Kinect Joy RideTeszt

A Joy Ride a Kinect kezdőkínálat azon darabjai közé tartozik, amik nem kizárólag a mozgásérzékelős kamera kedvéért jöttek létre. Magyarán szólva: ez a játék létezett a Kinect előtt is, a Microsoft avatárokat felvonultató Mario Kart utánérzésnek szánta Xbox Live Arcade-re. Amik megmaradtak, azok az avatárok, és a máriókártos alapok, minden más változott - a Joy Ride prüszkölve utasítja el a hagyományos kontrollert, és lemezen érkezik. Jól teszi?

A kérdés megválaszolása előtt az olvasó utólagos engedelmével személyesebb vonalra terelem a cikket, még akkor is, ha az író a játékról alkotott véleményének kialakulása nem feltétlenül tartozik hozzá a Joy Ride megítéléshez. Esetünkben talán kicsit még is. Az játékkal való első találkozásom (szerkesztőségi buli) határozottan negatív töltetű volt, nem szertettem a Joy Ride-ot. Az irányítás furcsa volt, a játék pedig minden szempontból egyszerűnek tűnt. Aztán jött a tesztidőszak, és szépen lassan elkezdtem megkedvelni. Tévedés ne essék: most sem rajongok érte, de sokkal jobban értékelem, mint az első egy óra után. Rögtön elmondom, hogy miért.

Leginkább azért, mert a Joy Ride-ot tényleg szokni kell. A járgányt egy képzeletbeli kormánnyal irányítod - vagyis a levegőben kormányzol. Első hallásra fárasztónak tűnik, a valóságban kevésbé az, nem szükséges hozzá folyamatosan és mereven előre tartott kéz. Gáz vagy fék nincs, az autó megy magáról. Tudsz boostolni (kéz beránt, boost csík töltődik, kéz újra kinyújt), a levegőben trükközni, és oldalra hajolva driftelni is. A probléma első nekifutásra a túlkormányzás lesz, a nagy, jobbra-balra lengedező mozdulatokat nem értékeli (és vad kifordulásokkal jutalmazza) a játék, nyugisabb tempóban viszont egész jól irányítható. A mozdulataid és az autó mozgása között érezhető némi csúszás (lag), de nem vészes, és a Joy Ride kifejezetten jól építi be a játékmenetébe a beviteli eszköz (a Kinect) korlátait. A pályák szélesek, és az árkád autós játékokban gyakorta bevetett gumiszalag AI is működik - vezetési hibák esetén sem hagyja nagyon elmenni tőled a mezőnyt, és téged sem nagyon enged előre szaladni. Vannak aztán olyan esetek, amikor nem te kormányzol túl, hanem a játék nem méltóztatik azt csinálni, amit elvárnál tőle. Ez a boost esetében figyelhető meg többször is, a Joy Ride nem, vagy rosszul értelmezi a hátrahúzott kezet, így egyáltalán nem, vagy csak késve boostol. Bosszantó, pláne úgy, hogy egy sokszor egy jól időzített gyorsítás jelenti a különbséget az első és a harmadik hely között.

Játékmódok tekintetében a Joy Ride viszonylag bőséges kínálatot nyújt. A játék gerincét a Pro Race (normál verseny) és Battle Race (a máriókartos power-upokkal megfűszerezett verseny) módok képzik, és kapunk melléjük négy minijátékot is. A Stunt levegőben trükközés pontszámra, a Dash gyorsulási verseny akadályokkal, a Smash szobordöntögetős, erősen drift-központú játékmód, a Trick-ben pedig a felhők felett (!) száguldó autó szárnyain (!) kell utánoznod a játék által bemutatott pózokat. A minijátékok minijátéknak jók, magadban valószínűleg nem nagyon fogod erőltetni őket, társaságban szórakoztatóak. Minden játékmódban rajongókat gyűjtesz, a számuk növekedése nyitja meg az új járgányokat és pályákat. A Pro Race / Battle Race módokban elérhető pályák számát (hét darab) kevésnek találtam, az autóknál pedig el bírtam volna viselni nagyobb különbséget is a viselkedésük között - valami van, de nem az igazi. Jópofa viszont az autófestés: az opcióra bökve, és a kamera elé bármilyen tárgyat (mondjuk egy színes papírlapot) tartva az autód annak színét veszi fel. A kétféle Race játszható online is (nyolc fő), a Joy Ride netkódja meglepően jó, sok hagyományos autós játék tanulhatna tőle, nincs nagy különbség az offline / online élmény között.

Tömörítve: a Kinect Joy Ride egy szép, színes, erősen áramvonalasított, több helyen egyszerűsített Mario Kart. A tartalmán látszik, hogy eredetileg nem lemezes játéknak indult, a játékmódok változatosságára viszont nem lehet panasz. Az irányítás problémáit javarészt jól ellensúlyozza a megbocsátó pályadizájn, és a Battle Race módban a felzárkózást biztosító (még teleport is van!) bónusz tárgyak. A Joy Ride a kart-versenyek casual verziója, és mint ilyen, jól működik. A komolyabb, a műfaj jelenlegi állapotának ismeretében elhelyezett lécet viszont nem ugorja át, a versenyekben kiemelkedő szerepet játszik a szerencse, a pályák rövidek, és egy mázlis boosttal vagy power-uppal bármikor nyerni lehet. Szerethető cucc, de - hülye hasonlat lesz - inkább aranyos kisgyermek, mint dögös csaj.