Vihar hadművelet

A posztjugoszláv háború 1995 nyarán, három év patthelyzet után döntő fázisába érkezett. A már négy éve független, nemzetközileg elismert Horvátország területének egyharmada a Belgrádból irányított szerb lázadók kezén volt; az elvben ugyancsak független állam, Bosznia-Hercegovina területéből pedig a bosnyák kormányerők mindössze hat kisebb-nagyobb enklávét, az ország alig több mint egynegyedét tartották ellenőrzésük alatt. Ahhoz, hogy a nagyszerb háborús célok megvalósuljanak, azaz a Horvátországból, illetve Bosznia-Hercegovinából kiszakított országrészek egymással is, meg Szerbiával is összefüggő egészet alkossanak, négy bosnyák enklávét kellett volna az apokalipszis három lovasának, Radovan Karadzicnak, Ratko Mladicnak és Slobodan Milosevicnek felszámolnia. A nyugat-boszniai Bihacot, meg Srebrenicát, Zepát és Gorazdét Kelet-Boszniában. Mladicék úgy gondolták: előbb elűzik e területekről az utolsó bosnyákot is, utána pedig a nemzetközi közösség, mit is tehetne mást, rábólint az új status quóra. Sose tett mást négy éve. És akkor a háborúnak vége lesz: mert a szerbek megnyerték.

Július elején nekiláttak. Srebrenica nyolcezer agyonlőtt és tömegsírba hányt civil áldozata jelentette akciójuk első sikerét. Július 25-én Mladic katonái elfoglalták a körbezárt Zepát: a tömegmészárlás itt valami csoda folytán elmaradt, a városka bosnyák lakói sértetlenül átértek Szarajevóba. S ugyanezekben a napokban indult meg a döntő szerb offenzíva Bihac ellen.

Ám Mladic végzetesen elszámította magát. Bihac a horvát-bosnyák határon fekszik: ekkor minden oldalról szerb csapatok zárták körül. Augusztus 4-én viszont kezdetét vette a horvát hadsereg Vihar fedőnevű hadművelete, amelynek célja a megszállt horvátországi területek felszabadítása volt. A túl hosszú frontvonalat a horvátországi és boszniai szerb csapatok nem tudták tartani (Belgrád pedig nem avatkozott közbe az oldalukon): a váratlan és katonai értelemben kifogástalanul vezetett támadás alatt összeroppantak. Az offenzívát Ante Gotovina tábornok irányította. A szerb katonaság menekülőre fogja; úgy százötvenezer szerb civil követi őket Banja Luka, a legközelebbi, szerbek által tartott boszniai város felé. De nem csak Kelet-Horvátország kerül vissza ekkor jogos tulajdonosához: a horvát katonai sikert kihasználva a bosnyák kormánycsapatok visszafoglalják a szomszédos Bihacot. A város több tízezer lakója megmenekül az elűzetéstől. Gotovina és a horvát csapatok tehát döntően hozzájárultak Bosznia - részleges - felszabadításához is.

A Vihar hadművelet politikai és katonai célja, Horvátország területi egységének helyreállítása semmilyen szempontból nem kérdőjelezhető meg. Az amerikai diplomácia - amely ekkor már komoly formában angazsálta magát a rendezésben - minden valószínűség szerint tudott róla és támogatta; ha éppen nem ösztökélte rá Zágrábot. A boszniai szerbek méretre szabását végül a NATO végezte el szeptember elején; rá két hónapra pedig Daytonban aláírták a békét.