivel ütközéskor általában mi pattanunk le róluk, és nem fordítva (tiszta PS1 feeling az egész), ezért akadnak jócskán bosszantó esetek. Jobb mielőbb lelépni őket - szerencsére ez a legtöbbször nem túl nehéz.

Amivel viszont sajnos semmit sem tudunk kezdeni, az a játék technológiai háttere, a Wheel World ugyanis rettenetesen fut. Már az első trailereket látva is volt bennem egy gyanú, hogy lesznek itt gondok, ami igen hamar be is igazolódott. Sokáig ez nem volt zavaró, legalábbis sem az alacsony framerate, sem pedig a gyakori screen tearing nem ásta alá nálam az élményt, de nagyjából a játék kétharmadánál elértem egy olyan részre, ahol szinte folyamatosan egyszámjegyű (!) tartományba esett be a képfrissítés, ami sehol sem lenne megbocsátható, de egy versenyjáték esetében különösen katasztrofális. Nem tudom ráadásul, hogy ezt miféle megoldással voltak képesek elérni a fejlesztők, de miután eljutottam erre a pontra, onnantól a korábbi, még egészen elfogadható teljesítményt nyújtó helyszínek is elestek a framerate-et tekintve - sosem találkoztam még hasonlóval. Nagy kár mindezért, mert a Wheel World tényleg egy jó koncepció mentén felépített, szórakoztató játék, imádnivaló vibe-bal, abba tökéletesen besimuló cel-shaded képi világgal és jópofa zenékkel, amiben ráadásul egy csomó opcionális feladat és gyűjtögetnivaló is akad, ha valaki ki szeretné élni a kimaxolós vágyait. Ilyen körülmények mellett azonban ez igencsak nehéz.

Az első egy-két órában még azt hittem, hogy a Wheel World képében megtaláltam az év egyik titkos gyöngyszemét: a könnyen emészthető méretekkel kombinált szabadság, a cseppet sem elcsépelt bringás játékmenet és a könnyed hangulat pillanatok alatt magával ragadott. Aztán jöttek a technikai hiányosságok, melyek úgy bekebelezték ezt a napsütéses jókedvet, ahogy a csúnya viharfelhők szokták. Pedig a Wheel World egy remek játék, csak éppen olyan szinten optimalizálatlan, hogy ebben a formában nem igazán merem ajánlani. Reménykedjünk egy komolyabb patch-ben...

PLATFORM PC, PS5 (tesztelt), Xbox Series
KIADÓ Annapurna Interactive FEJLESZTŐ Messhof
MEGJELENÉS 2025. július 23.