Completely StretchyTeszt

Rég elmúltak már azok az idők, amikor a szabadon bejárható pályák és a nyitottság önmagukban elegendőek voltak ahhoz, hogy meglegyen az a bizonyos varázs, a Completely Stretchy azonban jó érzékkel hozza vissza ezt a már modernnek mondható, de mégis nosztalgikus gaming-életérzést.

Évről évre egyre nehezebb kitűnni az indie tömegből, hiszen nemcsak mennyiségben bővül folyamatosan a paletta, hanem a technológia és a kivitelezés színvonala is rendre emelkedik. Ami viszont – nálam legalábbis – mindig nyerő kiindulási pont, ha sikerül megragadni valami olyat, ami éppen hiánypótló aktuálisan. Ez lehet akár egy komplett műfaj, ami aztán persze hamar trenddé tud válni, lássuk például a túlélő-horrorok, vagy éppen mostanság a metroidvaniák reneszánszát, de gyakran elég egy szimpla fókuszváltás is. Ezt teszi a Completely Stretchy is, amiben vannak nyitott világok és felfedezés is – ahogy egyébként a manapság megjelenő játékok nagyon nagy százalékában. A nagy különbség az, hogy a Warp Digital és Dan Ferguson bohókás alkotása ezeket teszi a kirakatba, és nem puszta feature-ként tekint rájuk.

A nyitott világ még túlzás is, a Completely Stretchy szigetei – összesen három van belőlük – ugyanis egyenként körülbelül akkorák, mint egy nagyobb pálya egy Tony Hawk’s Pro Skater-epizódban. Nem véletlen azonban a fura hasonlat, hiszen ahogy anno, úgy itt is az adja a szórakozás javát, hogy szó szerint négyzetméterről négyzetméterre fedezünk fel mindent, valami titokra vagy jutalomra számítva minden sarkon – összehasonlíthatatlanul kisebb a lépték, mint a modern open worldökben, az a kevés azonban sokkal tömörebb és fókuszáltabb. Magának a kutakodásnak persze apropója is van: némi galiba következtében kiszabadulnak az Elektro-erőmű energiaszörnyecskéi, és ránk vár a feladat, hogy összeszedjük őket.

A játék gegje, hogy a baleset következtében furcsa, nyúlós gumikezünk lesz, amivel aztán úgy himbálózhatunk a póznákon és az épületeken, mint valami elcseszett, kék Pókember. Az irányítást szokni kell persze, sőt, első nekifutásra kifejezetten gyengének mondanám, de ahogy belejövünk, illetve – ami még fontosabb – ahogy nyílnak meg az extra megkapaszkodási lehetőségek, úgy válik egyre szórakoztatóbbá az egész. A Completely Stretchy ráadásul nem egy nehéz játék: még 3D-s platformernek sem illik igazán nevezni (ahogy egyébként a fejlesztők is teszik), nincsenek ugyanis kicentizett, komolyabb ügyességet igénylő pályaszakaszok, és még a legmagasabb pontok is könnyedén elérhetőek néhány próbálkozásból. Talán ez az oka annak is, hogy nem tud az ember túlságosan fennakadni a nyilvánvalóan tökéletlen irányításon: annyira könnyed szórakozásról beszélünk, hogy nem ez a felemás mechanika fog gátat szabni a mókának.

Nem könnyű párhuzamot vonni más címekkel, de nekem többször is a zseniális A Short Hike jutott eszembe a végigjátszás közben. Az is egy emberi (vagyis hát ott éppen állati) léptékű, könnyed, cuki kaland, ami jól láthatóan a kitaposott főszál mellett rengeteg apró felfedeznivalót és mellékküldetést tartogat – itt kicsit más a perspektíva és a dinamika, és a manapság eléggé divatossá vált “wholesome” megközelítés helyett is egy meglehetősen elszállt, olykor már-már beteg univerzumot kaptunk, sajátos képi világgal, de a lényeg, hogy nem érezzük azt, hogy sietnünk kellene bárhova is. Ez pedig nagyrészt annak köszönhető, hogy pontosan látjuk a játéktér (és így a komplett játék) határait, ami ad egyfajta megnyugtató érzést, hogy nem fogunk lemaradni semmi fontosról, vagy simán csak elmenni bármi lényeges mellett.

A Completely Stretchy nem nyújt semmi kimagaslót mechanikai, megvalósítási vagy akár kreatív szinten, az a fajta könnyed, gondtalan – és nem ritkán viccesen abszurd – felfedezés azonban, amit nyújt, mégis olyan jellegű kikapcsolódás, amihez hasonlóból sokkal többre lenne szükség akár a nagy költségvetésű játékok felhozatalában is.

PLATFORM PC
KIADÓ Super Rare Originals FEJLESZTŐ Warp Digital, Dan Ferguson
MEGJELENÉS 2024. december 12. ÁR €17,99