The FalconeerTeszt

Tomas Sala egyszemélyes projektje több szempontból is döbbenetes. A Falconeer jól néz ki, méretes, egyedi, és emellett nyitócím is az Xbox Series X|S platformon. Szinte hihetetlen, hogy egy repkedős, nyílt világú akciójáték egy koma kezei alól ki tud gurulni, pláne hogy a Falconeer egy egészen jól sikerült játék is. Simán olyan cím, ami bár nem fog konzolokat eladni, azért a régi jó XBLA Summer of Arcade eseményeken kellő figyelmet harcolt volna magának. Limitációi és - ha szabad így fogalmazni- hibái egyértelműek, viszont ebben a kontextusban mindenki tudja, mit várhat tőle.

Akciót, amiben méretes sólymok lőnek egymásra egy furcsa tengeri világ, Nagy Ursee felett. Kalandot, amiben küldetéseket, és pénzkereső fetch-questeket pörgethetünk egy Sea of Thieves terepére emlékeztető nyitott világban. Vásárlós mechanikát, amivel bővül az arzenál, RPG-jelleggel fejlődik a madár (bio-löttyök és buffok segedelmével). Valamint engedélyeket, és kulcs tárgyak hajkurászását, hiszen ezzel nyílnak meg az egyes települések frakciói, vajákos szolgáltatásai és állomásmesteri feladatai.

A Falconeer nem bonyolítja túl a dolgokat, de nem is magyaráz hozzá sokat. Ilyen szempontból eléggé retro a játékmenet magja - egy rövid bevezető után magadnak kell rájönni a mechanikák működésére. Még az alapvető irányítási trükkökhöz is érdemes tutorialt olvasni, mert több óra után sem feltétlen fogsz rájönni a boostolás, a fordulás, gyorsítás-lassítás mikéntjére. Ugyanez igaz a kihívásra is. A missziók közé ugyanis gyakran be-becsúszik egy-egy bitangos nehézségi tüske. Escort küldetések, védd meg a csomagod a nálad egy szinttel erősebb kalózoktól, stb. ... Ilyenkor - mikor már harmadjára, ötödjére, tizedjére is lepattansz - jön a keresgélés, a világban való grasszálás, a pénzkeresés, a tárgyak-fegyverek próbálgatása... Jobb lett volna persze, ha ezeket a Falconeer magától vezeti be a solymász habitusba, de ebből tényleg egyfajta retro kihívás domborodik ki, amit tudom hogy sokan komálnak, mert a 8 és 16 bites időkre emlékezteti az embert...

Sajnos nekem egyben ez egyfajta állandó gátat is jelentett a játékkal kapcsolatban, egyszerűen két hete amolyan "második" játékként terelgettem a sólymot egy másik tesztjáték mellett, mert állandóan visszapattantam róla. Az acsik megnyitási aránya is azt mutatja, hogy nem sokan maradtak a több fejezetből álló kaland végére. Neked kell eldönteni, hogy miként tudsz egy ilyen kihívás iránt viszonyulni. Mert maga ez a nyitott világos, keresgélős, küldetés-elvállalós móka még akár egy Rogue Squadron gúnyában is működne (látom magam előtt a T-16-os gépet és a "Tatooine Stories" feliratot a dobozon...). De ugyanakkor a Falconeer íve és repetitívbe hajló mivolta azt jelzi, hogy a szépséges látvány, az egyedi folklór (repülj csak el először a The Maw felett!) és amúgy jól működő alapvető mechanikák mellett a kohézió kialakítására jutott a legkevesebb energia.

Kár, mert a Falconeer így az igazán jó játék kategóriából visszacsúszik az erős középmezőnybe. Akiket vonz a téma, azok úgyis belekóstolnak (Game Pass-ben sajnos nem elérhető a solymászkodás). Emellett technikailag is vonzó lehet a 120 Hz-es frissítés ígérete, mi több néhány kellemes órát a hibák ellenére is ki lehet sajtolni a játékból. De legyünk őszinték, ebben a formában kevesen fognak igazán rajtamaradni a kampányon. Egy kicsit nagyobb csapattal, fókuszált kampánnyal és némi polírral azonban simán van helye az ilyesminek a piacon. Talán majd a Falconeer 2 megmutatja, milyen potenciál is van a koncepcióban.

6/10

***The Falconeer | Platform: XO, XS X|S (tesztelt),PC

Kiadó: Wired | Fejlesztő: Tomas Sala

Megjelenés: 2020.11.10. | Ár: 30 EUR, Game Pass***