Sniper Elite V2 RemasteredTeszt

Lassan minden cikkünket azzal lehetne kezdeni, hogy belinkeljük az adott megjelenés eredeti verziójának tesztjét: "tessék elolvasni, abban benne van minden", oszt' kész. Ugyanezt a fordulatot a Sniper Elite V2 Remastered vonatkozó röpkritikájában is elsüthetném, de megfordítom az egészet, és azt mondom: akit érdekel keresse ki a korábbi cikkeink közül az anyagot. A Rebellion játékának friss kiadása amúgy olyan szempontból érdekes, hogy újra megjelent, szépen muzsikál a vizualitás szempontjából, és a játékmenet is egészen fogyasztható, még 2019-es mércével is.

Ez az állítás mondjuk dicsérje az alapjátékot, a Sniper Elite V2 nem volt már a maga idejében sem rossz darab, de inkább a középszert erősítette, mint a legmagasabb szintű akciójátékok táborát. Ezt némileg (szubjektíven) ellenpontozhatta, hogy azóta sem sok orvlövészkedős játékkal nyomulhattunk, és persze megvan a maga bája a távcsöves puttyogtatásnak. A játékmenet nagy részében amúgy hősünkkel lopakodunk, csapdákat emelünk, jó esetben magaslati pozícióból, izgalmas távcső-mechanikával, és röntgenes látvánnyal Megtoldott hentelésbe kezdhetünk. Rosszabb esetben meg mehet az újratöltés, mert ha a gyalogok szintjén akadunk bele egy szorult szituációba, ott a program hajlamossá válik kevésbé szórakoztató pillanatokkal "jutalmazni" a játékosokat. Ehhez társul egy viszonylag elfogadható látványvilág, ami most végre 4K/HDR (vagy magasabb képfrissístés) társaságában akár a nagyobb képernyőkön is korszakba illeszkedő tud lenni. Na meg ott van a klasszikus, por- és füstszagú második világháborús milliő, ami realista megközelítésben kerül ábrázolásra, és maximálisan hozza a jellemző filmes atmoszférát.

A Sniper Elite újramelegített kiadásában minden tartalom, és korábbi extra is szerepel hiány nélkül. Van multiplayer, nyomulhatunk versenyszerű kooperatív célzóbajnokságon, és persze (ami talán a legizgalmasabb), a bónuszküldetéseken is végigroboghatunk, amelyek hangulatukban, környezetükben abszolút illeszkednek az alapjátékhoz, sőt, olykor még felül is múlják az originál kampány hangulatát. Ha arra vagyunk fogékonyak, elszórakozhatunk a fotómóddal is, bár a játék ANNYIRA azért nem néz ki olyan nagyon jól, hogy állunkat keresgetve, Robert Capa-ként dokumentáljuk végig az eseményeket. A Zombie Army trlógia kedvelői amúgy új skineket/karaktereket is találhatnak a játékban, de megmondom őszintén engem ez minimálisan sem tudott lázba hozni.

Meglepő vagy sem, valószínű az előző generáció emlékezetesebb címei hasonszőrű felújítás után még mindig helyt tudnának állni. Ennek a példája a Sniper Elite V2 Remastered is. Aki viszont azt várta, hogy a készítők áthúzzák az egész mókát az újabb részek motorjára, esetleg a frissebb epizódok mechanikái is bekerülnek majd a csomagba, azoknak csalódást okozó #neméppenmost pecsétet kell a verdikt végére nyomnom. Így a játék nem marad más, mint egy komplett kiadás, ami leginkább konzolos játékosoknak szól, és azoknak, akik anno nem nyomták végig a V2 kampányát. Bevallom, ez tipikusan az a "film", amit elég volt egyszer megnéznem, úgyhogy engem nem volt képes másodszorra is lázba hozni a Rebellion katonásdija.