Dragon's Dogma 2 - a sárkány éveTeszt

A Dragon’s Dogma 2 bár hivatalosan az első rész folytatása, mindennemű előzetes ismeret nélkül is fogadja a játékosokat. A program egy hatalmas, nagyrészt szabadon bejárható világot tár elénk, ahol mi, az Arisen kulcsfontosságú szerepet töltünk be. Mi vagyunk a kiválasztott, akitől a sárkány ellopta a szívét, és le kell győznünk ahhoz, hogy visszaszerezzük - mint egy tündérmesében. Természetesen a helyzet közel sem lesz ilyen egyszerű, hiszen a játék legelején emlékeinket vesztett szolgaként robotolunk egy bányában. Az onnan való szökés teszi lehetővé, hogy majd visszanyerjük az emlékeinket, és végre elindulhassunk a küldetésünk útján, ami nem kevés politikai intrikával és harccal lesz kikövezve.

Maga a főtörténet is izgalmas, de kétségkívül a játék világa lesz az, ami teljesen elvarázsol majd minket, kezdve a legelső pillanattól. A játék elején ugyanis meg kell alkotnunk a történet főszereplőjét. Az egyik eddig látott legrészletesebb karakteralkotással lesz szerencsénk akár hosszú perceket is bíbelődni, hogy létrehozzuk a számunkra szimpatikus főszereplőt. Akár emberi, akár beastren (ezek macskaszerű fantasy lények) külsőt választunk, nagyon részletesen személyre tudjuk szabni a megjelenést a testfelépítéstől elkezdve a legapróbb porcika méretéig. Külön öröm volt látni, hogy korosztályokat tekintve is mennyire nagy a szórás, és fiatal felnőttől kezdve egészen ráncos idősig változatos megjelenést adhatunk a karakterünknek.

És nem elég, hogy a saját karakterünket megalkotjuk, hiszen nem leszünk egyedül a történet folyamán: lesz egy állandó társunk, egy Pawn, akinek szintén teljesen testre szabhatjuk a megjelenését!

A külsőségek mellett kell magunknak és a Pawn-unknak is választanunk egy vocationt-t, ami gyakorlatilag a játékbeli megnevezése a kasztoknak. Elsőre csupán az alap vocationökhöz férünk hozzá, ami az íjász, harcos, mágus vagy tolvaj. De a vocationt tudjuk majd később változtatni is, ha egy másik mégis szimpatikusabb lenne, illetve a későbbiekben speciális vocationök is felnyílnak majd a számunkra.

A vocation-ök mindegyike eléggé meghatározza majd, milyen harcstílusban küzdünk majd: értelemszerűen a harcos és a tolvaj inkább közelharci, míg az íjász és mágus távolharcot preferáló kasztok. Mindegyik rendelkezik alaptámadásokkal, de számos speciális skillt (illetve később ezek fejlesztéseit) oldhatunk fel, illetve augmentekkel is erősíthetjük még a karakterünket. Így a szintlépéssel járó statnövekedésünk mellett ezekkel is nagyon erőssé válhatunk, érdemes kikísérletezni, hogy melyik támadások állnak jobban a kezünkre a széles felhozatalból.

Bár a főszereplőnk és az általunk alkotott Pawn mindig együtt lesznek, még kapunk magunk mellé két társat is a harcokhoz. Ugyanis a világban szerteszét elhelezett Riftstone-oknál megidézhetünk újabb Pawn-okat! Ezek lehetnek akár a Capcom hivatalos Pawn-jai, akár más játékosok saját Pawn-jai, akik elkísérnek minket az utunk során (ugyanígy a mi Pawn-unkat is megidézheti más játékos, ettől ő még nem tűnik el mellőlünk). A megidézés velünk egyező vagy alacsonyabb szintű Pawn-oknél ingyenes, az erősebbekért azonban fizetnünk kell úgynevezett Rift Crystals (RF) fizetőeszközzel (ez játékon belül ingyen is szerezhető, illetve valódi pénzért is vehető).

Bár a játékban tényleges multiplayer mód nincsen, de a Pawn-ok AI-ként jönnek velünk és harcolnak, ráadásul meglehetősen jól, így nem lesz hiányérzetünk. Főleg, hogy ezek az NPC-k gyakran reagálnak majd a cselekmény egyes történéseire, vagy akár a mi szokásainkra is (aki sokat gyűjtöget, az például készülhet az állandó figyelmeztetésekre, hogy érdemes lenne visszafognunk magunkat). Sőt, gyakran mesélnek érdekességeket a játék világáról, segítenek gyűjtögetni, illetve még egyes kincsesládákra vagy más elemekre is felhívhatják a figyelmünket, amiket akár mi sem veszünk észre! Így rendkívül hasznos útitársaink lesznek, és mivel a Pawn-ok is változatos vocationökkel és képességekkel bírnak, így nagyon sokat lehet kísérletezni, hogy mindig a lehető legütősebb csapat jelentse a kíséretünket.

A harc hála a sokféle hasznos és látványos képességnek igencsak szórakoztató élmény, főleg, hogy az alaptámadások mellett a nagyobb ellenségekre rámászni, vagy például a lábukat megragadva is tudjuk őket támadni. A harc joggal tűnik néha kaotikusnak a különféle varázs- és támadáseffekt miatt, de ezzel együtt igazán élőnek és izgalmasnak hat, így biztosan nem fogunk egyhamar ráunni.

Az egyedüli, amit hiányolhatunk, az az ellenségekre rálockolás, hogy kicsit hatékonyabban tudjunk támadni vagy egy adott ellenségre fókuszálni, ha például egy falkányi farkas vagy más nagyobb létszámú csoport rontana ránk.

Az aktív fejlesztések mellett természetesen passzív módon is erősíthetünk a karakterünkön: számos fegyver és páncél várja, hogy megvegyük és felfejlesszük őket, illetve hasonló alapon működik a különféle összetevők kombinálása a változatos főzetek és szárított növények meg húsok előállításához, amik mind a segítségünkre lesznek, és a statjainkat növelhetik, az életerőnket/staminánkat tölthetik vissza, vagy a minket ért debuffokat távolíthatjuk el magunkról.

A játék emellett napszakok váltakozásával is operál: nappal és éjszaka váltogatja egymást, ahogy kalandozunk, mindegyik hozva a maga sajátos előnyeit vagy hátrányait. Vannak ellenségek, akik csak adott napszakban jelennek meg, illetve egyes küldetések is meghatározhatnak számunkra adott napszakot (például éjjel kell betörnünk valahova). A napszakok múlását a környezetünkön úgyis nyomon tudjuk követni, illetve a különféle szállásokon megpihenve, szabadban táborozásokkal vagy padokon megpihenésekkel is tudjuk manipulálni.

Bár a látási viszonyok nappal egész jók, szerencsére éjjel sem maradunk vakok, ha viszünk magunkkal lámpást, illetve abba való olajat. Olaj nélkül ugyanis a lámpásunk kialszik, és matathatunk a sötétben! Számos ehhez hasonló jópofa, már-már részletkérdésnek számító funkció van, amit a játék nem rág a szánkba, de okozhatnak nekünk kellemes (vagy éppen kellemetlen) meglepetéseket. Ilyen például akár a teleportálás is, amihez nehezebb kellékeket szerezni, így alkalmazni is ritkábban fogjuk csak. A Dragon's Dogma 2-ben egész sok guide próbál segíteni, hogy legalább az alapfunkciókkal tisztában legyünk, de emellett is bőven lesz még miket tanulnunk és megtapasztalnunk, főleg a tárgyak leírásait érdemes elolvasni, illetve arra figyelni, hogy a lootot elosszuk a Pawn-ok között, hogy ne mi legyünk túlzottan leterheltek kalandozás közben (olyankor ugyanis lassabb lesz a mozgásunk is). A játék bár nagy szabadságot ad és nem nézi a játékost hülyének, és éppen ezért lehet az, hogy egy küldetés akár többféleképpen is alakulhat, de emellett azzal is számolnunk kell, hogy egyes esetekben kicsit tanácstalannak érezhetjük magunkat.

A Dragon’s Dogma 2 világa hatalmas, és igencsak változatos vidékekből tevődik össze. Ami biztos, hogy még ha a főtörténet érdekel is minket, akkor is lehetetlen lesz lerázni a késztetést, hogy bejárjuk ennek a világnak minden apró zugát. És bőven lesz is miket felfedezni, hiszen nem elég, hogy rengeteg NPC adhat nekünk változatos mellékküldetéseket, amik újabbnál újabb területekre irányítanak minket, de számos érdekes épületet vagy romot felfedezhetünk magunknak. Nem is beszélve arról, hogy a legtöbb épületbe szabad bejárásunk lesz, így gazdagtól szegényig kirámolhatjuk a települések lakóit is, ha erre van igényünk.

Emellett rengeteg gyűjtögetnivaló akad (növények, ásványok, mindenféle fejlesztéshez felhasználható nyersanyagok), illetve a világ tele van ellenséges lényekkel. Ezek egy része goblin vagy más hasonló szerzet, akik úton-útfélen ránk rontanak majd, illetve számos barlangot is a markukban tartanak, így nemcsak a szabad ég alatt küzdhetünk meg velük, de a sötét alagútrendszerekben is harcolni fogunk. Nem kevés mitikus lény is rajtunk fog ütni a kalandozásaink során, legyenek ezek apróbb lények, mint például a hárpiák, ogrék vagy csontvázak, de egészen hatalmas teremtményekkel is megküzdhetünk, mint amilyenek a griffek vagy küklopszok. Az biztos, hogy egy percig sem fogunk unatkozni, annyi teendő, felfedezésre váró terület vár majd ránk! A mikrotranzakciók kapcsán egy rövid komment még - a játékban több dolog valódi pénzért is beszerezhető, de ezek játékbeli pénzekért is bezsebelhetőek, így nem éreztem zavarónak jelenlétüket. Ha a sajtó nem kapja fel a hőzöngést, fel sem tűnik ezek jelenléte.

A játék látványvilága kimondottan szép, tökéletesen hozza a középkori európai fantasy életérzést. Azonban sajnos teljesítmény-mód nincs, így ha valakinek érzékenyebb a szeme az alacsonyabb (30 körüli) FPS-re, annak lehet, érdemesebb lesz nem konzolon, hanem inkább PC-n játszania.

A Dragon’s Dogma 2-ben japán és angol szinkron is van, mindkettő fantasztikusra sikerült, így kedvünk szerint választhatjuk a nekünk tetszőt. A hangzásvilág többi eleme is nagyon a helyén van, legyen szó akár a harcok alatt szóló epikus dallamokról, vagy akár olyan részletekről, hogy milyen dallamokat hallhatunk a helyi csehóba betérve.